Ti mit tennétek az én helyemben? (otthon maradni/külön költözés)

Nem lehet, hogy téged ismerlek? :D Nagyon gyanúsan ugyanez a problémája több ismerősömnek is, csak ők nem 10-15 évig akarnak takarékoskodni, hanem 1-2 évig amíg összejön az önerő és lakást venni hitelből.

A velük folytatott beszélgetésekből kiindulva:

- Vagy otthon maradsz és 1-2 év múlva hitelből veszel lakást, addig meg lenyeled azt, hogy otthon élsz és kiélvezed. Hidd el, nem akkora buli ám az, hogy nem lesz életed (cserébe máshogy lesz). Roppant időrabló postára rohangálni, ezt-azt intézni a lakással, bevásárolni, főzni, mosni, takarítani és vasalni. Ha ezeket nem tudod hétköznap megcsinálni, akkor hétvégére marad és azt veszed észre, hogy csak úgy repülnek a hetek. Szóval van ám jó oldala a mamahotelnek is még akkor is, ha otthon is végzel kisebb-nagyobb házimunkákat.

- Vagy a másik, hogy elfogadod, hogy albiban leszel, úgyis nagyon erre mennek a trendek, hogy mint nyugaton (ahol amúgy 3-4x annyi az átlagkereset), itthon is albérletben lakjon a lakosság jelentős része. Ez nálunk szocializációs dolog, hogy saját ingatlanban szeretünk lakni. Persze, racionális és financiális okok szólnak a saját ingatlan mellett, de ha nem megengedhető...

Illetve az albi verzióban gyakorlatilag kivárásra játszol, mert az is lehet, hogy senkinek nem lesz igaza az ingatlanárakkal kapcsolatban és egyszer csak elkezdenek zuhanni, ahogy túlkínálat lesz, meg elmegy az emberek kedve a hiteltől ahogy elszállnak a kamatok, illetve ennek megfelelően nem ingatlanba, hanem más megtakarításokba teszik a befektetők a pénzüket, ami szintén jelentős kereslet kivonás lesz a piacról.

- Vagy a másik opció, hogy kitalálod, hogy hogy keress sokkal több pénzt.

Szia!

Én 18 évesen mentem külön. Egyenest külföldre. Munkásszálló. Inkább nem mondok semmit:)

De kibírtam.

én férfi vagyok, nem tudom kérdező hogy te lány vagy fiú, de ha lány akkor a munkásszállót nem ajánlom, mint lehetőséget. Volt, hogy verekedésig fajultak a dolgok. (kb. mint ahogy írtad koleszba is így volt tizenévesen, mondjuk ott még a lányok miatt verekedtünk össze :)

Amúgy én sohasem értettem, miért akar mindenki saját lakást venni. Nekem sohasem jutott ilyen eszembe. Mondjuk én mindig olyan tipus voltam, hogy egyszer elkap a gépszíj és szedem a sátorfám. Én ilyen beállítottságú voltam/vagyok. Ha nemjó valami akkor csomagolok és nem esik nehezemre esni száz kilométerekkel odébb új életet kezdeni. Szóval én mindig béreltem. Nem is tudtam még olyan helyet találni magamnak amire azt mondtam, hogy letudnám ott élni az életem.

#3

Akkor rajtad nincs segítség, mert még tájékozatlan is vagy!

Az EGÉSZ VILÁGON a milliomosokon kívül MINDENKI hitelből vesz ingatlant.

Ha fixkamatozású hitelt veszel fel és kötsz rá hitelfedezeti biztosítást, semmilyen problémád nem lehet.

A "társadalmi nyomást" meg le kell tojni, az a lúzerek műfaja.

Neked jelen állapotodban ezek a lehetőségeid:

- maradsz otthon és gyűjtesz 20 évig. Igaz, addigra lehet, hogy a duplájára megy mindennek az ára. 20 év nagy idő!

- kell keresned valakit, akinek van ingatlana és varrd a nyakába magad.

- maradsz a szüleiddel és imádkozol, hogy hamar örököljél.

- hitel

Ezekből keresd ki a legjobbat!

#5

Lottóz!:)

18 evesen 2 evet lehuztam kulfoldon, annyit sikerult sporolni hogy 20 evesen, videken, mert nem vagytam a nagyvarosi nyuzsgesre, vettem egy ugyes kis hazat.

Utanna aprankent felujjitottam.

Kérdező, akkor mondom mi a helyzet.

A hitel nem rossz, ha tisztában vagy a lehetőségeiddel. Mivel Te így gondolkozol - félig jogosan -, ezért mindenképp mássz bele a témába. Az én szüleim is hitelt hitelre vettek fel anno, el is adósodtak, most külföldön élnek már.

Én is félhetnék a hiteltől. Én 20 évre vettem fel végig fix kamatozásút. Így nem érhet meglepetés. Ha pedig elveszítem a munkám, arra ott van a hitelfedezeti biztosítás amit mellé kötöttem + egy kockázati életbiztosítás, ha elhaláloznék. Szerintem bebiztosítottam a nyugodt alvásom. Persze ez mind többletköltség, de ezekkel kalkulálni kell, ha az ember tutira akar menni.

#8

"... + egy kockázati életbiztosítás, ha elhaláloznék."

Te nagyon rendes és körültekintő vagy, de ez utóbbi már túlzás volt!:)

Ha elhalálozol (ne adj Isten) akkor az ingatlanodat valaki megörökli és abból ki tudja elégíteni a bankot úgy, hogyha régóta fizeted még jócskán marad is neki, vagy átvállalva továbbviszi a hitelt.

Nehogy már ez a síron túl is gondot jelentsen bárkinek!

9#

Lehet hogy az örökös szeretné megtartani a lakást és akkor viszont átmenetileg megoldást jelenthet neki egy kis anyagi támogatás, amiből finanszírozni tudja a törlesztőket. Sok párkapcsolatban élő barátunk gondolkozott így pl. olyan esetben, ahol a barátnő tulajdonos- és adóstárs is egyben, ugyanakkor a jövedelméből egyedül éppen csak futná a törlesztő részletekre. Baromi nehéz helyzet egy élettárs elveszítése, főleg hogyha anyagi szempontból is függés volt valamilyen szinten. Nem mondom, hogy 1-2-x millió forint megoldja a problémát, de mindenképpen jó, ha a friss gyászban egy kicsit leveszi az ember válláról a terhet.

Hogy a kérdésre is válaszoljak:

Neked kell érezned, hogy a kettő (szerinted) rossz közül, melyik a rosszabb. Valahol mindenki elkezdte a leválást és valahogy mindenki megoldotta. Majd nálad is kialakul ez.

Én a helyedben otthon maradnék és gyűjtenék önerőre. Ha összejött, akkor mennék hitelből lakásba. A hitel akkor rossz dolog, ha az ember, aki felveszi végtelenül buta és nem gondol n+1 lehetőségre, ami keresztbe húzhatja a számításait. Pl. deviza hitel esetében az árfolyam változás az elsődleges, amin el kellett volna gondolkoznia annak, aki frank alapú hitelt vett fel. Aki akkor felelősen, a lehetőségeihez mérten vette fel a hitelét, az nem dőlt be. Ez a mostani helyzetre is fokozottan igaz, hiszen most ismét olyan korszakot élünk, amikor boldog boldogtalan után dobják a hitelt. Ez van...

Én egyáltalán nem élem meg rosszként, hogy hitelünk van, sőt. Egy lehetőség, amivel élni kellett a biztosabb élet felé vezető úton. Tudjuk fizetni, egy fizetésből is tudnánk, néhány éven belül végtörlesztjük és a segítségével saját lakáshoz jutottunk. Mit lássak benne rossznak?