Mi lesz ezzel a sok fiatallal? Hogy lesz saját lakásuk, egzisztenciájuk?A lakáshitelek az egekben! Aki nem gazdag családba születik, mi lesz vele?

"ha nekem sikerült a különköltözés az önálló élet, akkor nekik is sikerülne. Csak egy kis erőfeszítést kellene tenniük, elszántsággal, tudatossággal, bátorsággal! ..és lássanak csodát, mindjárt nem lennének mamahotelesek. Máshogy látnák a világot!

Meg lehet magyarázni, hogy miért laknak a szüleiknél...meg lehet. De, ha így állnak hozzá, még 2-3 sőt, 4-5 év múlva is otthon lesznek, még 30-as korukban is! ....és, ahogy telik-múlik az idő, egyre nehezebb lesz elkezdeni a különköltözést! Nincs igazam?"

Nincs. Azért nincs, mert te nem egy boldog nem mamahoteles vagy, akiről mindenki példát vehetne, hanem szenvedsz - miközben ők nem szenvednek, hanem jövőt építenek.

"és, ahogy telik-múlik az idő, egyre nehezebb lesz elkezdeni a különköltözést! Nincs igazam?"

Hát nagyon nincs igazad. Ahogy telik az idő, egyre több félretett pénzem lesz, így egyre könnyebb lesz külön költöznöm.

"szerintetek mit gondolnak a nők az ilyen pasikról, ha társkeresésre kerülne a sor? Hol laksz? Hááááát,....az anyáméknál külön szobában! Szerinted, hogy néznek a nők az ilyen pasikra?"

Abból, hogy valaki hol lakik, még nem következtetnék arra, hogy ő kell-e nekem vagy nem. És a te helyedben eleve nem kezdenék olyan nővel, aki annak alapján, hogy hol laksz, eleve leír, mert annak úgyse te kellesz, hanem csak a pénzre gyúr...

Mamahoteles és mamahoteles között nagy különbségek lehetnek, de egyáltalán nem mind olyan, amilyennek lefested. Mindenesetre sokkal nagyobb kedvem lenne egy olyan pasival megismerkedni, aki otthon él a szüleivel és közben a jövőjét tervezi és tesz is érte, mint egy olyannal, aki fizetéstől fizetésig lát csak, és mindössze státuszszimbólumnak kell neki az albi, hogy verhesse a mellét, hogy ő nem mamahoteles, meg azért, hogy legyen hova felhordania mindenféle nőcskéket, vagyis akinek az esetében én eleve csak egy lehetnék a sok közül.

"Kb 2018-2019 körül értük el azt a szintet, amikor reálértéken annyiba került egy lakást mint a rendszerváltáskor."

Nem a rendszerváltásKOR, hanem a rendszerváltás után volt nagyon drága minden. Nézd meg, milyen számokat idézett itt valaki korábban. Egyáltalán nem volt könnyebb a 90-es években.

#64

#67

"Egyáltalán nem volt könnyebb a 90-es években."

De könnyebb volt. 1990 óta soha nem voltak olyan magasak reálértéken az ingatlanárak, mint most. Ezt nem én állítom, hanem a KSH.

#107

Rólam, mint mamahotelesről általában jobb véleménnyel vannak a nők, mint a hozzád hasonló “független, erős, különélő férfiakról”.

Hogy miért?

Tudok főzni, mosok magamra, kívasalom a ruháim, igény szerint takarítom a saját “lakrészem” vagy az egész házat. Nincsenek irreális elképzeléseim a valóságról, a jaj de drága minden a boltban témán kívül másról is tudok beszélgetni, nem esik nehezemre kifizetni 20-30.000Ft-ot egy vacsorára, vagy pár ezer forintot egy amúgy haszontalan, de emlékezetes randevúra.

Nem esek kétségbe, ha nem tudok dolgozni mert tudtam félretenni, így nem borul össze az életem egyik napról a másikra.

Szerintem parttalan vita. Plusz 50-60 ezer forint nem pénz, amiért váltanál? Pont ennyivel maradna több pénzed, mint most. Évente 600-700 ezer forintod lenne, amit eltehetsz megtakarításként... De a mamahoteleseket szídod, te vagy a vagány mert mertél lépni, de azért új munkahelyre mégsem mersz, mert az macera.

Nőként mondom, hogy inkább egy tudatos mamahoteles, mint egy langyos vízben ücsörgő, károgó külön élő (aki mellesleg szobát bérel, szóval közel sem olyan független, mint szeretné).

26 évesen egy fillér támogatás nélkül nettó 160 ezer forintért helyezkedtem el friss diplomásként (7 éve). Szobát béreltem, utáltam az életem, nem voltam elégedett, alig jöttem ki. Munkahelyet váltottam újra és újra, tapasztalatot gyűjtöttem, tanultam még egy kicsit. Le sem írom ma mennyit keresek. Nőként. Tanulni és helyezkedni. Ez a titok, amivel a "mai fiatal" is boldogulhat. Vagy süppedj bele az önsajnálatba, de azzal nem jutsz előrébb.