Mekkora fizetés mellett vágnátok bele a lakásbérlésbe?

Ha csak vegetálni akarsz, akkor 250-300. Ha élni és megtakarítani is, akkor 400+, inkább 500+.

Sosem értettem azokat, akik élhetnének otthon, még is menekülnének, mert kell a privát szféra. (Persze ezt nem a ténylegesen menekülőkre értem. Azért van az az élethelyzet...) Olyan lehetőségük van 2-3 év türelemmel, ami keveseknek adatik meg. Élni kell vele.

Ha mindenképpen menni kell, akkor bérelj szobát! Feleződik a költség, legalább egy pici megtakarítást tudsz képezni.

Ez a "menekülés" azért összetettebb dolog.

Egyrészt sajnos általában nem 2-3 évről, hanem hosszabb időről van szó. 4-5 évnél már elgondolkozik az ember, hogy megéri-e addig otthon maradni, alkalmazkodni.

Főleg itthon ahol elég megnézni a család kategóriában a válaszokat, az alapvető gondolkodás a mit keresel még otthon meg a ha nem tetszik el lehet takarodni.

Tegyük hozzá sokaknál az otthon maradás nem azt jelenti, hogy Budapesten belül arrébb kellene költözzön, vagy átköltözik a szomszédba és ez a nagy döntés. Hanem azt, hogy lent marad vidéken, kevesebb lehetőséggel, kevesebb keresettel.

Én nagyjából annyival kevesebbet keresnék, mint ami albérletre megy el. Így majdnem ugyanott vagyok anyagilag, de mégis csak enyém a lakás.

És ki kell mondani, bizonyos életkor után az önállóság és privát szféra fontos dolog. Én nem bánom, hogy albérletben voltam évekig önállóan, mert rengeteg élményt szereztem. Nyilván így később lett lakásom, de addig is teljesen a magam életét élhettem.

A szoba bérléssel valahol megint az a baj, hogy fiatal korban még csak-csak elvan az ember, de hosszabb távon szar dolog másokhoz alkalmazkodni akik számunkra idegenek és csak "üzlet" az együtt élés. Plusz rendeteg lemondással, kompromisszummal is jár.

Nyilván szűkös keretből 250-300 ezrekből én is szobát béreltem, hogy tudjak félretenni, szórakozni is. De így 500 felett nem bánom, hogy inkább egyedül voltam mert sokkal kényelmesebb volt vendéget (család, nő, barátok) fogadni úgy, hogy nem kellett bemutatni a lakótársamat, hogy igen, az a kopaszodó nem túl fitt gyerek egy szál alsógatyában a konyhában itt él velem.

Egyszerűen el kellene fogadni, hogy nem mindenkinek az anyagi spórolás az első és van akinek fontos a magánélet és privát tér.

És tényleg nem mindenki akar idegenekkel, baráttal, rokonnal, bárkivel lakni.

Ez nem "buta érv" hanem egy tény, amit el kell fogadni és kész.

Ha normális a családom és nem kell a testi és mentális egészségem félteni, akkor egyetlen fillért nem költenék albérletre!

Ha kispénzem van és meg kell koplalnom az albit, akkor azért nem, ha kiemelkedő a fizetésem, akkor meg azért nem. Utóbbi esetben inkább összerakom 1-2 év alatt az önerőt otthon, mint máséban nyomorogva 4-5 év alatt.

Szobát akkor sem bérelnék, ha nekem fizetnének, mert kizárt, hogy a családomat leváltsam azért, hogy helyettük inkább idegenekhez alkalmazkodjak.

De ez az én véleményem, mások gondolhatják másképp, nem vitatom senki véleményét!

Pedig valahol jogos a panasz.

Hiszen akárhogy nézem szomorú, hogy az embernek 30 éves koráig vagy még tovább kell osztozkodni.

És már az önálló élete legelején rögtön olyan választásokkal kell éljen, hogy lemondás vagy lemondás közül kell válasszon a tisztességes megélhetés reménye nélkül.

Mondhatod, hogy ne panaszkodjon, attól még a helyzete szar marad. Ha a pénz miatt másokkal kell együtt lakjon kényszerből, az is pont ugyanúgy szar lesz.

Ezzel nem azt mondom, hogy rögtön azonnal mindenkinek 18 évesen azonnal önállóan kell laknia. De valahol valljuk be az sem egészséges, hogy 10 évig kell másokkal lakni, csak azért, hogy vehessen az ember 30+ évesen egy saját lyukat.

10 év... Még házasságban is sok.

Mások életét veszélyeztetők, gyilkosok nem ülnek ennyit börtönben...