Megesett veletek már olyan, hogy megbántátok az ingatlant, amit vásároltatok? Mennyi idő után döntöttétek el, hogy megáltok tőle?
Jelen esetben főleg én! Páromnak még mindig tetszik megbántam a házat, amit vásároltunk, mert rájöttem, hogy nem tetszik a környék. Lakva ismerem meg a helyet és mikor oda utazgáltunk mindig szimpatikus volt.
Nem érzem itt jól magam, már van egy pici gyerekünk, aki ovis, az ő életét se szeretném nagy mértékben megváltoztatni, de nem szeretnék ezen a településen maradni.
Páromnak már hónapok óta napi szinten mondom és el vagyok keseredve.
A párom azonban meg is érti a problémám, ami nem tetszik a településben, de ő nagyon szereti. Közel van a családja ( ez az egyetlen előny, hogy a gyerekünk sokat tudja látogatni a párom szüleit meg unokatesóját, keresztszüleit)
Viszont én azt érzem már titkon mindennap elsírom magam, hogy menni akarok, mert nekem nem ez az álmom.
Az a bajom itt, hogy túl kicsi a település. Közel van a város, mert 15-20 percre van, de úgy érzem én itt halálra unom magam, főleg a kicsivel.
Már mielőtt ide költöztünk is el voltam bizonytalanodva.
A városban élnék szívesen, ahol rengeteg a program, mert itt a gyerekeknek nincs semmi.
Ahol én is jobban ki tudnék kapcsolódni, mert pl..a városban van nagyon sok mozgás lehetőség.
Rosszul vagyok, hogy itt alig tudok sétálni a picivel, mert az egész település vagy 6 utcából áll.
Hamarosan a gyerekünk úgyis oda fog járni suliba, ami busszal hosszabb és elég rossz lesz eleinte..
Igazából eleinte tetszett nekem a ház, meg fantasztikus volt a páromék segítsége, jó volt az, hogy olcsón családi házhoz jutottunk, hogy nem kellett hitel. A lényeg volt, hogy végre összeköltözhessünk, meg nem akartunk panelbe menni.
De most úgy érzem, hogy még panelbe is szívesen mennék, ami szörnyen ellentmondásos, mert mindig elitéltem, hogy én ott nem bírnék lenni. Nem mellesleg van kutyánk, cicánk.
Örülnék, ha elmondanàtok a véleményeteket, félek, hogy a párkapcsolatunk rovására fog menni a kedvtelenségem, a szomorúságom, a motiválatlanságom és nem szeretném, hogy a gyerekeink ezt lássák rajtam.
válasza:3/4 óra busszal a város innen is, autóval 15-20perc.
Laktunk együtt már korábban.
Elég össze-vissza írtam.
Az ovis 1 év és megy suliba, a kisebb meg még kisbaba.
Nekem azzal nincs bajom, hogy otthon kell lennem velük. A munkával sincs bajom, ami gyerek előtt volt.
Szerettem a munkám, végzettségemben dolgoztam.
A kisebb gyerek miatt még semmiképp nem tudok visszamenni.
Kaptam azért hideget és meleget is.
Nekem tényleg csak az a bajom, màr mióta itt élünk is érzem, hogy nagyon kicsinek találom a települést.
Az ovisnak van egy két barátja azért az oviból, nem messzi utcából, de egyébként itt a faluban nem lehet csinálni semmit. Ő szereti, mert elszaladgál a foci pályán meg a játszón
Volt már, hogy elvittem magam is kirándulni városba nagyobb játszóterekre, gyermek rendezvényekre, amikért oda-vissza volt, míg párom dolgozott.
Megért valamennyire a párom, de neki ez, ahol vagyunk már teljesen megfelelő és nem mer szerintem váltani.
Na mindegy. Úgy is ezt kettőnknek kell megbeszélünk. Azt gondolom a ti megállapítások az, hogy csak egy unatkozó anya vagyok, akinek dolgozni kellene màr és nem érzi jól magát a gyerekeivel, miért nem íratja bölcsibe.
Még nem olyan korú, nem célom egyébként beíratni, de tényleg nem tartunk még ott.
Én szimplán csak meguntam a falu 6 db utcáját, meg hogy mindig ugyanazokat az embereket látom, akik már mindent tudnak a másikról.
válasza: válasza: válasza:Én megértem a problémádat, kérdező. 40 évig városban laktam, pedig tudtam, minden porcikámban éreztem, hogy városban csak LAKNI tudok, ÉLNI nem. Nekem tér kell, szabad ég kell, erdő, mező, tópart kell. Egy pocsolyányi vadvizet többre becsülök, mint egy egész metropoliszt. De amíg a csemetéim önállóak nem lettek, és főleg amíg a tanulmányaik a városba kötötték őket, a városban senyvedtem. Amikor gyereket vállalunk, min 20 évre lemondunk az álmainkról, minden tervünkről. Nem a saját életünket éljük.
Szóval megértelek, de te is értsd meg, egy családban vannak fontosabb szempontok is, mint az egyén óhaja.
Köszi nektek.
Megbeszéltük a párommal, szépen gyűjtögetünk már egy ideje, mert a ház maga olcsó volt, bár a babaváró ráment.
Aranyos volt és azt mondta, hogy mire a 2. Iskolába megy biztos hogy lesz annyi pénzünk, hogy vegyünk 1 panelt és hétvégén hazajárunk a faluba. Hétköznap meg könnyebb lesz dolgoznunk onnan, gyerekeknek iskolába járni, bevásárolni, gyerekeknek ha akarnak bármi külön dologra járni.
Nagyon aranyos volt, mert egy ideje mondogattma neki, hogy ez így nem jó.
Még azért kell egy kis idő addig még sok víz lefolyik a dunán, de majd meglátjuk mi lesz ebből.
Én már annak is örülök, hogy abszolút nem veti el az ötletemet, mert ő is tudja, hogy az idő visszafizethetetlen, amit a buszozással kell meg a bevásárlással tölteni meg szeretne nekem is kedvezni.
válasza: válasza: válasza:Hogy lehet egy falun unatkozni, nem értem. Lefogadom az a városi fajta vagy akinek az üres telke közepén medence van.
Tessék beültetni a kertet, zöldséggel, gyümölccsel. Csirkét, nyulat, disznót kell tartani és mindjárt nem fogsz unatkozni. Nem értem, mikor fogja föl ez a néhány városból betelepülő, hogy egy faluban nem lehet városiasan élni. Faluban csak az unatkozik, aki lusta, nem akar csinálni semmit és egész nap csak henyél meg üdögel.
Az a bajod neked hogy eltartanak, el vagy kényeztetve és nem találod föl magadat. Ezen tényleg változtatni kell, mert a jóisten nem semmittevésre teremtette az embert!
Keress magadnak feladatot, mindig van a ház körül, csak meg kell látni. Aki csukott szemmel jár, az a városban sem lesz sikeres...
De kérdezhetném azt is, pl. hány könyvet olvastál el.
Nem értem azokat az embereket akik nem találják fel magukat és unatkoznak. Mert többek között ez is az, ami megkülönbözteti az embert az állattól. Egy ló vagy birka pl. egész nap elvan magába, csak néz előre órákon át... De te nem csinálhatod ezt, föl kell találnod magadat és picit ki kell mozdulni a jóvilággal határolt kényelmi zónádból.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!