Hogy képzelik a lakástulajdonosok, hogy bele merik írni az albérlet hirdetésükbe, hogy "gyerek akadály", "gyerek nem hozható", "gyerek nélkül költözhető"?

Nem ok nélkül írnak ilyet. A gyerek gallyra vág egy lakást, amit anya és apa boldogan és szeretettel nézeget, milyen életre való, milyen szépen rajzol a falra, stb. Manapság nem nagyon nevelik a gyereket, nem szólnak rá. Azt csinálnak, amit akarnak. A szülők fejére is szarhatnak. És azok még büszkék is rá. De a főbérlőnek nincsenek ilyen érzései. Csak a lakását félti. Ő azt szereti, azt kényezteti, szépítgeti, dolgozik vele, pénzt költ rá. A mai gyereknevelés (vagy inkább nem nevelés) mellett megértem a főbérlőket.

Az egyenlő bánásmód az egyenlő felek között elvárható. Egy gyermektelen ember nem úgy viszonyul egy bérelt lakáshoz, mint egy gyerekes szülő. Ennek persze a gyerek az oka. De ha a szülő nem tudja és nem is akarja fegyelmezni a gyerekét és nem tudja rávenni, hogy vigyázzon a bérleményre, akkor nem várható el a főbérlőtől sem, hogy beengedje őket a lakásba.

A lakástulajdonos megdolgozott azért, hogy az legyen. A tulajdonjog szerencsére erősebb annál, hogy szerinted neked jogod van beköltözni bárhová a gyerekeiddel. Dolgozz, vegyél te is lakást, ott majd senki nem diktál neked. Az én lakásomba se jöhetnek kölykök.

Csillagom! Minden lakástulajdonos eldöntheti, hogy kinek, mennyiért és mennyi időre adja ki a tulajdonát. Amúgy nekem is van pofám beleírni miután egy kedves, rendszeretőnek tűnő házaspár két gyerekkel egy év után annyi kárt okozott, hogy közel másfél millió forintot költhettem a rendberakására. És igen, a gyerekek marha sokat amortizáltak. Minden fal össze volt firkálva filccel, zsírkrétával, a parkettán tanultak görkorcsolyázni és azt is szétkoptatták. Úgyhogy soha többet gyerekes nem költözik a lakásomba!