Az emberek miért nem rugalmasak az otthonukkal kapcsolatban?

9: Nem elég gyűjteni, mert csak inflálódik.

Be is kell fektetni.

És ahhoz meg érteni kell.

A legegyszerűbb befektetésről is tanulni kell hónapról hónapra.

Viszont ebből meg is lehet élni, mert ki lehet gazdálkodni egy idő után a megélhetésedet is. Pl. ha 130 000-ből megélsz (400-ból, 78-ból, mindegy), akkor amint havi 130-at ki tudsz gazdálkodni, már szabad vagy, nem szorulsz rá arra, hogy másnak dolgozz.

És akkor több időd van magadnak dolgozni a vagyonodon.

10: Azt, hogy ülnek egy 100 milliós lakáson...?

No meg nem 84 évesen pottyantak az égből ebbe a helyzetbe egy szál maguk.:)

Volt 70 évük tenni magukért, vannak rokonaik, ismerőseik, szomszédaik, akik megvennék a lakást haszonélvezettel, fizetnék a közös költséget, stb.

Rengeteg megoldás van, mért nem ismerik? Mivel töltötték az eddigi 84 évet?

Néztek ki a fejükből.

#11

Hát ja, ha tízmilliókról beszélnénk akkor simán befektetném és megélnék belőle. :D viszont nem olyan nagy összeg ÉS nem is tudom lekötni teljesen, mert kellhet bármikor (pl az elmúlt években volt egy csőtörésünk ami drága volt, illetve muszáj volt lecserélnünk az autót, stb, vannak ilyen váratlan nagyobb kiadások, amikre kp kell.

13: Hát ha el se kezded, hogy a 200 000 Ft-od ne inflálódjon januárig feleértékűre, akkor sose éred el a 10 M-t!

Minél kevesebb pénze van az embernek annál inkább vigyázni kell rá szerintem.

Jelenleg 2 hónapi meg tud élni belőle egy ember városban saját lakásban, szóval sok pénz az is.

És a túlélésed múlhat rajta.

Csak mondtam egy összeget, nem tudom, miről van szó.

Nemesfémet érdemes belőle venni, arról tanulj.

"Ezt az élet munkája dolgot is engedjük el. A többség 30-40 éve felépítette, majd azóta érdemben semmit nem korszerűsített a házon. Ez így nem működik"

Attól még, hogy neked nem így működik, más emberek még nem ugyanolyanok mint te. :)

Én se könnyen adnék el áron alul egy házat, ami 40 évig volt az otthonom - mindezt azért hogy az árából ne tudjak jobbat venni.

"Az én nagyszüleim, amikor megöregedtek eladták a falusi nagy telkes házat, vettek egy két szobás földszinti lakást a közeli városban"

Jó nekik. Az én nagyszüleim pl szintén nem tudnék annyiért eladni a házukat hogy kijöjjön belőle egy városi lakás. Amúgy meg nem is akarnának kert nélkül élni.

"hanem a jelenlegi árán"

Igen, ami a jelenlegi átlagárakhoz képest bőven áron alul van.

Mint írtam, eladhatatlanok. Ha valaki mégis megvenné, akkor olyan alacsony áron, hogy abból nem jön ki jobb ingatlan.

Szóval eladhatják és vehetnek belőle egy üres telket kb. Az mit segít?

Épp azért élnek ott, mert mások túl rugalmasak, aminek ők isszák meg a levét. Az ingatlanpiac korlátozottan alkalmazkodóképes - amilyen ütemben megújul az épületállomány gyakorlatilag zéró-összegű játéknak tekinthető. Olyan forgatókönyv nincs, hogy mindenki rugalmas és ezt a rugalmasságát mindenki arra használja fel, hogy kisebb lakásba költözik - valaki mindig fog élni a nagy alapterületű ingatlanokban meg valaki a kicsikben.

Szerintem a belpesti/belbudai nyugdíjas archetípusa aki 40 éve él egy önkormányzati bérlakásban, mert megteheti sokkal károsabb a társadalomnak, mert az odaköltözni akaró fiatalok elől veszik el a lakhatási lehetőséget, míg a vidéki 200 négyzetméteres többgenerációs házban lakó idősek gyakorlatilag már most is ott laknak, ahol senki más nem akar.

De azzal is vitatkoznék, hogy ez egy luxus lenne, hiszen a szülők, nagyszülők, dédszülők relikviái és családi ereklyék nem fognak elférni egy 50-60 négyzetméteres lakásban, ahhoz bizony családi ház kell, az igazi otthont mindig is az fogja jelenteni. Lehetne azzal kardoskodni, hogy az is rugalmasság, hogy eladod az őseid festményeit, Trabantját, tulipános ládáját és Biedermeier bútorait, de ez megint csak önámítás, hiszen eladással ezek a javak nem eltűnnek az éterben, hanem stílszerűen valaki másnak lesz miattuk szüksége egy 200 négyzetméteres otthonra, amiben tárolni tudjak őket helyetted.