Rossz anya vagyok, a legrosszabb. Gyűlölöm magam azért amilyen vagyok. Mit csináljak h jó anya legyek?

1,5 éves

még nem elég nagy hozzá h lekösse a játék akár 30percre is

am legyen egy sarok ahol pakolhat és te nem csinálsz folyton rendet utána ....

menj le az ö szintjére és próbáld meg a szemén keresztül látni a világot és magadat is

ezt képletesen és reálisan is értem

vagyis ülj le a padlóra vele

még 5 évesen is szaladni fog a szobából a konyhába :-)

nekem a 11 éves lányom is szalad még :-)

ne öt hibáztasd !!!

a gyerek nem tehet róla h te nem akartad

szal öt nem büntesd

hát dühöngeni én is szoktam - na jó nekem már 3 van :-)

ad ki a haragod de nem a gyereken !!!

és keress egy jó pszichológust

és barátnőket

legyen szabad időd magadra

ne a háztartás legyen az első

(kit érdekel ha nem csillog a lakás????

hirtelen ennyi

ja és még egy :

NE AKARJ TÖKÉLETES LENNI CSAK : ELÉG JÓ ANYA !!!!!

Szerintem, aki azon gondolkodik, hogy hogyan lehetne jobb anya, az nem lehet a legrosszabb. :)

Megértelek nagyjából. Az én fiam is másfél éves. Mondjuk mi készültünk rá (lombik volt), de mikor megszületett és nagyon nehéz volt vele, én is sokszor gondoltam arra, hogy kellett-e ez nekem, meg hogy elmegyek, az apja vele maradna (aztán nem tudtam ilyet tenni vele).

Ő sem ismeri a nemet, sőt, szinte bekattan tőle és vadabbul csinálja amit nem szabad. Csaptam már rá, mondtam neki csúnyát, amit utólag megbántam. Talán a következetesség, meg a helyzettől eltávolítás, ami bejön nála. Jó ideig én is pakoltam utána, aztán elkezdtem vele megcsináltatni-sokszor erre sem mozdul, de csak hajtogatom, mint akinél megakadt a lemez.

Biztos vannak azért jobb pillanatok együtt. Vannak ilyen gyerekek, mint a mieink és extra nagy türelem kell kötélidegzettel. Én valszeg elmegyek jógázni, mert idegbeteg típus vagyok, hátha az segít.

Annak is érdemes utána nézned, mi "normális" egy ilyen korú gyerektől, hogy ne várj túl sokat.