Hülyeséget csináltunk férjemmel? Eladósodunk?

Túl sok a "HA".

De amit én látok, hogy a gyerekvállalás luxus sajnos manapság.

Ezt már írtam egy másik kérdéshez:

Az ilyen kérdésekkel az a legfőbb probléma, hogy mindig a jelenlegi kiadást és bevételt veszi számba a kérdező.

Na most ha terhes leszel, azonnal megváltoznak a dolgok:

1. a munkahelyeden lehet dolgozni terhesen? Mert ha nem, azonnal táppénz, máris kevesebb a bevétel.

2. magánorvos vagy sztk? Magánorvosnál 20 ezernél kezdődik 1 db vizsgálat, a szülés 10-szer ennyi szokott lenni.

3. ha megszületik a gyerek, meddig tervezed otthon maradni vele? Mert addig csak a GYED-et kapod.

4. van-e bármikor ugrasztható segítségetek? Gondolok itt: beteg a gyerek, szünet van az oviban/bölcsiben/suliban? Mert ha nincs, fizetett segítség kell. Suliban 16 hét szünet van egy évben, ha nincs nagyinál nyaralás, napközis táborok 35 ezer/hét volt idén.

5. bölcsibe sok városban már a terhesség alatt jelentkezni kell, olyan mértékű a helyhiány.

6. örök érvényű mondás: kis gyerek kis gond, nagy gyerek nagy gond. Minél nagyobb annál többe fog kerülni.

Csak a mi példánk: 2010-ben született a gyerek. Ovi előtt havi 30 ezerbe került, oviban 40 ezer, alsóban havi 100 ezer (fejlesztésekre kellett járnia), most 5-es, éves átlagban havi 60 ezerbe kerül. (ebbe nincs benne a kaja).

És még csak 1 gyerekről beszélünk, szorozzuk meg ezt 3-mal.

Évekkel ezelőtt bizonyára a számotokra legelőnyösebb módot választottátok. Nem láttatok, nem is láthattatok a jövőbe. Most az van, ami van, ebből kell kiindulnotok.

Én mindig mondom: ha válaszút előtt vagyok és nem tudom, melyiken induljak tovább - választom az egyiket, mert az találom jobbnak. Viszont tényleg nem sopánkodom azon, hogy mi lett volna ha...

Ti is induljatok ki a mai helyzetből és minden megoldódik.

Én is azt tanácsolnám: maximum egy gyermeket vállaljon a fiatal, ha egyáltalán megengedi a helyzete. Nőként mindig úgy kell gondolkodni, hogy bármikor elvesztheti a társát. Szakíthatnak, elválhatnak, de a gyermekről jó eséllyel ő fog gondoskodni. Tehat akkor szüljön valaki (és annyit), amikor és amennyit egyedül, segítség és állami támogatás nélkül is vállalni tud.

Én biztosan nem vállalnám sem a csok-ot, sem a babavárót, három gyereket főleg nem. De nem tudom elítélni azt, aki megteszi. Csak nem árt, ha tisztában van azzal, hatalmas kockázat van a döntésében és kicsi eséllyel fog jól kijönni belőle.

Én vállalnám a 3 gyereket a helyedben. Nem a támogatás miatt, de ha egyébként is szeretitek a gyerekeket és szeretnétek többet, akkor miért ne élnétek a lehetőséggel? Albérletre kidobni azt a rengeteg pénzt hosszabb távon nem jó.

Kockázat persze mindig van egy hitelnél, de úgy gondolom egyúttal egy nagyon jó befektetés is. Másrészt miben nincs kockázat? Ha albérletben laksz is előfordulhat, hogy nem tudod fizetni.

Mi a kérdés?

Általában a családalapításhoz nem ígéretek, szerződések, megélhetési problémák megoldása társul, hanem a szabad akarat, a szeretet, a kiteljesedés.

Az egész csok-dologgal az a legfőbb bajom, hogy a szaporodást financiális oldalról közelíti meg a kormány. Ahelyett, hogy bölcsödéket teremtene, anyabarát munkahelyeket teremtene, jó béreket teremtene, jó egészségügyet teremtene, magyarul: olyan környezetet, ahol az ember magától szaporodik szívesen - ahelyett taszította a mai fiatalokat olyan élethelyzetbe, hogy szaporodás nélkül már ő maga sem él meg, csak albérletben nyomorog, vagy leadózza a fizetésének a tetemes részét.

Mi nem vagyunk házasok, éppen ezért külön vettünk lakást (5 év párkapcsolat után is). Én lakáshitellel 30 évesen (eddig tartott összeszedni az önerőt), párom örökölt pénzből.

Nem paloták, de Budapest 35 km-re van, így ingázunk, bejárósok lettünk. Jól keresünk, a lakáshitelem fele a korábbi albérletnek (pontosabban 62.000 Ft fix).

Kell rá költeni, de azonnal lakható állapotú volt. Nagyon sokat dolgozunk rajta. Ha nem vesszük a párom ingatlanját, csak az enyémet, akkor is csekély törlesztővel van 125 nm-es ingatlanunk, ami hónapról hónapra szépül, épül.

Ha valami, akkor ez meghozza a kedvünket a babázáshoz, mert éppen a karrierem is jól áll. De hogy én előre aláírjak akárhány gyereket - az totál ki van zárva.

CSOK nélkül is lehet, csak nem azonnal az újépítésű házat kell választani a született feleségek szereppel a Lilaakác közben.

Mellesleg most én is szeretnék 3 gyereket, de mi van ha az első szülésem olyan megterhelő lesz, vagy komplikáció lesz, hogy sohatöbbé nem akarnám megismételni, és elég egy gyerek?

Mi van, ha meggondolom magam, és inkább 1 gyereknek szeretnék mégis csak megadni mindent amit lehet? Mi van ha rettenetesen fog hiányozni a karrierem, ezért elég 1 gyerek?

És amikor hirtelen kell majd 3 gyereknek biciklit venni (70-80e/db), meg 3 nyári tábort fizetni, és 5 fős nyaralás szervezni, és 3 féle zongoraórát, korrepetálást fizetni, sítároborokat, 2 fogszabályzót, és sorolhatnám... akkor lehet elkezdenek gyűlni a fellegek az emberek feje felé.

Álmodni lehet nagycsaládról, de hogy reális-e?! Ma? Kizárt. Hacsak nem vagy Lölö.

Kiskutyából is nagyon szeretnék tizet, de kettőre is rámegy a gatyám.