Teljes letargiában a költözéstől mit tegyek?

Helló,

27 éves vagyok. Pécsen élek jelenleg, annyira kevés a munkahely, hogy újra költözésre adnám a fejemet Budapest irányába.

3 évet éltem korábban Budapesten, ahonnan végül azért költöztem haza, mert 3 évig gyakorlatilag 1-2 jobb hónapot leszámítva nem tudtam spórolni semmit, gyakorlatilag mindig hó végén feléltem a pénzemet.

Péccsel pedig az a baj, hogy kevés munka van, ha belefásul az ember a jelenlegibe 2 opciója van, elmegy munkanélkülire aztán reménykedik, hogy 3 hónap alatt TALÁN talál egy másikat a másik pedig, hogy nem mer felmondani, és totál kiégve dolgozik tovább.

Ahogy látom az albérlet árak most is fent vannak Budapesten, előre látom, mint egy PTSD-s emléket, hogy hiába fogok visszamenni Bp-re, ugyanezt fogom csinálni, hogy jó munkahelyen dolgozok, viszont a fizetésem 60-65%-a elmegy albérletre, a maradék meg arra lesz elég, hogy elmegy kajára, meg havonta talán 1-2 mozi belefér és ennyi.

Ezt így elolvasva se látom egy túl nagy életformának.

Viszont annyira utálom már a pécsi munkámat, hogy muszáj lesz váltani.

Munkanélküli pedig nem szeretek lenni, tehát az a legrosszabb opció így az jön, hogy szeptemberben felköltözök Budapestre.

Itthon biztatnak, hogy menjek tovább ha úgy érzem, mert később kialakulhat párkapcsolat. Meg sose tudni az élet, hogy alakítja magát. Összeköltözés esetén akkor lehet majd felesbe fizetni egy albérletet.

Csak valahogy olyan végeláthatatlan mókuskeréknek látom Budapestet is, ami arról szól, hogy általában hó végén marad 5000 Ft-om, de elvileg a magyarok java része ezt csinálja, csak szerintem én az átlagnál jobban ráfeszülök erre a dologra.

Hogy látjátok, mi a jobb?

Pécsen élni szülőkkel, pénzt spórolva - de belefásulva az életbe.

Budapesten, általában 0-ra kijönnék hó végén, de végzettségemhez való munkahelyen dolgoznék, talán egy kis környezetváltozás jót tenne.

Viszont 0 Ft-ot tudok félretenni, nyaralás nulla, Budapesten is csak 1-2 barátom él.