Jézus Krisztus létező személy?

A múzeumok teli vannak az emlékekkel, például a londoni British Muzeum csak a római korról legalább két tucat kiállítást tart nyitva folyamatosan.

Nagy Sándorról kortársai is írnak, amit róla tudunk, az életútját, azt számos forrás alátámasztja, de például a halála körülményei ismeretlenek.

A királykori Róma is számos módon megörökítődött, ahogy az egyiptomi óbirodalom is, szintén múzeumokban meg lehet csodálni a régészeti maradványokat, amiket tubunk róluk, azt pontosan ezekből az emlékekből lehetett összeállítani és azt a szakemberek pontosan tudják, melyik kornak mennyire alátámasztottak a nevezetes személyei, eseményei és azok létét csak annak arányában valószínűsíti.

Az Árpád kor például meglehetősen gyengén dokumentált, Konstantinápoly feljegyzéseiben szerepel néhány adat, nem is sokat tudunk Árpádról, főleg legendákat, vagy a hunokról sem, annyit ami a római korhoz, vagy a kínaihoz kapcsolódik és az emlékek a megmaradt forrásokra, leletekre támaszkodnak, de a nyelvükről semmit nem tudunk.

[link]

Mivel nálunk is fellelhetők hun emlékek, nem csoda, hogy mi is nyitottunk egy tárlatot a témában:

[link]

a többi adatot más népek, például a kelet és a nyugatrómai fennmaradt emlékek alapján lehet valószínűsíteni a történetírás szabályai szerint, amikor is annyi valóban előfordul, hogy a köztudatban elterjedt legendák, amik nem egyszer túlzottak, vagy nem eléggé alátámasztottak, a szakmai körökben vitákra adnak okot, sőt néha szenzációs új elméletek, felfedezések látnak napvilágot, amik más irányt feltételeznek az eseményeknek azokban a korokban, amelyek csak gyéren vannak dokumentálva.

Az előzmények és a kor eseményeinek a folytatása is adhatnak támpontot egyes esetekben, például ma sokan kétségbe vonják a tatárjárás pusztításának a mértékét, hiszen arról csak kevés, bár elég részletes beszámoló áll rendelkezésre és IV. Béla nem sokkal utána nem folytathatott volna olyan nagyhatalmi politikát, ha az országa annyira kivérzett volna, mint azt tudni véljük.

Amint látod, a történészek a helyükön kezelik a világ történéseinek beazonosítását, összevetik a bizonyítékok súlyát és alátámasztottságát és ennek alapján fogadják el, a történelmi folyamatok további ismertségének arányában a régi korok emlékeit, ahol még a szavahihetőségét is megállapítják a történetíróknak, vagy a fennmaradt emlékeknek.

Hérodotoszt például sehol nem fogadják el, azt szokták róla mondani, ő a történetírás atyja, mert megjelennek nála a későbbi történetírók erényei és módszeressége, de elég pletykás helyenként, továbbá beszámol ugyanolyan lendülettel fejetlen emberek országáról is például, ezért bármennyire is kár, nem bírnak a bőséges és felettébb érdekes leírásai bizonyító erővel.

Ami a Bibliát illeti, az sehol sem kapcsolódik a régészethez, legfeljebb néhány név tekintetében, de a benne szereplők, vagy a történelmi események elnagyoltak, időrendiségük nyomokban sem találkoznak a feltárt történelmi eseményekkel, gondolok itt elsősorban az Ószövetségre, ezért sajnos a történettudomány nem tudja megerősíteni a benne leírtakat, ami azért kár, mert bőséges forrásunk lenne a kis zsidó nép és rajta keresztül a régió történelmének a megismerésére.

Próbálkozások vannak egyes események időpontjának meghatározására, például csillagászati jelenségek, amiknek időpontja ismert, vagy kiszámítható, mint a napfogyatkozások, idejének párhuzamba állítása, de sajnos nem találkoznak a nevek például a királylistákkal, vagy a kőbe vésett, bronzba öntött emlékekkel.

Annyit még hozzátennék, hogy ha végeztél volna történettudományi tanulmányokat, akkor pontosan látnád az egyes korok történelmének folyamatosságát, adatainak alátámasztottságát és meg tudnád ítélni, melyik mekkora bizonyító erővel bír.

Ezeket a módszereket nagyon régen kidolgozták, gyakran éppen különféle vallásokban hívő tudósok és még a keresztény történészek is különválasztották a Bibliát a valódi történelemtől, mert annyi eszük azért volt.