21 évesen van reális esélye annak, hogy saját lakásom legyen úgy, hogy ne adósítsam el magam 30 évre?
2 éve estem ki az iskolapadból, felsőfokút nem kezdtem el, mert a papírnak nem látom értelmét. Diplomás ismerősök keresnek még nálam is kevesebbet, pedig csak egy biciklis futár vagyok. Munka-alvás-heti egy szabadnap háromszögéből áll az életem, a hidegben orromra fagy a takony. Szüleimtől a fele házat fogom örökölni (másikat tesóm), ezen kívül más segítségre nem számíthatok.
Most a jelenlegi átlag budapesti négyzetméterárakkal számolva, ami 1 millió körül van, 2 hónapot kellene dolgoznom úgy, hogy közben nem öltözködöm, nem fogyasztok gázt, vizet és áramot, nem élek a fiatal éveimben, ja és persze nem fizetek albérletet sem, amelyet viszont muszáj, mert apámnak az a felfogása, hogy iskola után a gyerek ne lakjon otthon.
Így számolva kereken 5 évet kellene dolgoznom egy 30 m2-es garzonért, amelyben még gyereket sem tudok nevelni. Feltéve persze, ha nem változnak az ingatlanárak, ami egy ábránd, mert most is azt olvasom, hogy ez évben újra ki fognak lőni a bérleti árakkal együtt.
De reálisan nézve, és ha meghúzom magam, akkor félre tudok tenni havonta 150k körül. Így máris csak 16,6 évet kell dolgoznom a 30 m2-es ingatlanért. Szóval tényleg érdekelne, hogy mások az én koromban ezt hogy csinálják? Jelenleg 3 opciót látok:
1. Bevállalom, hogy saját lakásom soha nem lesz, és élek a mának (ez tűnik a legértelmesebb opciónak).
2. Keresek egy gazdag lányt és reménykedek, hogy talál valami vonzót a csöves fejemben.
3. Én is elmegyek nyugatra a barátaimat és családomat itt hagyva és vissza se nézek.
Nyugaton sem sokkal egyszerűbb a helyzet. Én Amerikában élek és itt is úgy vettem házat hogy 30 év hitelre. 21 évesen nekem sem volt házam, a 30-at tapostam mire megvettem.
Én is csak fél házat fogok örökölni ezért az örökségre nem várhatok hogy majd abban fogok élni
Lehet hogy a diplomás cimbik nem harácsolnak össze annyit amennyit te a biciklis futárkodással, de a takony nem fagy rá az orrukra, és valószínűleg 10 év múlva is munkaképesek lesznek.
KP-ra meg a jóéletben senki nem vásárolt lakást. Önerőt kell gyűjteni, és lakáshitelt fizetni. Eladósítani magad egy életre? Annyira rosszul vagyok ettől a kifejezéstől, hogy elmondani nem tudom. Ennél jobban démonizálni nem is lehetne a lakáshitelt, miközbem minden értelmiségi fiatal pályakezdő nem csak itt, hanem mindenhol a világon jelzáloghitellel indítja el az életét, felelősségteljesen, boldogan.
De ha megállsz egy egysejtű szintjén, akkor inkább fizess albérletet életed végéig, mintha az nem lenne rabszolgasors, hogy bármikor vihetik a fejed felől.
A hitel is olyan, hogy ha nem tudod fizetni, eladod a lakást, de legalább ott jó eséllyel marad valamid belőle (persze attól függően, hol tartasz a törlesztésben). Míg egy albérletnél újra elő kell húznod valahonnan a kauciót. Aztán hitelre lehet még biztosítást kötni pl. munkanélküliég esetére, meg ha hosszabb fixet választasz, az elinflálódik, míg az albérlet árát imán emelhetik.
Egyébként mások a te korodban tanulnak, vagy mellette dolgoznak, otthon laknak, szobát bérelnek vagy koliban laknak... és ha van eszük és van miből, spórolnak önerőre. (Kivéve ha örökölnek nagyszülőktől vagy gazdagok a szüleik.)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!