Egyedül vagyok ezzel? Minél több a pénzem annál drágábbak az ingatlanok!?

Ez az infláció!

Ezért éri meg a meglévö pénzedet öneröként befektetni egy lakásba, plusz hitelt felvenni, ettöl kezdve ugyanis az infláció neked elönyös, a banknak rosszabb, mert a törlesztö egyre kevesebbet ér vásárlóértékben

3-as, ez az, ezért most nem éri meg ingatlanba fektetni.

Bár az adott pillanatban sosem tudni hogy merre mennek az árak.

Most éppen eladni kell, mert mindenki vesz.

Az üzlet mindig nehéz.

Pont, hogy all a piac.. nincs tranzakcio..

Az arak meg ugyanugy emelkednek...

Koszonjuk FIDESZ

Kérdező, megértem a csalódottságod, de soha nem volt még olyan, hogy egyedülálló könnyen saját lakáshoz/házhoz jutott.

62 éves vagyok, szóval éltem már a szociba, de egyedülállóak sem akkoriban, sem később nem jutottak lakáshoz (70-es évek előtt meg aztán főleg nem, óriási lakáshiány volt). Mindenki szülőkkel vagy a munkásszállón lakott, nagyon sokan házasság után is. Én is úgy nőttem fel, hogy nagymama és nagypapa velünk élt.

35 évesen vettem az első házam, előtte 3 évig a szüleimmel laktam a feleségemmel, vagyis 7 felnőtt (anyu, apu, húgom, mama, papa, és mi ketten) egy 75m2-es házban.

Éveken át sehova nem jártunk nyaralni, nem volt autónk, nem vettünk semmi nagy dolgot, így gyűjtöttük össze az önerőt. Ne vedd magadra, de én azt látom, hogy manapság kicsit elszálltak a fiatalok igényei. Legújabb iphone, külföldi nyaralás, pár éves autó, étterem és még mellé egy saját lakás is. Aztán amikor rájön, hogy ez így nem megy, jön a sírás (ahogy a kommentek is mutatják) mennyire szar ez az ország.

17-es, ami azt illeti, a háború után valóban igen rossz volt a lakáshelyzet ráadásul egy országot kellett újjáépíteni. Itt felmerül azonnal a kérdés, mi indokolja hogy a 2020-as években is ugyanolyan rossz legyen minden mint akkoriban? Vagy nem fejlődtünk semmit, annak ellenére hogy eltelt több évtized és elvileg nyugateurópai szinvonal a cél?

A 60-as évek végétől azért már sokat javult minden, a sok-sok lakótelep építéssel az élen a tanácsi bérlakásállomány jelentősen növekedett, és igen sokan kaptak is tanácsi lakást, ha mást nem kisírtad magadnak. Akkoriban emiatt sem volt általános igény a saját ingatlanra, persze építkezni lehetett, a maihoz képest minimális szabályozással, ha szereztél építőanyagot. A 80-as évek elejére nagyon szép fejlődés mutatkozott, stabil tanácsi lakásállomány, mindenkinek volt hol laknia, dolgoznia, és biztonság volt. Szocializmus aranykora!

Én azt látom, hogy a 90-es évektől kezdve visszafelé haladunk, ami jól működött még azt is tönkretették, leépítették. Mára szinte teljes az általános bizonytalanság a lakhatás, a munkahely, a növekvő stressz, a növekvő információáram, az egészségügyi ellátás, a családalapítás és az élet számos más terén is, amelyeket a politika és a nemzetközi helyzet fokozódása is növel.

Meglátásom szerint a mai fiatalok ebben a nehéz és bizonytalan világban keresik a helyüket és azokat a stabil támaszokat, amelyekre alapozva el lehet indítani egy biztosabb, kiszámíthatóbb életutat. Egy ilyen stabil támasz lehet pl. az ingatlan. A sok-sok bizonytalan tényező mellet ez lehet egy stabil pont, és még luxus sem kell, a legtöbb fiatalnak megfelelne egy lerobbant panel vagy egy felújítandó 60 éves Kádár kocka, de sokan építenének is szívesen sajátkezüleg kalákába ahogy régen, ha nem lenne ellehetetlenítve még ez is.

Szerintem amúgy a legtöbb fiatalnak nem igénye a legújabb telefon, a többség beéri a balatoni nyaralással (sajnos azért ennek megoldása sem egyszerű, ma már nincsennek vállalati üdülőhelyek, a Balatont, Fertő-tó környékét is kezdik kisajátítani, és nem a köz javára...). Sok fiatalnak nincs saját autója, beéri a régi 20 évessel is, amely a célnak megfelel. Ennek ellentéte, amiket írtál, szerintem a felső gazdagabb 20%-ra jellemző.

Mi is ezt láttuk 2018-19-ben, ahogy gyűlt az önerőnk, úgy ért egyre kevesebbet, mentek fel az árak. Eleinte az volt az elképzelés, hogy gyűjtünk még, nem tesszük bele minden pénzünket, maradjon egy kicsi felújításra, biztonsági tartaléknak... na hát látva a körülményeket, végül 2019-ben gondoltunk egy merészet és kimaxolva a keretünket megvettük a házunkat. Egy fillérünk se maradt, apránként 1 év alatt újítottuk fel lakható állapotúra, amit lehetett, mi csináltunk. Ha holnap el akarnánk adni, 3x annyiért menne el, mint amennyiért vettük... a hitelünk meg ugye inflálódik el, a törlesztőnk is, ami végig fix. Jó döntés volt.

Nem érdemes várni, jobb itt nem lesz semmi, vegyél minél hamarabb, amire pénzed van.