Lakásban élők! Ti mennyire toleráljátok a szomszéd zaját?

A lakás az ilyen. Azért olcsóbb, mint a családi ház.

A legrosszabbak egyébként a "polgári" 10 darabra szétszabdalt zuglakások, gangosházak :)

A panel még egész tűrhető.

Nálunk minden este van üvöltözés meg ajtócsapkodás a szomszédban. Éjszaka szerencsére kuss van.

Én pont fordítva vagyok, született panelesként eléggé zavar a kertesben, hogy nagyon nagy a zaj. (Szomszéd traktorozik, flexel, fúr, láncfűrészel, kalapál, ordít a neveletlen kutyája, béget a kecske, random óbégatnak az emberek a kertben, stb. És még mellé jön az, hogy ugye égetünk minden szrt a kertben meg a kályhában, úgyhogy alig lehet levegőt venni.)

Panelban sokkal jobb volt, ott tényleg csak a csöveknek volt egy kis hangja, meg némi lépkedés, egy egész kellemes, állandó monoton alapzaj.

Kertesben nőttem fel, 5 éve élek lakásban egy 6 emeletes társasban. Engem nem érdekel a szomszédok zaja, mert én is élek, zajongok eleget. A hobbijaimból és a két, hajnalban rohangáló macskámból kiindulva lehet, pont én a legtöbbet. Egyedül akkor szóltam, amikor a földszinti egyetemisták kissé benyomva megfeledkeztek magukról és laza hajnali 3-kor olyan bulit csaptak, hogy szó szerint remegett tőle az ablaküveg.

Pár hónapig volt veszekedős pár a szomszédban, őket kifejezetten imádtam, a nő valószínűleg szappanoperákon nőtt fel, mert olyan drámákat le tudott nyomni az ablak alatt, hogy alig bírtuk visszafogni a röhögést :D

Én is falusi voltam,autó csak ünnepnapokon járt az utcánkban vagy akkor sem .Most családi ház,és 3 oldalról szomszédokkal.Elől az utca,ahol reggel 6 tól este hatig egymást érik az autók.Ez még nem is bosszantana ,ha nem versenypályának képzelnék ezt a300 m es útszakaszt.

Mit lehet tenni,tűrni kell,vagy más lakhelyet keresni .

Én 18 évig kertvárosban laktam, bár csend sosem volt, a szomszédok vsgy flexeltek, vagy kungfu tabort szerveztek eventr, vagy a kutyak ugattak, mert mindenki ostoba pulit tart.

Aztan egyetem miatt elköltöztem albérletbe panelba, nagyon nehezen ment, lift zaj, hangos tv stb.

Jelenleg sajat lakasom van, panel. A szomszedok szoktak veszekedni, szeket huzni, nem zavar mar, egy valamit nem tudok elviselni, ha valaki zenet hallgat es a basszus dübörög. Na az kicsinál

Én 23 éves koromig laktam családi kertes házban. Ahhoz képest hogy kertvárosi környezetben laktam a főút elég közel volt hozzánk így az autók, buszok zajait hallottam egész életemben amikor nyáron nyitott ablaknál lehetett aludni, de azt megszoktam, nem is zavart annyira.

Néha a szomszéd barkácsolása flex, motoros fűrész egyéb ilyen dolgok sem igazán zavartak, simán tudtam aludni amikor éjszakás voltam résnyire nyitott ablaknál aludtam nyáron amikor reggeli hazafelé volt egy frissítő zápor és kellemes hűvös idő utána hogy levegőzzön a ház és nem keltem fel arra amikor flexeltek.

Lassan 4 éve lakok panelban örököltem a lakást. 4 szintes panel 3. emeleten lakok a felső szomszéd ritkán dörömböl egyedül a konyha felett hallom hogy lépked a járólapon meg húzogatja a széket de ennyi, ez annyira nem zavar. Amikor fúrnak az annál inkább főleg az amikor a földszinten lakó fúrja a falat azt az egész lépcsőház hallja szinte. Ha komolyabb munkába fog valaki ami zajjal jár az a szabályzat szerint előre be van jelentve minden lépcsőfordulónál kint a papír hogy x napon ettől eddig munka lesz zajjal fog járni legyünk megértőek. A közvetlen szomszédom amikor belevágott a fürdőszoba felújításba előtte 1 hónappal egyeztetett velem mivel több műszakban dolgozom hogy melyik napokon fogok nappal aludni mert akkor vagy nem zajos munkát csinál vagy hagyja a fenébe.

Én meg panelból kertesbe költözve kapok hülyét mindentől.

Ennek már pontosan 20 éve, persze nagyon nem mindegy, honnan, hová költözik az ember.

Nem a panellal, meg a kertessel van baj, hanem a lakókörnyezet "összetételével"

Panelban, Budapesten ahol laktam, orvosok, tanárok, meg hasonlóak voltak a házban, olyan kuka csend volt egész nap, hogy meg lehetett kukulni.

Ehhez képest vidékre ahova mentünk, a szomszéd sutyerákoknak már a puszta jelenléte is elkeserítő volt.

A hozzá tartozó felfogás, zajok, minden.

Az ember lejjebb sose adja, egyenlő az öngyilokkal. :(

Kertesben nőttem fel, zsákutcában, jó környéken. Nyugi volt, sokan voltunk gyerekek, mi az utcánkban és valamelyikünk kertjében jatszottunk mindig, de ez nem zavart senkit. Volt hangunk nyilván, de kb mindenki kisgyerekes volt vagy aktív nagyszülő, megszoktak.

18 éves koromtól 5 évig éltem társasházban az egyetemi évek alatt. Igazából meg tudtam ezt is szokni, az utolsó lakásban volt tele a tököm a felső szomszéddal, volt 3 gyereke, és reggel 6-tól üvöltött velük, azok rohangáltak meg az ajtókat csapkodták egyfolytában. És ugyanitt volt egy gyökér szomszéd is, aki előre elődöntötte, hogy velünk baj lesz, mert egyetemisták vagyunk, és hiába nem is vett minket észre kb, hazudozott a tulajnak, hogy mekkora bulik vannak stb. Persze a többi lakó elmondta, hogy nem volt semmi, úgyhogy le lett állítva egy idő után.

Most megint kertesben élek a saját családommal már, 2 gyerekem van. Hát, amikor azzal szórakoznak, hogy visítva kergetik egymást a házban, örülök, hogy nen egy panel, egész nap nyomhatnám nekik, hogy maradj csendben, ne szaladj stb. Így nem zavarnak senkit. Ilyenek, hogy heti 1x füvet nyír a szomszéd, vagy havonta fúr valamit, nem zavar. Füstölni meg óbégatni kint senkinek sem szokása, normális emberek közt élünk, nem valami prolinegyedben. A gyerekeknek van néha hangjuk kint másoknál is, de azzal mindenki úgy van, hogy gyerekek, játszanak. A kutyák néha ugatblnak, de ez van, nem várja senki, hogy folyton síri kuss legyen és a légy fingását is lehessen hallani.