Kivándorló magyarok, megbántátok hogy elhagytátok az országot?

Nem szokott hiányozni a családotok, barátaitok? Pár éven belül költözni szeretnék, az ország miatt cseppet sem fáj a szívem, és a barátaim egy része is már külföldön él (egy másik részének pedig tervben van hogy ki fognak menni), de a családom mindenképp maradni szeretne, úgy érzik már idősek ahhoz, hogy új életet kezdjenek máshol. Nagyon közel állunk egymáshoz, és bár támogatnak benne hogy próbáljak szerencsét odakint, mert tudják hogy nem érzem itt jól magam, de látom rajtuk hogy milyen rosszul esik nekik, és én csak csak tömény bűntudatot és szomorúságot érzek ha arra gondolok, hogy egy ország fog elválasztani minket, vagy hogy ha lesz unokájuk, akkor alig fogják látni. Ők az egyetlen érvem a maradás mellett, a kikötözés mellett viszont egy elég hosszú listát írtam össze, így összességében arra jutottam az utóbbi években, hogy jobban járnék ha mennék. De félek hogy megbánnám, ezért is szeretnék olyanokat megkérdezni most, akik voltak már hasonló helyzetben. Összességében ti hogy éltétek meg a költözést, és hogyan változott a kapcsolatotok a családotokkal?