Más fiatal is el van keseredve emiatt vagy csak én?
Elszomorít, hogy bár tudom, hogy egy nap szeretnék saját lakást vagy házat, lehetetlennek tűnik. 24 vagyok, idén végzek az egyetemen, de utána szeretnék doktorira menni és közben dolgozni is.
Milliókat keresni biztosan nem fogok, ha PhD helyett más munkahelyet választok, akkor sem. Ha lenne 200 vagy 300 ezer forint körüli fizetésem, az már jónak számítana. Ebből persze lehet félretenni, de ha nyilván kaját venni is kellene és igazából albérletben lakom a párommal, mert elsőéves egyetemista korom óta van albérletem, csak eddig a szüleim fizették, viszont ha lenne munkám, akkor szeretném vagy teljesen én fizetni, vagy beleadni, hogy anyukámnak könnyebb legyen. A lényeg ettől függetlenül az, hogy ha a fizetésemből még kaját is veszek, fizetek albérletet, vagy bármi másra is költök, akkor hiába spórolok, megöregednék mire saját lakást tudnék venni. Meg én azért néha szeretek elmenni kikapcsolódni valahova. Persze ha néha én fizetek, néha a párom, akkor ez kivitelezhető, de csak azt akartam mondani, hogy ha akarok normál mennyiségű kaját venni és néha elmenni kikapcsolódni, akkor szerintem nem olyan könnyű félretenni is vagy ha tudnék is, megöregednék, mire összegyűlne a pénz.
Ugye a hitel az egyetlen megoldás? Persze akkor azt meg utólag kell visszafizetni és akkor az visz el egy csomó pénzt.
Magyarországon mennyi pénz kell havonta ahhoz, hogy a hitelem is vissza tudjam fizetni, kaját is vegyek, de néha azért kikapcsolódhassak?
Ha szeretnék saját lakást, akkor nyilván nem mindegy, hogy hol van és milyen állapotban van, de én lehetőleg olyat szeretnék ami új és nem kell felújíttatni, mert én nem értek ehhez és olyan nagyon sok ember segítségére nem számíthatnék. Meg aztán ha választani kell, akkor inkább többért veszem meg és nem újítom fel, minthogy olcsóbban veszem meg, de aztán meg több a munka és a felújításért fizetek. A szüleim is úgy vettek lakást, hogy fel kellett újítani, nagyjából sikerült, de nyilván jobb ha új.
Egyébként Debrecenben lakok, így meg aztán végképp reménytelennek látom, hogy saját lakásom lesz, de olyan, amit szeretnék. Nem mindenképpen egy nagyon luxus lakásra vágyok, vagy nagyerdei luxusvillára, de ebben a városban felment már mindennek az ára. Mármint ami olyan ház, hogy kívül is viszonylag új, meg belül is.
Ha egy olyan lakásban lakhatnék, ami hasonló ahhoz,amik a Füredi kapu lakóparkban vannak, már azzal is elégedett lennék. Szóval, ami kívülről és belülről is fel van újítva, és azért viszonylag jó helyen is található. Ez most csak egy példa. Ott 30-40 millió forint körül árulják az eladó lakásokat, megnéztem neten. Nekem ez is nagyon nagy összegnek tűnik, pedig ettől még jóval drágábbak is vannak. Ha hitelt kell felvenni, akkor ezt is biztos vért izzadva kell visszafizetni. Párom van, szóval tudom, mindenki azt mondja, hogy majd a párommal együtt könnyebb lesz, de ő se keres nagyon sokat, és amúgy is, addig még ki tudja mi lesz kettőnkkel meg én annak örülnék, ha a saját lábamon is teljesen meg tudnék állni és nem szorulnék pasira.
Itt van pár hirdetés:
Ez már olcsóbb árkategória és szintén jó helyen, felújított, ezek is nagyon tetszenének, teljesen meg lennék elégedve valami ilyennel:
Lehet, hogy én vagyok teljesen eltájolódva, de nekem még az is olyan nagy összegnek tűnik, hogy fizessek 20 vagy 30 milliót egy lakásért és felvegyek hitelt, mert az jut eszembe, hogy biztos megöregszek mire kifizetem az összes hitelt, mert azért a hitel mellett másra is kellene költeni. És akkor a 20-30 millió forint az gondolom a legolcsóbb lakásokra vonatkozik, de 40 meg 50 millóért is láttam lakást. És szerintem még a 40-50 is középkategória, mert jócskán van még ettől drágább is.
Mint írtam, én nem feltétlenül a legújabbra és legnagyobb luxusra vágyom, nem ragaszkodom nagy házhoz, villához sem, mégsem merek reménykedni, hogy nekem még fiatalon lesz saját lakásom.
Ha otthagynám az albérletet, amit most a párommal bérlek és hazaköltöznék teljesen anyukámhoz és azt a pénzt, amit eddig albira fizettem, a saját lakásomra tenném félre, akkor biztos jelentene valamit, de a párommal meg évek óta együtt vagyok, csak jó lenne együtt lakni vele valahol, meg a privát szféra is hiányozna, ha szülőkkel laknánk.
Arra lennék kíváncsi, hogy más is ilyen tragikusnak látja a helyzetet fiatalon?
Gondolom az egy természetes igény, hogy előbb-utóbb saját lakásom legyen.
Nyilván van, aki milliomos vagy annyira jól fizető munkája van, vagy a szülei vesznek neki, de én egyik sem vagyok.
Van egy fiatal orvos ismerősöm, akinek a párja informatikus és együtt akarnak lakást venni, felvesznek majd hiteleket, de azért egy orvos meg egy informatikus egyedül is keres eleget, nemhogy ketten, így azért nyugodtabban vennék fel én is hitelt. (Nem sajnálom tőlük, csak azt mondom, hogy azért fizetés meg fizetés között különbség van.)
válasza: válasza:Tényleg nem könnyű a helyzet, azonban nincstelenként, kilátások nélkül, és - legalább részben - anyukád fizetésére támaszkodva nem értem, miért csinálsz doktori iskolát.
Én tök helytelennek tartom, hogy valós élettapasztalat nélküli emberek huszonpár évesen kezdik a doktori iskolát, amikor ahhoz egy széles világkép kellene, hatalmas olvasottság, felsőfokú nyelvtudások a szakirodalomhoz, már ha lenne a mai világban értéke a papírnak.
Ráadásul, mint mondod, semmi kilátásod a doktori iskola után se semmi különösebb fizetésre. Akkor minek. Hogy legyen mit lobogtatni?
Nem frusztrációból mondom, három diplomám van, és későbbiekben én is szeretnék doktori fokozatot szerezni. Csak kicsit átgondoltabban ugye.
Amit gondolsz, az szerintem mesevilág, meglesz a phd-d de a gyerekednek a pelenkát nem tudod megvenni. Közben lehet a világot okolni, hogy milyen xar, brühühü.
A helyedben sürgősen valami piacképes tudás után néznék, legalább egy-két felsőfokú nyelvtudást összekaparnék valahonnan, hogy el tudjak helyezkedni legalább egy multiban, vagy valami, a szakmádhoz illő, normálisabb cégnél. Már ha tényleg szeretnél saját egzisztenciát felépíteni.
A világ kemény hely, és ha a szülő nem magyarázza el, akkor sajnos éveket veszteget el az ember ilyen álomképeket ringatva meg a világot okolva.
Nem vagy még idős, most térj észhez. Nézz körül, csinálj realisztikus tervet, a világ nem hozzád fog alkalmazkodni, neked kell túlélned.
válasza:Nem értem, hogy mi rosszat mondtam vagy, hogy mi a baj a terveimmel.
Tényleg borúsan látom a jövőt.
A PhD amúgy nem változtat rajta, ha nem kezdeném el, akkor se lenne több pénzem.
válasza:Szia! Új hozzászóló vagyok. :) Én is írtam ki a témában már pár kérdést. Bár én nem vagyok phd hallgató, de diplomás vagyok egy vidéki megyeszékhelyen, dolgozom, és van szintén diplomás párom. Mi jelenleg mamahotelben élünk, mert másképp nem menne. Most minimális önerőt próbálunk gyűjteni, de napi szinten a depresszió kerülget, hogy a bérünk nem nő olyan mértékben, mint ahogy az árak mennek felfelé. Dolgozunk, de minek? Csok, babaváró kizárva, nem szeretnénk látatlan gyerekek után felvenni, és eladósodni. Még együtt sem éltünk ahhoz, hogy máris családot alapítsunk. A fiataloknak szerintem először egy saját kis önálló lakás kellene, ahonnan el tudnak indulni, az a baj, ezt nem látja a kormány. Egy tudatos fiatal vagy fiatal pár nem egyből a 30 milliós hitelt akarja a nyakába cserébe gyerekgyártásért, hanem egy kis kuckót, ahol leválva a szülőktől tudnak élni, önállósodni és ez a korszak még tényleg a munkáról, a pénzkeresésről szólna, tehát a lakásból reggel elmegy, este hazaesik. Szerintem így sokkal nagyobb kedvük lenne a fiataloknak gyermeket vállalni. De így, hogy még a saját párommal sem éltem együtt, nyilván nem fogok csok, babaváró és társaiba beleugrani... egyszerűen felelőtlenség. Az ingatlanok árai az egekben, a legnagyobb baj, pedig hogy nem is ez a valós értékük, ez csak egy mesterségesen felpumpált ár, ami bármikor kidurranhat, de attól tartok, sajnos nem fog. :( 26 évesen nem látom se a saját ingatlant, se a gyerekeket magam körül. Csak az őrületbe kergető pénzszerzést, hogy minél többet félre tenni, de közben minden drága, szinte nincs értéke a pénzemnek. Remélem rengeteg fiatal felébred, átlátja ezt az egész helyzetet, és kimegy külföldre dolgozni normális pénzért, egy normális élet reményében. Mert ha itt akar valaki ingatlant venni, még a dédunokája is fizetheti a hitelét. Szerintem ha lecseng a covid, beindul a kivándorlás ismét, de ne nekem legyen igazam....
26/N
válasza:"Remélem rengeteg fiatal felébred, átlátja ezt az egész helyzetet, és kimegy külföldre dolgozni normális pénzért, egy normális élet reményében. Mert ha itt akar valaki ingatlant venni, még a dédunokája is fizetheti a hitelét. Szerintem ha lecseng a covid, beindul a kivándorlás ismét, de ne nekem legyen igazam."
Már az is jó lenne, ha a felébredt fiatalok elzavarnák ezt a kormányt...
válasza:Kérdező, én és a párom 28 évesek vagyunk, bár szorgosan gyűjtögetünk és nem is keresünk rosszul Budapesten, de egyelőre nem látok reális esélyt arra, hogy 5 éven belül lakást vegyünk. A szükséges önerő kb. 12 millió ft lenne, ennek a fele sincs meg jelenleg. Mondjuk mi a babavárót fel akarjuk venni, de azon felül is kell majd lakáshitel.
Most persze lehet azt mondani, hogy először kisebb-olcsóbb lakást vegyünk, de ennek nincs értelme:
1.) A kicsi lakáshoz ugyanúgy kellene hitelt felvennünk, ráadásul a kisebb lakás már a gyerek megszületésekor kicsi lesz hármunknak
2.) Olcsó lakások csak a gettós/proli környékeken vannak vagy BP legszélén. Ilyen helyen pedig nem akarunk családot alapítani. Szóval ja, lehet, hogy nagyok az igényeink, ezt vállalom is, bár nem is sírok miatta, elfogadom, hogy nekünk tovább kell gyűjteni az önerőt.
Szegény családból jöttünk, nekem diákhitelem is van, még csak nem is a 0-ról, hanem inkább mínuszról indultunk.
válasza:Őszintén szólva én kezdem úgy érezni, hogy semmi értelme dolgozni. Persze, így nem halunk éhen, én is fogok dolgozni mindenképp és minél több tapasztalatot szeretnék gyűjteni, de csak muszájból csinálom.
Ha valaki azt mondaná, hogy megéri dolgozni, gyűjtögetni, fiatalon kidolgozni a belünket és majd jó lesz minden, azt mondanám, hogy hazudik.
Szerintem a boldogság ma már hazugság. Vagy ha nem is boldogság, de a célok elérése és a normális, örömteli, reményteli fiatal évek biztosan.
válasza:Ha diplomad van akkor nem olyan nehez mert diplomaval jobban keresel mint egy sima szakmaval, vagy betanitott munkaskent, foleg ha PhD is lesz.
Amiket linkeltel azok eleg modern lakasok, nyilvan nem lesznek olcsoak. Kezdesnek szerintem jo egy elavultabb is, a lenyeg hogy lakhato es kesobb fel tudod ujitani mikor gyulik a penz. Sokan ugy kezdik az eletuket hogy egy lepukkant hazban elnek es kesobb lesz jobb vagy a meglevot felujitjak.
Hitel nelkul nehez lakast venni. Csak abba gondolj bele hogy az alberletet is fizeted minden honapban es ha nem veszel hazat akkor nyugdijas korodban is fizetni fogod. A hitel 20-30 ev mulva lejar es utana mar kevesebb a koltseged.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!