Hogy lehet lelkileg feldolgozni, hogy el kell adnunk a szülői házat, voltatok ilyen helyzetben, hogy éltétek ezt meg?

Ha nem tartottátok karban sose normálisan, akkor nem csoda, hogy tönkrement. Ha ennyire ragaszkodsz hozzá, akkor azért érdemes lett volna valami megoldást kitalálni, de gondolom most már mindegy.

Persze ettől függetlenül nehéz megválni tőle, de ez is emberfüggő. Viszont tényleg igaz, hogy legtöbbször nem érdemes görcsösen ragaszkodni dolgokhoz. Mondjuk én laktam máshol is, de persze sok emlék köt ide, mégis csak itt nőttem fel.

Mi még előtte állunk, de tavasszal meg lesz hirdetve. Biztos nehéz lesz, de hát ilyen az élet.

Nemrég történt, nagyon nehéz volt.

Igaz nem ott nőttem fel, keveset tartózkodtam ott. És nem is volt téma a megtartása.

Könnyebb lesz elszakadni, ha már megtörténik az eladás, a rá készülés rosszabb.

De nem jön le, hogy szeretnéd azt az ingatlant, nem beszélsz érzelmesen róla, inkább csak nehezen engeded el. Idővel könnyebb lesz.

A párom szülei maguk építették a házukat, a párom 6 éves korától abban nőtt fel. Közel 45 év után döntöttek úgy a szülők, hogy a gyerekek közelébe költöznek az ország másik részébe és ezért eladják a házat. Még nekem is nehéz volt, mert a gyerekeink a nagyszülőknél mindig ott töltötték a nyarat, mi is sokat voltunk ott még egyetemista korunkban, ott keresztelték meg a gyerekeinket. Sok szép emlék kötött oda mindenkit, anyósomékat pedig a rokonok, barátok, a temetőben a halottaik.

Ami segített nekik az az új ház volt és hogy most mellettünk laknak, minden nap látnak minket is meg az unokáikat is. De eltartott pár évig amíg már nem húzta vissza őket annyira, mint az elején.

Még költözés előtt, a bútorokkal, cuccokkal készíts fényképeket, videókat, hogy később meg tudd mutatni majd a gyerekeidnek, unokáidnak vagy barátaidnak, milyen volt a ház ahol felnőttél, hol volt a kedvenc sarkod, hol játszottál régen, melyik volt a kedvenc fád stb. Ez már lehet része a búcsúzásnak, hogy újra visszaemlékszel régi dolgokra.

De ahogy írták, hamar túl leszel rajta és majd nemsokára az új lesz az otthonod, abban is lesznek majd szép emlékeid. Ez minden költözésnél meg van kisebb nagyobb mértékben, akkor is ha kicsi lakásból költözöl szép nagy házba. A megszokott, az ismerős helyett valami más lesz és ez veszteségként ér. Pedig ez nem veszteség, csak tovább lépsz az utadon.