Lehetséges, hogy a magyar társadalom túlbecsüli a fizikai munkát?
Mostanában egyre több helyen olvasom, hogy a gazdagokat(nem csak a politikusokat) ki kellene küldeni egy kicsit kapálni, hogy megtudják, valójában mi az a munka. Ezt nem értem. Nem gúnyolódni akarok, tényleg nem értem. Engem a szüleim annak idején mindig a kékgalléros munkával riogattak, hogy az vár rám, ha nem tanulok. A fizikai munkát mindig egyfajta büntetésnek állították be, amit azért kapok az élettől, mert nem tanultam.
Most pedig egyre több helyen olvasom, hogy senki nem érdemelne meg 1 milliónál magasabb fizetést(indoklás: miben jobb, mint egy tanár?).
Az emberek azért tanulnak többet, hogy ne kelljen ilyen munkát végezniük. Anyám is majdnem havi 1 milliót keres, ha épp olyan megbízásokat kap ki, pedig nem is kell időre bejárnia munkába. Egy drasztikusabb példa: Van olyan üzlettársunk, aki meg havi 6 milliót keres akkor is, ha nem csinál abszolút SEMMIT, ráadásul ki tudja, hogy még milyen vállalkozásai vannak. Ők miért érnek kevesebbet, mint egy agrármunkás? Csak azért mert szerencséjük volt ? Esetleg azért, mert tehetségesebbek ? Vagy inkább azért, mert jó iskolát végeztek ? Mert nem nyugodnak bele a helyzetükbe ?
Az élet nem népmese, ahol a gazdagok mind gonoszok, a munkásember pedig mindig becsületes és jólelkű.
Komolyan mondom, Lenin könnyezne, ha elolvasna néhány hozzászólást.
Mi lesz itt 10 év múlva ? A tercier szektort kikiáltják a nemzet ellenségének ?
Nem azzal van a bajom, hogy valaki megbecsüli a fizikai munkát, mert annak azért van alapja. Inkább az, hogy sok ember szemében teljesen egyértelmű, hogy aki jól keres, az biztos hazudott, csalt, kapcsolatai vannak, szövetkezett az ördöggel stb...
válasza:18:23
"Az igaz természetesen, hogy az "elvárásokhoz képest" nem lehet megélni"
Igen. Ezt mondom.
Az, hogy "az elvárásokhoz képest nem lehet megélni" és az, hogy "nem lehet megélni", két különböző dolog.
A fenti vitában az elvtársak próbálták a kettőt összemosni, de aztán feladták.
Az, hogy nem lehet megélni, azt jelenti, hogy nem lehet megélni.
Az, hogy az elvárásokhoz képest nem lehet megélni, azt jelenti, hogy van egy elvárásom (pl. legyen kastélyom a Loire völgyében), amihez képest nem tudok megélni (csak egy dunántúli kúriám van).
Az elvárásokat más élete alapján lessük el. Az elvárások úgy alakulnak ki, hogy az ember alkot egy képet arról, hogy mi a "normális élet". Nézi valamelyik filmsorozatot, és azt hiszi, hogy az a minimum, ahogy a sorozat szereplői élnek. Ha nem éri el azt a az életszínvonalat, akkor levonja a következtetést, hogy "nem lehet megélni". Ami tévedés.
Aki amiatt elégedetlen, mert "nem tud megélni" úgy, hogy ez azt jelenti, hogy megélni _úgy, mint_ egy kiszemelt embercsoport, az egyszerűen amiatt elégedetlen, mert mások gazdagabbak nála. Ezt régiesen irigységnek hívják.
Én megértem, hogy "irigy vagyok" helyett elegánsabb azt mondani, hogy "nem lehet megélni", de sajnos az előbbi, bár kevésbé elegáns, pontosabb leírása a helyzetnek.
válasza:A válasz írója 53%-ban hasznos válaszokat ad.
A válasz megírásának időpontja: ma 22:17
Valahol igazad van, de azért mégsem.
válasza:18:23
"Nem az a probléma, hogy vannak milliárdosok ...
A magam részéről egy részben az aránytalanság mértéke zavar. Például a kapitalizmus "aranykorában" amikor a Henry Ford a T-modellt gyártotta, akkor a különbség Ford úr, és a szallagmunkás fizetése között 1/20 volt."
Értem. Szóval kijelented, hogy nem a milliárdosok zavarnak, utána gyakorlatilag kijelented, hogy a milliárdosok zavarnak.
"Emellett a munkás boldog volt"
Erről nem tudsz te se semmit, meg én sem. Pl. mert a boldogságot nem lehet megmérni.
"Napjainkban nincsen elegendő munkahely, de ha van, akkor a dolgozó a vezető réteg profitjának 1/100, vagy 1/1000 részéből gazdálkodik"
Akkor most a probléma nem a szupergazdagok létezésével van (első állításod) vagy mégis azzal van (második állításod)?
válasza:18:23
Még valami:
"A probléma lényege az, hogy nagyon sok olyan ember van, akinek az az elvárása, hogy nyugodt körülmények között, jóllakva, nem fázva, felöltözve éljen, és ez az elvárás sem teljesül."
Én is elhiszem, hogy SOK olyan ember van, aki éhezik, fázik és hiányosan öltözött. Mert ebből egy is SOK.
Egy kis valóságteszt: Magyarországon az emberek hány százaléka lehet az, akik komolyan éheznek és fáznak? A GYK-n reggeltől estig kesergő "szegények" vajon köztük vannak?
válasza:"A magam részéről egy részben az aránytalanság mértéke zavar."
"Értem. Szóval kijelented, hogy nem a milliárdosok zavarnak, utána gyakorlatilag kijelented, hogy a milliárdosok zavarnak."
Tudsz magyarul? nem ezt mondta.
sohase hazudj, mert az hiteltelenné tesz.
válasza:A válasz írója 53%-ban hasznos válaszokat ad.
A válasz megírásának időpontja: ma 22:22
Na ez már jobb válasz.
válasza:Hát igen,ezek hatalmas elvárások,és irigységből fakadnak,hogy ESETLEG NETALÁNTÁN az ember ki tudja fizetni a rezsijét,meg cipőt tudjon venni magának télire:D:D:D
Beszarás azért,hogy néhány újgazdag elkéyneztett szarjani hogy tudja itt osztani az észt. Igen,a proletárok vegyenek vissza a nagy ,irigy pofájukból és ne áhitozzanak a fent emlitett luxusra.Lehet menni mamutot vadászni,meg ki lehet költözni a barlangba ott még rezsi sincs. Mit képzeltek ti magatokról?:D:D
válasza:Arról igazán nem tehetek, hogy szövegértési problémák is előfordulnak.
Azt írtam, hogy más országokban is létezik hasonló mértékű vagyonkülönbség, mint Magyarországon, DE:
-Azokban az országokban nem húsz év alatt alakult ez ki. Egy amerikai milliomos mondhatja, hogy vagyonát a nagyapja alapozta meg. Egy angol lord mondhatja, hogy sokat köszönhet a dédapjának.
Magyarországn viszont államszocialista berendezkedés volt, ahol hasonló mértékű vagyoni különbségek nem léteztek, illetve a létező vagyoni különbségek is ellentétesek voltak a rendszer alapelveivel.
Magyarországon a kapitalista berendezkedésre történő áttérés elősegítése érdekében szándékosan alakítottak ki olyan lehetőségeket, módszereket, és eljárásokat, amelyek "végterméke" képpen a nyugati modellekhez hasonló kapitalista "piaci" viszonyok, és vagyoni különbségek alakultak ki.
Ennek során olyan "praktikák" kerültek alkalmazásra, amelyek bár törvényesek voltak, eleve nem lehettek etikusak, vagy erkölcsösek.
Ezért szinte egészen biztos, hogy amikor magyar "szupergazdagokról" beszélünk, akkor a valamikori "munkásosztály" "vérén, verítékén" meggazdagodott, tisztességtelen, rabló gazemberekről beszélünk.
Mindezzel együtt erről nem ők tehetnek. Tuajdonképpen ez a kapitalizmusra való erőltetett, gyorsított áttérés magyar modelljének a velejárója volt. Bolondok lettek volna nem élni a lehetőségekkel.
Mégis nem, (vagy nem csak) irígység az, ha eszébe jut valakinek, hogy ennek a folyamatnak mekkora tömegek estek áldozatul, akik ma aránytalanul rossz körülmények között élnek, nem úgy mint más országokban, ahol ilyen a különbségek ellenére ekkora igazságtalanság mégsincs.
Másik jellemző dolog, hogy egy amerikai, angol, vagy más nyugati "szupergazdag" ember általában a társadalomra hasznos tevékenységek útján hasznot hajt a vagyonával, és erre büszke. Azzal hivalkodnak, hogy melyikük milyen alapítványt, szervezetet támogat. Művészeteket, oktatást, orvosi kutatásokat finanszíroznak, vagy adakoznak, munkahelyeket teremtenek.
Magyarországon ezzel szemben büszkeség a közösség megrablása akár százforintos alapon, a vagyonok kimentése, az adócsalás, a minél nagyobb autó, minél kisebb telefon, és a minél nagyobb szilikon implantátum a fiatal barátnő melleiben.
Divat, és büszkeség 60-80 000 Forinttal kiszúrni a melósok szemét, ellopni a járulékokat, és abból körbeutazni a Földet, vagy építkezni.
Ezenfelül divat még arról kioktatni mindenkit, hogy ez bárkinek sikerülhet, ha tanul.
Pedig ilyen harácsolásra, csak háborúk, és rendszerváltások utáni évtizedekben van lehetőség.
Legalábbis szerintem.
válasza:00:03
"Azokban az országokban nem húsz év alatt alakult ez ki. Egy amerikai milliomos mondhatja, hogy vagyonát a nagyapja alapozta meg. Egy angol lord mondhatja, hogy sokat köszönhet a dédapjának."
Angliában és Amerikában te azon nyafiznál, hogy micsoda igazságtalanság, hogy egyeseknek 1000x annyi pénzük van, mint neked, csak mert a dédapjuk rájuk hagyta, kéremszépen, ez a feudalizmus.
Magyarországon ezt az irigy szöveget abban a formában szokták nyomatni, hogy "apuci a segge alá tolta 18 éves korában a lakást és az autót". Nagyon szeretik az irigykedők a "segge alá tol" kifejezést valamiért.
"Magyarországn viszont államszocialista berendezkedés volt, ahol hasonló mértékű vagyoni különbségek nem léteztek"
A legalsó és legfelső decilis között 4-5-szörös különbségek voltak, most 7-8-szoros van. Nem történt olyan radikális változás, mint egyesek képzelik.
Amúgy meg komcsikkal nem szívesen folytatok hitvitákat, nincs értelme. A komcsikat képezhetetlennek tartom.
Nagyon sokat beszélsz, mindenféle újságokból vett vicces szófordulatokkal - szupergazdagok, igazságtalanság, erkölcstelen praktikák stb., a teljes jobbikos-komcsi retorika felvonul -, de ez csak terelés.
A kiindulóponton nem változtat, vagyis azon, hogy téged elsősorban az zavar, hogy másoknak mijük van, és azt érted "nem lehet megélni" alatt, hogy másoknak több van.
Értem, hogy az "irigység" szó divatjamúlt meg nem hízelgő, de hát én az egyszerű beszéd híve vagyok, úgyhogy maradnék ennél a szónál.
válasza:22:56
Tőled is kíváncsian várom a választ a kérdésemre, amire még mindig nem válaszoltatok: havi nettó hány Ft szerintetek a tisztes megélhetés alsó határa?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!