Ti mit tennétek az én helyemben? (otthon maradni/külön költözés)

Sajnos teljesen egy reménytelen csődnek érzem az életem. Szüleimmel lakok, dolgozom, de már nagyon szeretnék külön élni. Egyrészt mert felnőtt emberként szerintem tök természetes módon igényem lenne rá, hogy elszakadjak a szüleimtől, másrészt meg az a társadalmi nyomás, hogy mennyire megvetik ha valaki huszonévesen még "mamahotelba" lakik...

Vagy itthon lakok és spórolgatok még 10-15 évet és akkor talán tudok venni egy kis lakást. Vagy külön költözök de akkor szint semmim nem marad félre rakni és örökre ott rekedek egy albiba. Nem beszélve arról hogy max szobát tudnék kibérelni hogy ésszerűen ki tudjak jönni a keresetemből, arra meg abszolút nem vágyok hogy konyhán, wc-n, meg fürdőszobán osztozkodjak mint valami nyomorult koleszba. Szóval ha erre hajigálnám ki a pénzem, annál már inkább az otthon lakás is jobban hangzik. De már említettem fentebb hogy azzal is mi a baj. Gyakorlatilag úgy érzem nincs jó választás. Csak rossz és rossz között dönthet az ember... Ti mit tennétek az én helyemben?