Fiam elégedetlen, hogy 30 millióval tudjuk segíteni lakásvásárlásból és emiatt nem tud belvárosi vagy téglalakást választani?
Sajnos többet nem sikerült összespóroljunk a 26 év alatt.
Hogy kellene ezt kezelni hogy ne sértődjön meg jobban? Esetleg jelzálogot felvehetnénk a saját lakásunkra, de nem vagyunk tapasztaltak a hitelekkel
Azt mondja ez édeskevés Budapesten. Bűntudatunk legyen akkor?
Fiad elègedetlen?
Az nem számít neki, hogy felneveltètek, ruháztátok, etettètek, taníttattátok? Ha ez így kevès neki, meg a 30 Milla, akkor mond neki, hogy bocsánat, a többit az èlete során megkapta, ennyit hagyott.
Nem megsèrtődnie kellene, hanem megköszönni, bármennyit is kap.
Amire vágyik, azèrt pedig meg kell dolgozni az èletbe.
Sajnos, mióta Budapesten él (egyetemista) kicsit megváltozott a hozzánk állása is.
Mi egy kis városban élünk, szerintem túl sok volt neki a főváros és nem tudja kezelni a helyzetet. Mondtuk, hogy lakjon inkább nagyobb városban itt a környékünkön. Szegeden már tudnánk venni, de arra azt mondta hogy szerinte szar és ne nyaggassuk majd ő eldönti.
B.szódjon meg a hülyegyerek. Milliónyian indultunk az életnek üres seggel és lett belőlünk valaki.
A helyedben nem adnék neki semmit ha ennyire hálátlan.
Valamint sokat nézegetném a tükröt is hogy hogyan sikerült ennyire félrenevelni.
"Hogy kellene ezt kezelni hogy ne sértődjön meg jobban?"
Ennyi év után kell magyarázni, hogy ha így neveled a gyerekedet akkor ilyenné válik?
Mit kellene tenned?
Közölni vele hogy meggondoltátok magatokat, nem kap egy fillért sem. Ha szerinte olyan könnyű a pénzt összeszedni, akkor neki nyilván nem okoz nehézséget és majd hamar meglesz vele.
Komolyan nem értem az ilyen szülőket, mit vártok, milyen lesz a gyerek ha mindig mindent megkap akkor is ha az szinte erőn felül lehetetlen?
Nekem az óvodás gyerekem is tudta, hogy hisztivel, követelőzéssel nem lehet elérni semmit, ha az nem jó amit adunk akkor nem kap semmit. nem tökéletes az én gyereknevelésem sem, de az tuti nem jutna eszébe egyiknek sem, hoyg többet követeljen, mint amit magunktól adnánk nekik - pedig szerencsére van miből. De ez a mi pénzünk. Éppen úgy mi is tiszteletben tartjuk a mi szüleink tulajdonát, pénzét.
Kérdező, sajnos azt kell mondanom ez az utolsó pillanat amikor még tudtok értelmesen dönteni - úgy, hogy nem adtok neki pénzt.
Gondolj bele mi lesz ha most minden megtakarításotokat odaadjátok neki! Később, amikor nektek lenne szükségetek erre a pénzre akkor szerinted majd ő fog adni a sajátjából? Fizeti majd nektek az idősek otthonát, ápolót vagy szerencsésebb esetben a pihenéseteket, utazásotokat, amit megérdemeltek nyugdíjas korotokra? Ha most ilyen és ti kiszolgáljátok, akkor később még rosszabb lesz, hiszen már nem is lesz semmitek amit remélhet tőletek, hogy legalább azért kedvesebb legyen.
Itt nem a gyerekednek van oka megsértődni, hanem nektek. Éppen ideje is lenne és megmondani neki, hogy nem azért dolgoztatok egész életetekben, hogy egy ilyen tiszteletlen kölyök követelőzzön a spórolt pénzetekből.
Segítség nélkül építettem fel az életemet, mégis hálás vagyok a szüleimnek, hogy elindítottak az úton, szeretem és tisztelem őket.
30 millió nem elég? Istenem hogy meg ne sajnáljam szegény párát... Mit tennék? Közölném, hogyha szerinte ez semmire sem elég, akkor ezt is megtartjátok, sorry. A lehetőség adott volt, ő egy kis suttyó gyökér, majd összegyűjti magának.
Vegyetek magatoknak belőle egy lakást a közelben, adjátok ki és lesz belőle egy kis mellékes betevőtök életetek végéig. Hátha megtanulja értékelni mire örökségként hozzájut...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!