Más fiatal is el van keseredve emiatt vagy csak én?

Elszomorít, hogy bár tudom, hogy egy nap szeretnék saját lakást vagy házat, lehetetlennek tűnik. 24 vagyok, idén végzek az egyetemen, de utána szeretnék doktorira menni és közben dolgozni is.

Milliókat keresni biztosan nem fogok, ha PhD helyett más munkahelyet választok, akkor sem. Ha lenne 200 vagy 300 ezer forint körüli fizetésem, az már jónak számítana. Ebből persze lehet félretenni, de ha nyilván kaját venni is kellene és igazából albérletben lakom a párommal, mert elsőéves egyetemista korom óta van albérletem, csak eddig a szüleim fizették, viszont ha lenne munkám, akkor szeretném vagy teljesen én fizetni, vagy beleadni, hogy anyukámnak könnyebb legyen. A lényeg ettől függetlenül az, hogy ha a fizetésemből még kaját is veszek, fizetek albérletet, vagy bármi másra is költök, akkor hiába spórolok, megöregednék mire saját lakást tudnék venni. Meg én azért néha szeretek elmenni kikapcsolódni valahova. Persze ha néha én fizetek, néha a párom, akkor ez kivitelezhető, de csak azt akartam mondani, hogy ha akarok normál mennyiségű kaját venni és néha elmenni kikapcsolódni, akkor szerintem nem olyan könnyű félretenni is vagy ha tudnék is, megöregednék, mire összegyűlne a pénz.

Ugye a hitel az egyetlen megoldás? Persze akkor azt meg utólag kell visszafizetni és akkor az visz el egy csomó pénzt.

Magyarországon mennyi pénz kell havonta ahhoz, hogy a hitelem is vissza tudjam fizetni, kaját is vegyek, de néha azért kikapcsolódhassak?

Ha szeretnék saját lakást, akkor nyilván nem mindegy, hogy hol van és milyen állapotban van, de én lehetőleg olyat szeretnék ami új és nem kell felújíttatni, mert én nem értek ehhez és olyan nagyon sok ember segítségére nem számíthatnék. Meg aztán ha választani kell, akkor inkább többért veszem meg és nem újítom fel, minthogy olcsóbban veszem meg, de aztán meg több a munka és a felújításért fizetek. A szüleim is úgy vettek lakást, hogy fel kellett újítani, nagyjából sikerült, de nyilván jobb ha új.

Egyébként Debrecenben lakok, így meg aztán végképp reménytelennek látom, hogy saját lakásom lesz, de olyan, amit szeretnék. Nem mindenképpen egy nagyon luxus lakásra vágyok, vagy nagyerdei luxusvillára, de ebben a városban felment már mindennek az ára. Mármint ami olyan ház, hogy kívül is viszonylag új, meg belül is.

Ha egy olyan lakásban lakhatnék, ami hasonló ahhoz,amik a Füredi kapu lakóparkban vannak, már azzal is elégedett lennék. Szóval, ami kívülről és belülről is fel van újítva, és azért viszonylag jó helyen is található. Ez most csak egy példa. Ott 30-40 millió forint körül árulják az eladó lakásokat, megnéztem neten. Nekem ez is nagyon nagy összegnek tűnik, pedig ettől még jóval drágábbak is vannak. Ha hitelt kell felvenni, akkor ezt is biztos vért izzadva kell visszafizetni. Párom van, szóval tudom, mindenki azt mondja, hogy majd a párommal együtt könnyebb lesz, de ő se keres nagyon sokat, és amúgy is, addig még ki tudja mi lesz kettőnkkel meg én annak örülnék, ha a saját lábamon is teljesen meg tudnék állni és nem szorulnék pasira.

Itt van pár hirdetés:

[link]

Ez már olcsóbb árkategória és szintén jó helyen, felújított, ezek is nagyon tetszenének, teljesen meg lennék elégedve valami ilyennel:

[link]

[link]

Lehet, hogy én vagyok teljesen eltájolódva, de nekem még az is olyan nagy összegnek tűnik, hogy fizessek 20 vagy 30 milliót egy lakásért és felvegyek hitelt, mert az jut eszembe, hogy biztos megöregszek mire kifizetem az összes hitelt, mert azért a hitel mellett másra is kellene költeni. És akkor a 20-30 millió forint az gondolom a legolcsóbb lakásokra vonatkozik, de 40 meg 50 millóért is láttam lakást. És szerintem még a 40-50 is középkategória, mert jócskán van még ettől drágább is.

Mint írtam, én nem feltétlenül a legújabbra és legnagyobb luxusra vágyom, nem ragaszkodom nagy házhoz, villához sem, mégsem merek reménykedni, hogy nekem még fiatalon lesz saját lakásom.

Ha otthagynám az albérletet, amit most a párommal bérlek és hazaköltöznék teljesen anyukámhoz és azt a pénzt, amit eddig albira fizettem, a saját lakásomra tenném félre, akkor biztos jelentene valamit, de a párommal meg évek óta együtt vagyok, csak jó lenne együtt lakni vele valahol, meg a privát szféra is hiányozna, ha szülőkkel laknánk.

Arra lennék kíváncsi, hogy más is ilyen tragikusnak látja a helyzetet fiatalon?

Gondolom az egy természetes igény, hogy előbb-utóbb saját lakásom legyen.

Nyilván van, aki milliomos vagy annyira jól fizető munkája van, vagy a szülei vesznek neki, de én egyik sem vagyok.

Van egy fiatal orvos ismerősöm, akinek a párja informatikus és együtt akarnak lakást venni, felvesznek majd hiteleket, de azért egy orvos meg egy informatikus egyedül is keres eleget, nemhogy ketten, így azért nyugodtabban vennék fel én is hitelt. (Nem sajnálom tőlük, csak azt mondom, hogy azért fizetés meg fizetés között különbség van.)