Kik azok akik segítségre szorulnak?

Ha van az ismerettségi körben ilyen család, akkor add nekik, de tényleg ne havonta váltogasd őket, mert az semmilyen hatással nem jár, azon kívül, hogy két hétig több húst meg egészséges ételt tudnak enni.

A megbízható alapítványok támogatása lenne a legcélszerűbb, sok tanulmány készült az emberek adakozási szokásairól, amik azt mutatták, hogy sok jószándékkal adott támogatás elpazarlódik amiatt, mert nem jó módon adják az adakozók.

A baptistáknak én is szoktam adakozni, tudom őket ajánlani, nagyon szimpatikus projektjeik vannak és mindig tesznek azért, hogy pénzügyileg is átlátható legyen a szervezetük.

Ha esetleg nem csak országos szinten gondolkozol, az Orvosok Határok Nélkül (MSF) világszerte gyógyítja a világ szegényeit, ők is megérdemlik a segítséget.

Egyszer tízezer forint senkinek nem ad reményt a kilátástalanságból, ne ámítsd magad. Tízezer forint egy nagybevásárlást ad, vagy egyetlen rezsiszámlát kifizet.

Ha igazán segíteni akarsz valakiken ismerd fel, hogy a kereteddel nem tudsz százakon segíteni, csak nagyon negligálható mértékben. Inkább segíts egy családon, de ők tudjanak rád támaszkodni, ez lenne a felelős adakozás és el is tudnád kerülni a folyamatos ismerettség révén a megalázkodás érzését a támogatottak oldalán, ami mindenképp meglenne ha havonta más ismeretlen kezébe nyomnál egy tizest, hogy hálálkodjon érte, mint egy kéregető.

Nyilván azt csinálsz a pénzeddel amit akarsz, de átgondolatlanul teszed, ha így teszed.

Az örömokozás és a kilátástalanságból kilábalásra remény két egymástól nagyon messze álló fogalom. Adhatsz havonta másoknak egy tizest, abból lehet, hogy a gyerek kap matchboxot, az is lehet, hogy kajára, netán számlára jut. De ott véget ér a történet, mivel nincsenek tömegek, akik követnék a példádat (helyesen).

Te matchboxot (vagy szalonnát/ruhát/egyhavi könnyebbséget a számlák kapcsán) adsz így a családoknak, nem reményt arra, hogy a bank ne vigye a fejük felől a házat, amire lenne esélyük, ha a havi törlesztőbe mondjuk 10-zel többet tudnának rakni.

Persze ez is egy adakozási forma, de messze nem ideális.

Én nem szegényeknek adnám, mert ott sosem lehet biztosan meggyőződni arról, hogy a szegénység mennyire önhiba vagy nem az és nem is biztos, hogy motiválja a családot erőfeszítések tételére.

Ha én lennék a kérdező, az Országos Mentőszolgálat kapná meg a pénzt, de oda sem pénzt adnék, hanem 10 000 Ft értékben gumikesztyűt vennék (az mindig kell) és azt adnám oda a településemen illetékes mentőállomáson dolgozóknak.