Megéri-e nyaralót venni?

A szüleimnek a vízparttól 100 méterre van nyaralójuk 30 éve Siófoknál, nekünk meg Kőröshegyen a hegyoldalban egy présház+pince+nyaraló kombó.

Még soha egyikünkhöz sem törtek be, mégis azt mondom, hogy nem érdemes nyaralót venni és mi azon vagyunk, hogy eladjuk.

Ha dolgoztok, akkor alig tudjátok kihasználni és azt a kis időt is, amit ott vagytok zömében munkával kell eltölteni.

(karbantartás, fűnyírás, egyéb kerti munkák stb.)

Mi arra gondoltunk, hogy ha eladjuk, akkor inkább a szabink alatt kiveszünk valahol, ahol éppen kedvünk tartja valamit és élvezzük a pihenést.

Még így is töredékébe kerülne, mint a nyaraló fenntartása.

És akkor most nem beszéltünk a stresszről, hogy betörnek, nem törnek, vagy ha betörtek, mit rongáltak meg és mit vittek el.

Ja és amiről nem beszéltem:

Ha nyaralótok van, boldog-boldogtalan jön, látogat, ingyen nyaral, ő remekül érzi magát, te meg csicskázol és költekezel mindig egy csapatra.

Hát így!

Szóval, amit erre szánnátok, inkább wellnessezzétek, nyaraljátok el!

Fiatal koromban nagy hülyeségnek tartottam, most, hogy van család, gyerek... és már csak egy gyerekkori haverommal tartjuk a kapcsolatot, vele is az év nagyrészében 8000km választ el minket, így most 3 éve vettünk üdülési jogot, és egyelőre nem bántam meg...

Megvan mikor mehetünk, akkor abban a 2 hétben csak a mienk...

De nem kell karbantartanom, nem kell füvetnyírnom... nem kell agyalnom télen, hogy vajon elfagynak e a vezetékek, vagy épp hogy betörnek e...

Általánosságban nem éri meg, kivéve ha:

- üzletszerűen kiadod és sok bevételed van

- csak és kizárólag egy helyre mész nyaralni mindig és évente legalább 3-4 hetet ott töltesz

- ingatlanárakra spekulálsz, és így nagyot nyersz a házon

Az, hogy megéri-e, az attól függ, milyen "típusú" család veszi meg. Nekünk van, és imádjuk, ráadásul anyagilag is megéri. Közös a tesómmal, és a szüleink lent vannak egész nyáron a gyerekekkel, a felnőttek meg hétvégente. Annyiból, amennyibe a nyaraló fenntartása kerül, biztosan nem tudnám megoldani a gyerekek nyári szünetét.

De nem mindenki alkalmas ilyen együttélésre, még pár hónapig sem.

Soha egy napra sem adtuk ki.

Volt nyaralónk, egy darabig kiadással is foglalkoztunk, de aztán túl sok nyűg volt és inkább eladtuk.

A kettes válaszolónak abszolút igaza van. Nem tud az ember annyi időt ott tölteni, amennyit szeretne és ha végre elmehetne egy kicsit pihenni, akkor is a karbantartással, kerti munkákkal kell foglalkozni.

Amíg kiadtuk, addig megérte. Volt egy kedves szomszédunk, akit fizettünk, ezért ő kitakarított, füvet nyírt és fogadta a vendégeket/átvette a kulcsot tőlük távozáskor. Annyira jófej volt, hogy ha mi mentünk, akkor is mindig tiszta, rendezett nyaraló várt minket.

Mivel jó helyen volt és kelendő volt, megérte, de ehhez kellett egy megbízható helyi szomszéd. A néni sajnos már nincs olyan jó passzban, nem lehetett rábízni ilyeneket a vége felé, mi pedig 200 km-ről nem tudtuk "intézni" az újabb és újabb turnusokat. Így, a lelkes segítő szomszédok kikopásával már nem érte meg kiadni, sem bajlódni vele.

Mellesleg ott volt a mögöttes érzés, hogy mehetnék máshova is nyaralni, illetve mennék is, dehát ott van a balatoni nyaraló... Lelkifurdalásom volt, hogy akkor minek van, minek tartjuk fenn, ha másfelé (is) húz a szívem?

Örököltük, felújítottuk, benne volt szívünk, lelkünk, de egy idő után átment pénz és léleknyelőbe. Inkább szeretettel átadtuk valaki másnak, aki jobb gazdája lett remélhetőleg.