30 évesen egyedül vagy lakótárssal jobb élni szerintetek?

Személye válogatja. Én nem szeretem idegenhsz alkalmazkodni.

A szerelmem, a család, az más.

a lakótárs csak probléma. Egyedül élni a legjobb.

(ezt most a kérdésre értem)

Nem azért szoktak fiatalok másokkal élni, mert az olyan jó, hanem mert sokkal olcsóbb. Én évekig laktam mással. Nem volt kényszer, de azért jól esett, hogy maradt pénz hó végére is a pénztárcámban. Ha egyedül béreltem volna, nem maradt volna.

Ha haverral, ismerőssel tudsz összeköltözni, akkor tök jó is lehet, de ilyen idősen többnyire már mindenki a párjával él, így ez egyre kevésbé opció.

Bármilyen életkorban egyedül jobb élni, mint lakótárssal (mármint ha lakótárs alatt egy idegent értünk, nem családtagot).

Az, hogy anyagilag mi éri meg jobban, az egy másik kérdés.

Ha olyan baráttal költözöl össze, akinek az életvitele a tiéddel összeegyeztethető, akkor elég poén együtt élni és anyagilag is jobban jársz vele.

Persze vannak hátrányai is, nem kell őket részleteznem szerintem.

Nem életkortól függnek a hátrányai, ha a lakótársad egy lusta disznó vagy rendszeresen felébreszt az életmódja miatt, akkor az mindenképp zavaró, tök mindegy, hogy 30 éves vagy vagy 25.

Kortól is függ, mert ahogy idősödik valaki egyre kevésbé tud másokat tolerálni. Huszonéves korom elején imádtam együtt lakni a tizenéveskori barátaimmal egyetem alatt albérletben, most harminchoz közel már utáltam lakótárssal lakni és ezért költöztem külön.

Ha kérdező te soha nem laktál senkivel, akkor baromi nehéz lesz máshoz alkalmazkodni, első sorban barátban, ismerősben gondolkodj, ne totál idegenben.