Ha ilyen sok a pedofil pap akkor miért engedik a gyerekeket a papok közelébe?

Én nem keverném össze a homoszexuális papokat a pedofilokkal. A homoszexualitás jelenleg dicsőség és büszkeség, támogatandó, világmegváltó eszme.

A pedofília jelenleg nagyon nagyon rossz dolog, amit börtönnel kell jutalmazni.

Tehát ne vegyük egy kalap alá a kettőt, mert még meggyűlik a bajunk a haladó társadalom megmondóemereivel.

A történelem során volt ez már fordítva is: a saját neműeket kedvelőket börtönbe, vagy bitófára küldték, míg a pedofília bevett, elfogadott gyakorlat volt szinte az egész világon.

Éppen, hogy nem védem a pedofil papokat, ahogy már többször is leírtam, de az arányokkal - a tisztánlátás érdekében - világosan kell látni.

Egyébként én attól félek, hogy lassan oda jutunk (ha ez a meleglobbi érdeke is lesz, hiszen te magad is azt mondod, a homoszexualitás összefügg a pedofíliával), hogy mindkettő megengedett és pride-szerű ajnározásba fog átcsúszni. Csak egy új felvilágosodást hozó forradalom kell hozzá. :(

Szerintem az önmagunkkal való szembenézés helyett keresünk bűnös(!) bűnbakokat, akikre rámondhatjuk, hogy „hogyan várhatja el a világ, hogy én jó legyek, ha még a papok is ilyenek?”. Pedig mindnyájunknak először a saját háza táján kellene söprögetnie.

A katolikus papokat egyfajta titokzatosság veszi körül. Hiszen ők valóban Istennek és a híveknek szentelik életüket, lemondva a házasságról, a saját családról. Ez valahogy magyarázhatatlannak tűnik a mai világban. Mert miért megy el egy fiatalember papnak? Hogy kiélhesse a pedofíliáját? Ettől még elmehetne akármi másnak is az előző hozzászólásokban felsoroltak közül, és azokon kívül is.

A papoknak ezzel a bűnben való jogos, de aránytalan teret kapott vádolása esetében nem is feltétlenül valamiféle fentről jött összeesküvési elméletben kell gondolkodni, hanem egyszerű általánosított besározásról van szó, ami miatt az ember (a vádló) felmentve érzi magát. Hiszen a lelkiismeret mindenkiben megszólal saját tetteit tekintve. Honnan jön ez (a lelkiismeret)? Hát az Istentől. És az emberek szemében kik azok, akik képviselik ezt a Tízparancsolatnak nevezett isteni törvényt? Hát a papok. Tehát mivel nem tudja az ember megváltoztatni az objektív törvényt (ami zavarja őt a saját tetteihez való viszonyulásában), megpróbál annak hivatalos képviselőin fogást találni az általánosítással. Elgondolkodtam azon, hogy miért olyan fontos ez az aránytalan, létszámbélileg eltorzított és célzatos, felnagyított kampány a katolikus papok ellen. Ez már nagyon feltűnő. Ha valaki, aki most csöppent ide a Marsról, ezeket olvasná, azt hinné, hogy katolikus papokkal vannak tele a börtönök. Vagy ettől jobban megy az újság?

Mint ahogy feltűnő lenne az is, ha örökké arról szólna a sajtó, hogy egy mozdonyvezető kisiklatott egy vonatot, és minden ember retteg vonatra ülni, mert minden mozdonyvezető rossz, de legalábbis gyanús.

Olyan ez, mint amikor ritkán rágyújtok, amiért a feleségemmel állandó harcban állunk, és én mindig a fejéhez vágom, hogy bezzeg a háziorvosunk pedig – akinek a diagnózisaiban maximálisan megbíznunk, és nagyon jó orvosnak tartjuk – láncdohányos, akkor mit vársz tőlem?

Na de a papok csak kis szelete a társadalomnak. És ki is fogják bírni az általánosítást. Én most ennél jobban félnék a legújabb suttogó propagandától (talán valamilyen feminista indíttatás), ami az USÁ-ban már jelentkezett, hogy „nem biztos, hogy egészséges dolog a gyerekeket hosszabb ideig egyedül hagyni az apjukkal”. Ettől tényleg félek.

A papok általában olyanok, akiknek a hivatása, hogy az embereket lelkileg segítsék az életben, közelebb vigyék ahhoz a lelki egyensúlyhoz, amire eredetileg ki van találva az ember, amit normalitásnak hívnak. Ebbe ront bele az, hogy elenyésző számban ez nem minden papnak sikerül. Úgy, ahogyan nem minden embernek sikerül az élete, sem az „életszentsége”. A papok sem szentek, persze a fent leírtak felett még azt is elvárnánk tőlük, hogy ők még szentek is legyenek. De azért azt is tudni kell, hogy a legnagyobb szentekben is mindig találtak hibát.

Súlyosan elítélem a pedofíliát, annak bármilyen formáját, és az azt elkövetőket nagyon eltávolítanám a környezetünkből. Én most csak a trendivé vált és számomra manipulatívnak tartott vonulatból kilépve próbáltam másképp gondolkodni. Mert gondolkodni még szabad.

Nem gondolom, hogy Jézus vagy Pál apostol (ők ugye nőtlenek és valódi szentek voltak) valaha megrontott volna egy kisfiút is. Nekik nem kellett kártérítést fizetniük sem az áldozataiknak.

A római katolikus papok országonként ezrével termelik ki a szexuálisan megrontott, lelkileg megnyomorított kisfiúkat a Katolikus Egyház belső felmérései szerint.

Ezek súlyos bűnök, véleményem szerint - ha meg nem térnek belőle - a pokolra jutnak az ilyenek.

"A katolikus papokat egyfajta titokzatosság veszi körül. Hiszen ők valóban Istennek és a híveknek szentelik életüket"-véled.

Ha valóban így lenne, akkor nem lennének országonként ezres nagyságrendben papok által megrontott kisfiúk, és nem kellene milliárdokat peren kívüli kártérítésekre költeni a Róma Katolikus Egyháznak.

"A papoknak ezzel a bűnben való jogos, de aránytalan teret kapott vádolása esetében nem is feltétlenül valamiféle fentről jött összeesküvési elméletben kell gondolkodni, hanem egyszerű általánosított besározásról van szó"-véled

Akkor az amerikai államügyész, vagy a németországi papi pedofilia ügyeket vizsgáló Német Katolikus Egyház, vagy a lengyel püspöki kar ilyen irányú vizsgálata is sározás?

Abban van igazság, hogy mindenki a saját cselekedeteiért fog számot adni az Isten előtt, és a maga cselekedeteit kell megtisztítani.

Én nagyon látom a jó szándékot a hozzászólások többségében. Örülök, hogy zömünk nem a trendi ellenségeskedés hangján szólal meg, hanem igazán konstruktívan.

Viszont azt látom, hogy nem biztos, hogy a valós tényekből indulunk ki, és ezért nem egyezhet sokszor a véleményünk.

Általában a vita azzal kezdődik, hogy tisztázzuk a szabályokat és a tényeket, amelyekhez végsőkig ragaszkodunk.

Csak kérdezem: Milyen statisztikákból, és milyen abúzusokat figyelembe véve készült kutatásokból szemlézünk? Egyértelműsítjük-e a fogalmakat, ugyanazokat használjuk-e ugyanazon esetekre? Keressük-e az objektív adatközlőket, vagy mindenféle (önmagát igazolni akaró) sajtótermékekből szedjük az információnkat? Mert ha ezek nem világosak, eleve tévútra csúszhat az ember és a vita.

Az objektivitás arra is vonatkozik, hogy tisztázzuk a hitelességet. Amit nem szokás megkérdőjelezni, az a bíróságok jogerős döntése (tehát nem a sokszor érdekvezérelt újsághírek, és nem az általuk nyomatott "áldozatok könnyei"). Tehát azt kellene elsősorban figyelembe venni, hogy hány jogerősen elítélő bírósági ítélet áll rendelkezésünkre. Mégcsak nem is egyházi bíróságok részéről (hiszen az önmagát vizsgáló mindig gyanús lehet, még akkor is, ha ez az ítélet súlyosabb és szigorúbb), hanem a tőle független állami szervek részéről (vagy vannak még a választott bíróságok, amelyek az ilyen esetekben természetesen nem relevánsak). Csak azért ajánlom ezt, mert ennél jobb tájékozódási forrást nem tudok (szubjektíve bármelyik oldalon állnék is).

Egy tudományosan megalapozott vélemény soha nem abból kell, hogy kialakuljon, hogy mindenáron azt szeretném bebizonyítani, amit én gondolok, hanem az objektív tényeket fogadom el bizonyítottnak.

Tehát: Számomra a kérdés, és az egész megközelítés alapja nem lehet más, mint az, hogy létszámarányosan hány (a papok esetében és minden más foglalkozási ágban is az egy is sok) jogerősen elítélt katolikus pap van ma Magyarországon (börtönben) és akár a világon is. (A többi csak vélemény.)

Németországban készült egy felmérés, amit a német Katolikus Egyház rendelt el, 3 egyetemet vontak be az elemzésbe, az egyházi iratok alapján a 2. vh óta több mint 1700 pap rontott meg szexuálisan több mint 3700 gyermeket, többségében 1-14 éves fiúkat. Az egyházi adatokat elemzők iratmegsemmisítésekre utaló jeleket is találtak (gondolom pl. hivatkoztak olyan iratra, ami eltűnt), ezek alapján a valós számok ennél nagyobbak, nem beszélve a felderítetlen esetekről. Tehát ezen hiteles egyházi adatok alapján Németországban a katolikus papok hetente új áldozatot rontottak meg a háború óta folyamatosan (és ha a tendencia nem változott, akkor ez ma is tart!). Az adatokat a német püspöki kar közölte a nyilvánossággal (igaz, ahogy lenni szokott, a sajtótájékoztató előtt már kiszivárgott, de ez nem von le semmit az adatok hitelességéből).

A másik eset Lengyelország. Megjelent egy film a katolikus papok magánéletéről:

[link]

A filmben az egykori áldozatok szembesítik a pappal a szörnyű tetteiket, amit ellenük elkövettek. A papok nem tagadnak, inkább magyarázkodnak.

A film hatása, hogy szigorították a pedofília büntetését Lengyelországban, illetve a Lengyel Katolikus Egyház a német példához hasonlóan csináltatott egy belső vizsgálatot, amelynek eredményét a lengyel püspöki kar közölte a film hatására jogosan felháborodott lengyel nyilvánossággal:

[link]

"

Lengyelországban 1990 óta 382 egyházi személy követett el kiskorúakkal szembeni szexuális visszaélést, áldozataik 198 esetben 15 évnél fiatalabbak voltak - derül ki a lengyel püspöki konferencia által csütörtökön közzétett adatokból.

Az egyháznak jelzett esetek 44 százalékát az állami hatóságok is vizsgálták, ezek 63 százaléka az egyházi személy elítélésével ért véget.

Az összes feljelentett esetben a fiú áldozatok 58,4 százalékot, a lány áldozatok 41,6 százalékot tettek ki.

"

itt egy angol nyelvű cikk:

[link]

Ferenc pápa is együttérzését fejezte ki az áldozatok felé.

Amerikában, Pensylvania államban az államügyész indított hivatalos eljárást, kezdetben pár pap által megrontott áldozat esetében nyomoztak a hivatalos szervek, a nyomozás eredményeképpen olyan lesújtó adatok jöttek a katolikus egyházról, hogy átfogó nyomozást indítottak szintén egyházi iratok alapján az egyházmegyében elkövetett visszaélések ügyében. Az eredmény: több mint 1000 áldozat.

Ezek nem sajtórágalmak sajnos, hanem belső egyházi iratok alapján indított belső egyházi vizsgálatok és rendőrségi-ügyészi vizsgálatok.

Azt már be sem írtam, hogy a központban, Róma-Vatikánban

mi van.

[link]

A 382 lengyel római katolikus pap 624 megrontott áldozatot termelt ki 1990 óta, ebből 198 15 év alatti áldozat volt, 184 pedig 15 és 18 év közötti.

Az oldalon egy áldozat is beszél (angolul) az őt ért abúzusról.

Az, hogy 382 legyel katolikus pap megrontott 624 fiatalt, az nem vélemény, hanem a lengyel püspöki kar által elrendelt belső vizsgálat eredménye. A német vizsgálat sem vélemény, 3 egyetem vizsgálta tudományos alapossággal az egyházi iratokat (ezért kellett gondolom az egyetemeket bevonni), hogy pontos eredmény szülessen, és ne csak maszatolás vagy 'vélemény' legyen.

Ezek tények! Sajnos. Ezekkel kell szembenézni, és a következtetéseket kinek-kinek levonni. Szülők a gyermekeikre vonatkozóan, egyházi vezetőknek a szervezetükre, klérusra vonatkozóan, a törvényhozóknak pedig a kapcsolódó pedofília törvényekre vonatkozóan.

Lengyelországban a papokról szóló filmet több millióan nézték meg, vezető politikusok, püspökök is, és volt hatása! Ennek örülök!

Magyarországon mi van? Hallgatás, ügyek eltussolása, kussolás. Plusz az ájtatoskodó, kenetteljes propaganda.