Magyarországon miért van sok többgenerációs családi ház?

először is ékezettel írj, ha már magyarnak hiszed magad.

Amúgy jártál a szinte összes faluban?..

Nagyszülök, szülők, gyerekek, ők általában együtt laktak, kellett a hely.

Amúgy megsúgom, a szocializmus brutális méretű pazarlását nyögjük a mai napig. Ennek egyik csodás példája a hatalmas 2-3 szintes hodájok. 20 év után a gyerekek kirepültek, nagyszülők meghaltak. A szülők fogócskáznak kettesben 200m²-en, ja meg télen egy szobát tudnak fűtenik, mert a ház szigetelése csapnivaló (a méret fontosabb volt annak idején)

A saját példánkat tudom felhozni. Anyámék a nagyszüleim házára építkeztek, mivel nem tudtak annyi hitelt felvenni, hogy telek+építkezés is beleférjen a költségvetésbe. Azonban itt két külön lakásról beszélünk.

Valóban láttam olyat, hogy 2 emeletes ház, alul nagy nappali, étkező, szobák stb, és felül is, és már kiköltöztek ott viszont hatalmas pazarlás szerintem is az a nagy ház.

Nem csak Magyarországon van, csak azt látod.

Az építkezések idején honos családmodell alapján épülnek a házak mindig, mindenhol.

Akkoriban amikor ezek épültek, még teljesen természetes volt nálunk is, hogy generációk együtt élnek.

Azóta itt változott a világ, az amerikai modellt követjük, ahol a nagykorú gyereket vagy kidobják, vagy elmegy akár több ezer km-el arrébb, másik államba, rendszerint tanulás címén.

Ellenben a mediterráneumban a mai napig egymás alatt-fölött, mellett laknak a generációk, mert náluk meg erre van igény.

Ez em csak magyar példa, és nem csak a régi időkből.

Most is építenek emeletet, de sok helyen csak az alsó rész készül el, felül ablak és kész, belül vakolva sincs.

Az hab a tortán hogy lanygyerekeik vannak, akik máshova mennek férjhez, nagyon ritka hogy a pasi költözzön.

Szóval minek???

Azért tegyük hozzá egy tetőteres-emeletes ház nem feltétlenül jelent többgenerációs házat.

Ha van 2-3 gyerek és a szülőknek is saját szoba, akkor mindjárt nem olyan tágas a nagy ház sem.

De amúgy anyámék mindig azt mondták, hogy nem akartak ők ekkora házat, de a rendszer ez engedte. Volt területi szabályozás, megvolt hova milyen típusház mehet, és olyat kellett építeni.

A kiviteli terveknek mondjuk köze nem lett a végeredményhez, mert erősen redukálták a végeredményt a szüleim.

És az is tény, hogy máshogy gondolkoztak. Akkoriban ők otthon éltek 30+ éves korukig a szülőkkel, természetesnek vették, hogy majd mi is így fogunk élni.

Vagy például sokáig elraktak mindent, gyerekruhát, babakocsit, játékokat, hogy "jó lesz majd ha lesz gyereked". Nyilván azóta sokat változott a világ.

Vagy anyáméknak volt egy mondása, hogy "bármi van ide mindig vissza lehet jönni" meg "bármi van ez biztos".

Ami egyik oldalról jogos, másik oldalról sajnos ezzel erősen vissza is lehet élni, mert azt vettem észre, hogy mindent megtesznek azért, hogy ne jussak saját ingatlanhoz és vissza költözzek hozzájuk.