Veletek volt mar olyan hogy sz*r tulajt fogtatok ki?

Volt igen.

Emberileg nem volt vele problémám, jókat beszélgettünk néha. De ami nagyon zavart, hogy álandóan feljárkált. A csekkeket egyesével hozta fel, mert nem egyszerűbb várni 5 napot, és egybe letudni mindet... De mindig volt valami nyűgje ami miatt fel kellett jönni.. olyan is, hogy "tartozott" egy szál cigivel, és most felhozta. Megőrültem tőle, fél évig bírtam.

Alkoholista 60 év körüli asszony. Az élettársánál lakott, a saját lakását kiadta. Amikor jött a pénzért, akkor ott akart maradni több órára beszélgetni, mert magányos volt. Ilyeneket talált ki, hogy biztos olyan vagyok neki, mintha az anyám lenne, igaz korban inkább a nagyanyám lehetett volna és közben egyáltalán nem álltunk közel egymáshoz, nem is volt közös témánk, csak meghallgattam ha elkezdett ömlengeni az életéről. Állandóan piaszagúan, büdösen jött. Ha bármit csináltatni kellett a lakáson, bármi elromlott, akkor húzta a száját. (Pl villanykapcsoló, redőny madzaga, ilyesmik, hogy jaj de drága minden.) 3 évig laktam ott, de a végére már amikor megbeszéltük az időpontot hogy jön a pénzért, akkor csak kiraktam a konyha asztalra, aztán elmentem otthonról, hogy ne találkozzak vele.

60 éves kora körül mondta, hogy már előtte 18 éve nem dolgozott egyáltalán, mert az élettársánál volt háztartásbeli, aki eltartja őt, de majd fél hogy mi lesz ha a férfi meghal, mert jó ha lesz 50 ezer forint nyugdíja és a férfi vagyonából nem kap semmit.

Hasonló, mint #2-nek.

Alkoholista hatvanas özvegyasszony, az azóta meghalt férje anyjától örökölte a lakást, tehát ingyen volt neki. Magányos volt, amikor feljött a pénzért, órákat panaszkodott az anyagi helyzetéről, egészségi állapotáról, és véres szemekkel szidta az általa rossznak tartott politikai pártot.

Általában mindig full idegesen jött, szerintem bolond is volt, így mindig egy kicsit félve vártam az érkezését.

Mindig ajnározta magát, hogy ő milyen jólelkű, mert keveset kér az albérlőitől (amúgy nem). Három, vagy négy budai lakása volt, mind örökségből.

Annyira nem akart semmire pénzt kiadni, hogy ha elromlott valami, inkább magam javítottam meg, vagy nem is szóltam róla.

Amikor lejárt a papíralapú szerződés, csak szóban újítottuk meg (tehát nem fizetett adót). Kaucióm nem volt bent nála, így amikor egyik hónapfordulóhoz ért a "szóbeli szerződésünk", elszámoltam vele, és 1 nap alatt leléptem az időközben megvásárolt saját lakásomba. Pont szerencsésen jött ki a régi tulaj kiköltözése. :)

Azon a napon születtem újjá. :D