Miért áll hozzá sok történelemhez hozzászóló úgy a Horthy-kérdéshez, mintha Horthy nem kormányzó-államfő, hanem teljhatalmú király lett volna?

,, a 20as években a zsidó értelmiség innen Németországba járt ki tanulni/tanítani/kutatni, mert itthon számukra erőteljesen korlátozták ezeket a lehetőségeket, ott meg még bőven nem."

Igen, a numerus clausus miatt, ami a nemzetiségi arányok szerint szabta meg a felvehető diákok arányát is. Viszont ez nem csak a zsidókra volt érvényes, tehát ha egy magyar felvételiző túl volt a magyarok számára fenntartott kereten, akkor a nemzetiségit vették fel helyette. Tehát erős torzítás úgy beállítani ezt a törvényt, mintha ez kifejezetten a zsidók ellen irányult volna.

Akkor sorolj már fel kérlek néhány nem zsidó értelmiségit, akik szintén a numerus clausus miatt voltak kénytelenek elhagyni az országot!

Ha nem elsősorban a zsidókról szólt, akkor kíváncsian várom a példákat a többi nemzetiséggel kapcsolatban is.

Nos? Vannak példák?

vagy ha ne adj isten nem nagyon jutna eszedbe példák, akkor nem lehet, hogy talán arról lehet szó, hogy a többi nemzetiséget mégse nagyon érintette ez a törvény, mert ők nem voltak a törvény szerint megadott keretszámokhoz képest úgy "túlreprezentálva".

Akkor mégiscsak a zsidókról szólt ezek szerint ez a törvény?

hmm, hmm...

Tehát amikor a zsidók alapjogainak korlátozásairól van szó, az nálad "nyálverés"..

ezek alapján gondolom a szlovák nyelvtörvényre adott reakció is ugyanúgy nyálverésnek számít nálad.

A numerus clausust nem véletlenül tartják a történészek a zsidótörvények előfutárának - nem volt benne kimondva, hogy a zsidókról szól, de egyértelműen az ő korlátozásukról szólt, mert ők voltak azok, akik az arányszámuk felett képviseltették magukat a felsőoktatásban. Ezért is volt az, hogy míg korábban felekezetnek számítottak, ezáltal teljes jogú állampolgároknak, akikre nem vonatkozott volna a törvény, a numerus claususnál gyorsan átminősítették őket (és csak őket) nemzetiségnek, faji alapon, tehát a kikeresztelkedett zsidók is számítottak - az első lépés volt a zsidók faji alapú hátrányos és egyre durvább megkülönböztetéseben.

A többi nemzetiséget a törvény nem nagyon érintette ilyen szempontból, hiszen ott jellemzően nem állt fent olyan "túlreprezentáltság", mint a zsidóknál.

Ezért is volt az, hogy a numerus clausus révén kiesett nagy számú zsidóság helyére már gyenge érettségivel rendelkező keresztényeket is felvettek, mert annyi kvóta hely maradt, hogy ők is bejutottak.

Horthy több, mint 30 évig volt hatalmon. Megítéléséhez mindössze a zsidótörvényeket, esetleg a háborúba való belépés / kilépés ügyét vizsgálni - vérmérséklettől és szemlélettől függően, nyilvánvalóan támadható, illetve elfogadható, bárki bármit is ír le. Ugyanis ilyen horderejű kérdések nem pillanatnyi elhatározáson múlnak, sőt általában az adott pillanatban már kevés mozgástér van. Az ilyen kérdéseket korábbi hosszú tevékenység által kialakított állapot dönti el. Aszerint, milyen minőségű és beállítottságú emberek kapnak lehetőséget, milyen korábbi törvények születtek, milyennek alkották a választási és hatósági törvényeket, stb.

Az események ezen sorozatáról lehet véleményt alkotni, a vélemény azonban nem alátámasztott érv. Természetesen értelmetlen azt vizsgálni, hogy bármelyik mai, vagy régi kormányfő mit tett volna. Azt azonban lehet vizsgálni, hogy sok hasonló helyzetben, abban az időben, más országok vezetői mit cselekedtek. Ennek alapján (is) lehet megállapítani, hogy Horthy gyenge akaratú, erősen jobboldali neveltetésén semmiféle helyzetben felülemelkedni nem tudó, átverhető vezető volt. Semleges körülmények között talán ezeknek nem volna jelentőségük, ilyen kritikus időkhöz azonban képtelen volt megfelelni, tehet összességében kárt okozott az országnak. Akkor is nagy kárt, ha voltak értékelhető és elismerendő politikai lépései is. Szobrot állítani azonban ilyen súlyú államférfinak, kizárólag a szoborállítók megalapozatlan, cinikus és számító, akarnok igényei miatt lehet. Akkor is, ha a szoborállítók eszmei vezetőjét Rákosinak, akkor is, ha Orbánnak hívják.

A szobrok, és a körülötte zajló csatározások nem Horthyt, hanem a méltatlan zajongókat minősítik, bármelyik oldalon is állnak.

"1920. március 1-től 1944 hivatalosan október 16-ig (valójában csak március 19-ig, onnatól kezdve ugyanis semmit nem tetetett a német megszállók akarata ellen"

pontosítok: semmit sem tett a német megszállók akarata ellen.

Tehetni éppenséggel tehetett VOLNA, legalább próbálkozhatott volna. Még ha bele is bukik, egyrészt utána esetleg maradt volna valami becsülete, és talán az utókor is picit jobb színben tekinthetne rá, hogy ő megpróbálta; ráadásul ha ő, mint a kormányzó, az egész rendszer szimbóluma, felszólal, ellenáll, akkor annak a magyar államszerveken belül is visszhangja lett volna, és ha más nem, de a zsidók összegyűjtése és deportálása messze nem tudott volna olyan zavartalanul és döbbenetes hatékonysággal működni, mint Horthy hallgatólagos beleegyezésével.

És az nagyon sok magyar életét mentette volna meg.