Egy 28 nm-es újépítésű lakásnak van létjogosultsága? Mert apukám szerint nincs. Olyan kis területen nem lehet élni. Mit gondoltok erről? Ha saját családot nem szeretnék. Van egy nagy méretű erkélye is.

Ilyenek ezek a szülők. Aput elhoztuk anno megnézni a lakásunkat mielőtt megvettük. Azt mondta ez egy lyuk. Az amerikai konyha pici, a szobák mégkisebbek, szerinte élhetetlen. Összesen 52 nm amúgy + 5 nm erkély.

Megvettük jól elvagyunk benne ketten már 4 éve. Még babával is jó lesz.

Más mértékegységekben gondolkozik már az, aki mondjuk családi házban él 10+ éve.

Szerintem 28 nm is lehet élhető egyedül, ha jó az elrendezése.

Az én lakásom 35 m2. Illetve az a gond, hogy nem az enyém, hanem bérlem, úgyhogy nem tudok rajta semmit változtatni. Kegyetlen szar az elrendezése, ezért nem is szeretem, pedig sokat nem kéne változtatni ahhoz, hogy élhető legyen. (A környéket, szomszédokat imádom, az ára is okés, szóval ezért nem költözök.)

A konyha része sokkal nagyobb, mint ami arányosan kéne egy ekkora lakáshoz. Ha le lenne választva egy része egy fallal, akkor azt ki tudnám nevezni gardróbnak, polcokat bele, aztán a szekrényeket a szobából ki is hajíthatnám. Ez építészetileg simán megoldható lenne, mert azon a részen pont nincs semmi, tehát még a tüzhelyet vagy a konyhaszekrényt sem kéne újratervezni. A fürdőszoba is gáz, akkora kád van benne, hogy nem tudok akkora zuhanyfüggönytartó rudat venni, úgy kellett barkácsolni egyet. (Ez amúgy azért is rossz, mert én 160 cm magas vagyok, szóval nem tudok elfeküdni a kádban relaxálni, mert becsúszik a fejem is a vízbe. Úgyhogy inkább zuhanyzok, tehát a kád igazából csak a helyet foglalja.)

Ezt most azért írtam le, hogy nagyobb lakás is lehet kicsi, minden az elrendezésen múlik.

"De igények azok vannak..."

És ez miért probléma?

Mindenkinek vannak igényei.

És amíg az albérlet még csak-csak megfizethető, addig a saját lakás sokaknak álom marad. Persze szép és jó, hogy gyűjtsél önerőre, spórolj, mondj le mindenről, lakj anyádékkal. Csak mellette ott van a dolog amit úgy neveznek ÉLET és marha gyorsan elrepül.

Én meg tudom érteni, hogy nem mindenki vágyik Kőbányán vagy Havannán panellakásra, és inkább bérel egy normális, élhető környéken lakást.

Amúgy relatív mi a kicsi és mi a nagy.

30 éves koromig lakótársakkal laktam. Alig 50 m2 panelban volt egy 8 m2 szobám. Mégis egészen jól elvoltam benne.

Rokonok vettek majdnem 60 m2 panelt, 1+2 félszoba, konyha. Anyám első mondata az volt, hogy milyen kis lyuk.

És ahogy írják az elrendezés sem mindegy. Kis lakás is lehet jó elrendezésű és nagyobb lakás is lehet rossz elrendezésű.

17: Az a probléma, amikor emberek úgy kommunikálják a dolgot, hogy ha mondjuk létezik 1-20-ig árkategória, amiben nekik 15 a minimum, de ők 1-en élnek, és mivel a 15-öt képtelenség elérniük, úgy könyvelik el, NEM LEHETSÉGES megoldani a lakhatást. Miközben az emberek 85%-a 1-14-ig él és meg is oldja magának.

Ez igenis probléma. Megindokolja magának, hogy mért ne tegyen semmit és mért nem fogadja el az élettől az 1-14-ig lehetőségeket. És azt is gondolják emellé, hogy akinek VAN (1-14-ig), azoknak csak úgy LETT, semmit nem tettek érte. És sokszor még le is nézik ezeket az embereket, mert nekik csak úgy LETT (szerintük), és mert CSAK 1-14-ig van nekik.

Ez egy eléggé torzult, életellenes jellem, ami igenis zavar, hogy ilyen emberek vannak köztünk.

"És ez miért probléma?

Mindenkinek vannak igényei"

Igen, vannak. De mikor a saját felsőbbrendűnek tartott igényedet tartod alapnak és követendőnek, és a másét korcsnak tartod és egészségtelennek, az már-már röhejes. Pláne, mikor észre sem veszed magad.