Szerintetek miért irtóznak sokan olyan ház vételtől ahol meghalt valaki?

1-es, ez hatalmas hülyeség!

Én költöztem olyan lakásba, ahol a néni a WC-n halt meg, és csak sokkal később vették észre, úgy törték rá az ajtót.

Nos, a WC-n új műanyag ülőke volt, semmi egyébhez nem nyúltak: kifestve sem volt és a műpadló burkolat is változatlan volt. És az égvilágon semmiféle szag nem volt.

Kérdező: azért, mert ma is sok a babonás, szorongó ember. A saját szorongásaikat vetítik ki ezekre a helyzetekre.

Én már vettem ilyen lakást. Nem volt semmi alapján észlelhető, hogy meghalt volna ott valaki.

Talán félnek a szellemektől. De nekem fura lenne, hogy ha sokan hisznek ilyesmiben.

De egyébként mindenhol valószínűleg meghalt már valaki, csak nem pont az előző tulaj, hanem a 2-vel azelőtti vagy 100 évvel ezelőtt. Szóval ez tök hülyeség.

"Amiről nem tudok az nem fáj"

Azért ha van választási lehetőségem én kerülöm az olyan házakat ahol gyilkosság, öngyilkosság, baleset vagy egyéb durva haláleset történt, esetleg temető volt a helyén. Nem arról van szó hogy miben hiszek csak zavar a tudat.

80-as években épült házban élek, itt nem halt meg senki, előtte a telken istálló volt, azelőtt meg nem tudom, lehet hogy a háború alatt lőttek le itt valakit nincs kizárva, de nem tudok róla.

Én is azzal tudnám a legjobban leírni, hogy borsódzik a hátam olyan helyeken, ahol tudom, hogy valaki meghalt.

Pl. sokáig a nagymamámnál is egyszerűen rossz érzés volt leülni a nappali azon szegletében, ahol a nagypapám ágya volt és tudtam, hogy abban halt meg. Valamiért már tiniként is leszállt a lelkemre valami iszonyat nyomasztó érzés ilyen helyeken, ami azóta is megvan.

A lakásunknál anno egyértelmű volt, hogy nem halt meg senki, a házunknál is, pedig 80 éves. Nem csekkoltuk előre, de így utólag úgy tudjuk, hogy mindenki elköltözött innen egyben hála az égnek. Itt semmiféle rossz érzésem nincs és ezen már szerintem az sem változtatna, ha megtudnám, hogy mégis meghalt itt valaki.

Amúgy nem kimondottan félek a szellemektől, vagy ilyesmi. A totyogós kislányom két hónapja emleget egy bácsit, aki elbújt, vagy néha sír utána, mert elment. Eleinte a frászt hozta rám, de úgy látom bárki is legyen az, a kislányom "szereti", szóval szeretettel viseljük a társaságát. :D :D