Aki egyedül él 35 nm-es garzonban, mennyire elégedett vele?

Ezt már kérdezted. :)

5 évig nem, de egy darabig éltem garzonban. De nekem egyedül bőven elég volt. Ha már saját és örökre szól, én mindenképpen erkélyeset próbálnék venni!

Én panelban élve azt tudom mondani, hogy az egy szoba nagy lutri a közvetlen falszomszédok miatt.

Laktam olyan panelban, ahol a nagyobbik szobában nem lehetett megmaradni, mert mellettem folyton üvöltött a TV. Cserébe viszont a kis szoba ami hálóként volt használva az köztes szoba volt, nem volt közvetlen falszomszédság senkivel. A fapapucsos felső szomszédot mondjuk így is hallottam, de legalább aludni tudtam.

A mostani lakásomban 2 szoba egymás mellett van. Teljesen másak. A nagyobb szobában nem hallom a falszomszédot, cserébe a fenti lakók ajtócsapkodós dübörgését folyamatosan, olyan mintha konditerem lenne. A kisebbik szobában ezek nem hallatszódnak, viszont beköltözött valami kisebbségi család 2 szinttel lentebb és esténként ott dübörög a zene. Legalább tudok váltani, ha az egyik zajosabb átmegyek a másikba.

A másik a szellőztetés és ezzel egyidejűleg a szagok. Az alattam lakóktól olyan irgalmatlan büdös jön, hol cigiszag, hol valami fürdetlen csöves szag, hol csak simán kaja szag, hogy konkrétan alig tudok ablakot nyitni. A konyha meg nyitott folyosóra néz, mindenki ott dohányzik, azt sem tudom kinyitni.

Mondjuk a szag meg lakóközösség elég lutri, de inkább választanék egy jobb helyen lévő kisebb lakást mint egy szar helyen lévő nagyobbat.

Az is érdekes, hogy én albérletekben elég változó méretű szobákban elvoltam, de például mindig volt tisztességes méretű konyha, ahol akár étkezni is le tudtam ülni, vagy megfelelő méretű WC, fürdő, beépített szekrények.

Most a 48 m2-ben viszonylag kicsi a konyha, és mindjárt nem mindegy, hogy ott nem lehet étkezni, akkor a szobában kell étkező, stb.

A +1 szoba/hálófülke már csak azért is hasznos, mert ha vendég van, akkor kényelmesen el lehet lenni, el lehet vonulni. Ha testvéremék itt vannak, a párja sokszor inkább elvonul a másik szobába, míg mi filmet nézünk. Vagy amikor ők már alszanak én még vígan gépezek a másik szobában.

Régen albérletben is volt, hogy ott aludt valaki, hát még egy este alatt is meg tudtam őrülni, hogy valakivel egy légtérben vagyunk. Főleg, hogy én megszoktam, hogy meztelenül alszom.

Vagy hiába vagyok egyedül, megszoktam, hogy nagyobb ágyban alszom, sokat forgolódom, szeretek elterülni rajta. Azért is hasznos, ha az ágy külön van és nem a nagyobb szobából veszi el a teret. Ráadásul alapból jobban szeretek kis térben "biztonságos kuckóban" aludni.

Ahol külön van egy nappali, ágy méretű hálószoba és ajtót rá lehet csukni a konyhára az nekem már jó lenne.

Asszony erkélyesről álmodozik amire ki lehet állni és körbe nézni, rendes erkély és nem csak egy loggia vagy a semmibe vezető francia ajtó.

Garzont semmiképp sem vennék.

Évek óta egy légteresben lakom és hülyét kapok a hűtőszekrény folyamatos zúgásától.

Párkapcsolatban is gondot okoz, hogy konkrétan egy szobába vagyunk zárva és nincs egy hely elvonulni olvasni.

Reggel másik szobába kisurranás, hogy másik nyugodtan alhasson sem kivitelezhető.