Ha ilyen sok a pedofil pap akkor miért engedik a gyerekeket a papok közelébe?

Legjobb tudomásom szerint nem találni konkrét bibliai tiltást a pedofíliára, sem az erőszakra, talán ezért elnézőbbek egyes vallásos szervezetek a papjaik közt tapasztalható világi bűnökre.

Akárhogyis legyen, a papok és a pedofílok közé nem lehet egyenlőségjelet tenni. Ez a tények súlyos összemosása lenne. Mindenhol lehetnek pedofíl hajlamú emberek. Persze ott nagyobb arányban, ahol kiskorúakkal többet kell dolgozniuk.

Szerintem a legfontosabb az, hogy a gyerekeink felismerjék azokat a helyzeteket, amikor kihasználják őket és tudják hogyan kell reagálniuk. És hogy bármikor ilyesmi történik, azonnal a hatósághoz kell fordulni.

Ez nem zárja ki hogy utána a vélt elkövető felelőseinek is jelezzünk, amennyiben a rendőrség nem kéri kifejezetten a hallgatást nyomozati okokra hivatkozva.

Tudtommal a pedofília nem jellemző a papokra. Főleg akkor, ha ezt a 444 írja meg. Még akkor sem, ha ők is emberek, és követhetnek el bűnt. A papok létszámarányához képest tényleg elenyésző az ilyen elkövetések száma. Viszont valóban a családokban, a sportkörökben, az iskolákban történik meg a legtöbb abúzus.

Nem megengedetten, de bizonyos pontig érthetően minden közösség, ahol annak egy tagja ilyen bűnt elkövet, bizonyára védeni (eltitkolni) próbálja. Most van végre egy pápa, aki példát akar mutatni a világon minden, sokkal jelentősebb létszámarányban bűnelkövetőket magában foglaló közösségeknek, hogy adják ki a saját társaikat, ahogy az egyház most könyörtelenül meg akarja tenni.

Egyébként a dolog nem új. A történelemben sokaknak szúrta az egyház és a keresztény tanítás a szemét. Valahogyan igazolni akarta a saját bűneit, vagy akinek nem tetszett a pap, megvádolta olyannal, amit igazából nem lehet bizonyítani, csak tanúkkal. Tehát tárgyi bizonyíték általában nincs. A tanúk megvételéről (is) szóló könyvek könyvtárakat tesznek ki.

Ma sem más a helyzet. Az egyházak lejáratása a liberálisok sportja manapság, mert útban áll a szabadosságuk kiélésének, akár a szexualitás, akár az individualizmus középpontba helyezése terén.

Tehát kicsit a dolgok mögé is kell nézni és látni.

Ettől függetlenül, ha akár egy tanárt, edzőt, szülőt, papot, gyermekotthonost stb. szexuális visszaélésen érnek, vagy objektíve rá tudják bizonyítani (ami igen nehéz), azonnal el kell távolítani a gyerekek köréből. Itt nem számít az, hogy a foglalkozásukhoz, hivatásukhoz való arányszámuk milyen nagy vagy kicsi.

Egyébként a papok sokkal nehezebb helyzetben vannak másoknál, mert pl. a gyónási titok kötelezi őket, hogy ha valami ilyen belső fórumon hangzott el, és akár őt magát felmentené a gyanú vagy az elítélés alól, akkor sem szólhat róla soha egy szót se senkinek. Tehát nem védekezhet, nem is tanúskodhat!

Végül egy általános gondolat (és nem azért írom le, mert védeni akarom a bűnözőket, hanem hogy gondolkodjunk el rajta):

Mi van akkor, ha bármelyikünkre ráfogják azt, hogy egy kiskorúval szexuális kapcsolatot létesítettünk? Noha nem történt meg. Mi lenne az első gondolatunk, ha ezt nyilvánosan elkezdik terjeszteni rólunk?

Csak annyit mondok, hogy nagyon hatásos "kivégzési" forma. Még akkor is, ha évek múlva kiderül, hogy nem igaz, és a 444 lehozza apró betűvel, hogy helyesbítenek. Nincs az a mosószer, ami ebből kimos bárkit is.

A 40%-os pedofil papi arány az Irgalmas Rendben tényleg elenyésző! Főleg, ha figyelembe vesszük, hogy az áldozatok fogyatékos gyermekek!

A 60-70% már durva lenne, de 10 papból csak 4 mozdult rá a fogyatékkal élő gyerekekre!

" Legjobb tudomásom szerint nem találni konkrét bibliai tiltást a pedofíliára, "

Hát akinek ezt külön le kell írni,az már nagy bajban van.

Kedves 24-es,

A Boston Globe újságíróinak az oknyomozása után készült Spotlight című film nem az index.hu terméke:

2 perces előzetes:

https://www.youtube.com/watch?v=Nz1E_R5ugkE

A teljes film:

[link]

Felszentelt katolikus papok 6 plébánián 30 éven át molesztáltak gyermekeket. Az Egyház tudott róla, de nem tett semmit. A Pulitzer díjas film igaz történet alapján készült, az Egyház kemény ellenfél volt, de megtörték a hallgatást, felfedték az igazságot. Közben kiderült: ez nem csak Bostont, hanem az egész világot érinti!

Azóta a pedofil-botrány az egész világon kirobbant, sorra buknak le a gyermekeket megrontó papok: George Pell bíboros, a Vatikán volt pénzügyminisztere (jelenleg börtönbüntetését tölti 2 kisfiú elleni nemi erőszakért), McCarrick bíboros a jelenlegi pápa személyi tanácsadója lemondott, miután napvilágra került, hogy rendszeresen papnövendékekkel osztotta meg az ágyát a nyaralójában.

Amerikában Pennsylvania államban több mint 1000 papok által megrontott áldozat ügyét nyomozza az ügyészség, Németországban a német Katolikus Egyház tárta fel a visszaéléseket több egyetem bevonásával vizsgálták az egyházi iratokat: több mint 3600 többségében 11-14 éves kisfiút rontott meg szexuálisan több mint 1700 felszentelt római katolikus pap. Ezek azok az esetek, amelyeknek az iratait nem semmisítették meg, ugyanis erre utaló jeleket is találtak.

A történetek egy átlagember számára a hihetetlen kategóriába tartoznak, de sajnos az igazságtartalmukat a törvényes ügyészségi eljárások, a börtönbüntetések, a katolikus egyházi iratok jelzik.

"

De a Boston Globe cikksorozatának nem azért volt elementáris hatása, mert részletesen bemutatta néhány perverz pap tetteit. Hanem mert bebizonyította, hogy az érsekség ugyanígy kezelt 70-nél is több gyerekmolesztálót. Eddig összesen 250 papot és szerzetest vádoltak meg szexuális visszaéléssel a bostoni érsekségben, és a szélesebb közvélemény is felismerte, hogy ezek nem elszigetelt esetek. A következő években világossá volt, hogy

AMÍG A MÉDIÁBAN NEM ROBBANTAK A BOTRÁNYOK, A KATOLIKUS EGYHÁZBAN SOKSZOR BÜNTETLENÜL LEHETETT GYEREKEKET MOLESZTÁLNI.

"

Lengyelországban pár hete jelent meg egy dokumentumfilm gyermekmolesztáló katolikus papokról 'Ne mondd el senkinek' címmel. Az időközben felnőtt áldozatok mesélnek az őket ért traumákról, majd a film érdekessége az, hogy felkeresik az elkövetőket, az időközben nyugdíjazott katolikus papokat, és szembesítik a gyalázatos tetteikkel őket. A szembesítés során rejtett kamera mutatja a pedofil papok hebegéseit, magyarázkodásait.

Egy lengyel nő (Anna Misiewicz) elmeséli, hogy mikor 6 éves volt, egy plébános behívta a paplakba, és intim kapcsolatot létesített vele, a kislány kezét használta az önkielégítéséhez. Ez többször, rendszeresen megtörtént a paplakban, a nő azóta sem tudja feldolgozni az esetet. Amikor a közben megöregedett perverz papot szembesítették a tetteivel, nem tagadta azokat, azzal magyarázta, hogy az "apai ösztönei" miatt tette, továbbá az ördögöt hibáztatta a dologért.

A filmről egy cikk, illetve itt meg is tekinthető a teljes film:

[link]

Kedves utóbbi hozzászólók! Nem védem én a bűnelkövető papokat, azt mondtam, hogy azonnal meg kell büntetni őket, ha bizonyítani lehet a bűnösségüket, és egy életre eltiltani őket a gyerekek környezetéből.

A problémám az, hogy a "világméretű felháborodás" miért csak azokat választja célpontként, akiket könnyebb és hatásosabb leleplezni, és miért nem azokat, akik körében ez létszámarányosan többszöröse a katolikus papok visszaéléseinek (gyermekfelügyelők, sportvezetők, pedagógusok, családapák stb.).

Talán azért, mert akármilyen politikai rendszerek (a múltban is), mindig azokra a társadalmi, faji, vallási, etnikai, ellenzéki rétegekre szálltak rá ilyen, vagy hasonló igaz, vagy nem igaz vádakkal, amelyeket nem szíveltek, vagy amelyektől valamiféle pénzügyi vagy politikai ellentételezést vártak (mint pl. az amerikai vagy ausztrál katolikus egyháztól). Másokra viszont egyáltalán nem. Mindegyik diktatúra nagyon jól tudta azokat a módszereket, amelyekkel ki lehet kezdeni az ellenfeleket, és hangulatot kelteni ellenük. Azt hiszem, hogy nem kell példákat hoznom.

Szóval engem igazában ez zavar a történet megértésében. Bár nem kell nagy gondolattársítási erőfeszítés, ha a közelmúlt diktatórikus rendszereire, például a nácizmusra (zsidóüldözés) vagy a kommunizmusra (értelmiségiek üldözése) gondolok.

Ugyanakkor rettenetesen sajnálom az összes áldozatot, bárki is követte el ellenük a bűnt.