Lesz még valaha jobb sorsa Magyarországnak, vagy örökre tönkretették?

Az a baj, hogy mi - európaiak - nagyon rövid távon gondolkodunk. Jellemző, hogy itt nyugaton 10-20 években, legfeljebb egy generációnyi időben gondolkodnak előre, addig keleten - pl. Kínában - évszázados távolságra. Erről szól pl. a Mao utáni Kína. Lehet vitatni, mert valóban szörnyű volt az ami ott kulturális forradalom címén lezajlott, de ma úgy néz ki, hogy 2020 körül Kína a világ másik szuperhatalma lesz az USA mellett, 2040 körülire pedig azt mondják, hogy a világ leggazdagabb országa lesz, életszínvonal tekintetében is. Nem mondom, hogy ők minden számadatot tudtak 1960-70-ben, de ők már akkor úgy gondolkodtak, hogy majd ha nem is az én fiam, hanem majd az ő fia, de inkább majd az unokája fogja élvezni azokat a dolgokat, amiket most alapozunk meg.

Ezt csak azért mondtam - persze mi soha nem is fogunk kínaiul gondolkozni, ami nem is baj! - hogy vonatkoztassunk el attól, hogy most 2014-ben vagy 2018-ban milyen színű párt nyer. Mert mindegy.

A kérdésre szerintem az a válasz, hogy örökre senki nem tud tönkretenni egy országot - még Rákosi, Gyurcsány vagy Matolcsy sem - inkább az itt a kérdés, hogy egyáltalán van e még az európai civilizációban annyi erő és tartalék, hogy fel tudja venni a verseny a kelettel. Mert bármennyire szeretik sokan tagadni, mi ennek a nyugati, keresztény, európai civilizációnak vagyunk a része és vele együtt, annak részeként létezünk és vagyunk jelen a világban. Eljött e a "Nyugat alkonya", amit a múlt század elején nagyon sokan gondoltak, vagy most csak a szokásos megtorpanásról van szó? Ettől függ Magyarország sorsa.

Én személy szerint borúlátó vagyok, és a jelen helyzetből kiindulva - de hangsúlyozva, hogy nagyon hosszú folyamatok hatnak és a következő évtizedeket nem lehet előre megjósolni - még azt is megkockáztatom, hogy lesz e olyan ország 50 év múlva, hogy Magyarország? Szerintem erről el kéne gondolkodni.