Szerintetek is panel lakótelepen a legrosszabb felnőni?
Sajnos 10 emeletes betondzsungelben nőttem fel. Ezek nem is otthonok, inkább embertárolók, mindig is gyűlöltem panelban lakni.
És még védekezni se lehet ellene, egy néhány éves gyerek ugyan mennyit tanuljon, hova mehetne dolgozni, hogy ne panelban kelljen felnőnie.
Úgy érzem szar gyerekkorom volt, mindig is szép kertes családi házra vágytam, vagy legalább egy normális lakásra, ami nem szar panel. Undorodtam tőle mindig is, kivagyok most is így felnőttként, állandóan gyötör a gyerekkorom. Nektek mi a véleményetek azokra akik panelba vállalnak gyereket, aki ott is kényszerül felnőni? Tehát még 17-18 éves koráig is.
Az még oké, ha valaki átmeneti megoldásként panelt vesz, pár év amíg összegyűjt egy normális lakóhelyre, igazi otthonra. De ahol csak a panel van, az szerintem szörnyű.
De, boldog lettem volna egy szép kertes családi házban, ami szép helyen van.
És nem olyan a kiskorom, hogy veszekedés a szomszédokkal, alsólakókkal, mert minden áthallatszik, fingás is, tv, zene, minden, a helységek kicsik, kényelmetlen az egész, régi, ronda, szörnyű ébredések fúrásra, kalapálásra, egyebekre és a környéken a rengeteg debil, szánalmas "ember"....
És ugye egy átlagos panel családnak pénze sincs utazgatni, kirándulni, kocsi vagy nincs, vagy van de nincs pénz üzemanyagra.
Én is, a férjem is és még kismillió ismerősöm, barátom panelban nőtt fel.
Senki sem lett lelki sérült.
Nálad sem ezzel van a gond...
Én kertes családi házban nőttem fel, és sokszor vágytam egy városi panellakásra. :) Mikor kihűlt a kazán éjszaka, és reggel hideg radiátorokra ébredsz télen.. a villanybojler miatt sokáig engedtük a vizet, hogy meleg víz jöjjön belőle.. fúú de utáltam a teleket a családi házban. Gáz még nem volt akkoriban felénk, széntüzelésű kazánunk volt.
Most társasházban lakunk ami tégla, és imádom. Kevés lakó van, és van kert is amit használhatunk, művelhetünk. :)
Amúgy engem a panelban csak a szomszédokból átszűrődő zajok idegesítenek, semmi más. De még sosem laktam panelban.
5. vagyok
Nagymamámék falusi házban laktak.
Na, igen, a reggeli dermedés, mert kihűlt a kazán... Nem rossz.
Meg a folyamatos fűnyírás, flexelés, betonozás, kutyaugatás, légyszar, bolha, kis hülye motorosok.
Laktam már sok helyen, kis házban, nagy házban, panel lakásban, téglaépítésű lakásban, régiben is, újban is... még ezek közül sem a panel a legrosszabb, a századfordulós lakásokban is sok minden áthallatszik, ráadásul 4-5 méter belmagasságot szinte képtelenség kifűteni.
De nem gondolom, hogy ez, vagy hogy a panel lenne a legrosszabb. Már gyerekként feltűnt, hogy az a barátom, aki a faluvégi, alapozás nélküli, penészes, dohos, sötét kis házban nő fel (természetesen mindegyik gyerek pillanatok alatt asztmás lett tőle), mennyivel rosszabb helyzetben van. A kályha koszol, fűtés kályha, a folyosó, fürdő jéghideg, a villany folyamatosan ég... na nekik például sokkal rosszabb, mint annak, aki egy tiszta, meleg, száraz panelban nő fel.
És még ennél is vannak százszor rosszabb lakóhelyek. Nem azt mondom, hogy a panel tökéletes, de az tény, hogy messze nem a legrosszabb.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!