Megéri-e nyaralót venni?

Teljesen hozzáállás, habitus kérdése, hogy megéri-e.

Gyerekkoromban mi (fővárosi gyerekek) a Balatonhoz voltunk nőve, nagyszüleinké volt a nyaraló, áprilistól szeptemberig majdnem minden hétvégét ott töltöttünk, a nyárnak nagy részét szintén, és nem is vágytunk máshová. Tavasszal teljesen természetes volt, hogy amint megjön a jó idő, rohanunk a telekre, amennyit csak lehet, ott vagyunk, nyár végén lelkibetegek voltunk, amikor 2 hónap után haza kellett menni (persze rögtön az első hétvégén utaztunk is vissza), októberben pedig az utolsó pillanatokat is kihasználtuk, vállalva a hideg idő okozta kellemetlenséget és annak kényszerét, hogy egész nap tüzelni kellett.

Azóta a nyaralót megörököltük, csak hát egy a gond: jócskán bővült a család, sokan vagyunk a házra, "kicsi" lett nekünk. Ezért egyre gyakrabban gondolok egy saját nyaraló vásárlására, valahol a közelben, ahová 30-40 perc alatt kijutunk, akár már pénteken munka után leutazunk, és ahol az év nagy részében jó levegőn, nyugalomban eltöltjük a szabadidőnket. Ahogyan gyerekkoromban.

Szóval sokan vagyunk, főleg nagyvárosiak, akik 30-50-70 négyzetméterre bezárva, élünk-halunk azért, hogy legyen egy biztos pont a szabadban, ahova kiszabadulhatunk, mindenkor elvonulhatunk, és ami A MIÉNK. Sok embert ismerek, akinek a nyaralója, a földje, a "birtoka" sokkal fontosabb az életében, mint az állandó lakhelye. És akinek "mindene" a saját kertje és a kuckója, az természetesen nem fogja a kertészkedést munkának tekinteni (éppen ellenkezőleg), ahogyan a ház körüli teendőket sem.

A betörés kérdése - fontos dolog, de a fentiek tükrében inkább részletkérdés, amire (talán) létezik többé-kevésbé megnyugtató megoldás, mint azt az előttem hozzászólók megírták.

Egy ilyen nyaraló jó esetben egy életre szól, de az is lehet, hogy több generáció életét is meghatározza.