A katolikusokra miért jellemző a babonásság? Aki nem babonás katolikus, az mit gondol erről?

"Tehát például ha valaki elzarándokol egy szoborhoz / festményhez ami egyszer állítólag könnyezett, és reméli, hogy ettől rendbe jön az élete."

Ezt végezheti babonás lelkülettel is, meg nem is.

A Katolikus Katekizmus így fogalmaz a babonák kapcsán:

"A babona a vallásos érzék és a vallásos gyakorlatok eltévelyedése. Érintheti az igaz Istennek nyújtott kultuszt is, amikor például mágikus jelentőséget tulajdonítanak egyébként törvényes és szükséges gyakorlatoknak. Az imádságok vagy a szentségi jelek hatását egyedül anyagi összetevőjükhöz kötni az általuk igényelt belső készültségektől függetlenül, babonába süllyedést jelent."

Tehát ha valaki azt hiszi, hogy egy adott tárgy, pl. egy szentkép feltétlenül szükséges ahhoz, hogy Isten jobban meghallgatja az imát, akkor az már lehet babona.

Egy Mária-kép vagy szobor a Katolikus Egyházban nem az anyagi valósága miatt fontos, hanem azért, mert rámutat a Szentre. Persze, lehet magát a szobrot babonaként is használni.

A zarándoklatok, kegyhelyek kérdését egy protestáns nehezen fogja megérteni, mert az ő vallási tradícióiktól ez távol áll. Azt érdemes látni, hogy ezek mind csak eszközök ahhoz, hogy elmélyüljön az egyén Istenkapcsolata. Akkor is üdvözülhet valaki, ha ki sem mozdult soha a falujából vagy annyira nem érdeklik a könnyező szobrok. A kegyhelyek, zarándoklatok csak lehetőségek a hitélet elmélyüléséhez. Meg sokszor szubjektív ez: van ismerősöm, akit nem különösebben hatott át Lourdes légköre - mást meg teljesen megváltoztatott. Rám nagy hatással volt Szent Pál sírja Rómában, de valakinek nem jelentett sokat. Akkor van gond, ha egy kultuszt kisajátítunk, hogy "na, az az igazi". De ez már inkább szektás jelenség, nem is annyira babona.

A babonaság ugye nem létező dologba való hitet jelent. Ha nincs Isten, akkor minden istenhit babonaság. Ha nincs értelme az imának, akkor minden ima babonaság. Ha nincsenek csodák, akkor minden csodavárás, csodakérés vagy csodahit is babonaság.

Egy ateista szemszögéből minden keresztény babonás, nem csak a katolikusok. A nem katolikus keresztények szemében persze a katolikusok sok szokása vagy hite is babonaságnak tűnhet. S persze a katolikusok egymást is tarthatják ezért-azért többé-kevésbé babonásnak.

Én személy szerint elhiszem, hogy léteznek csodák mind a mai napig. Hogy egyes csodák tényleg csodák-e, vagy ha csodák azok tényleg Istentől való csodák-e az már megint más kérdés. A katolikus Egyház óvatosságra int a kérdésben, a népszerűbb csodákat az Egyház kivizsgálja és állást foglal benne, ha azt valamilyen okból károsnak találja, akkor nem engedélyezi a zarándoklatokat, de ha engedélyezi, akkor se kötelező senkinek se elfogadnia.

Hogy például Lourdes-ban, amely híres Mária-jelenés zarándokhely sok ember "csodás" módon meggyógyult ez tudtommal tényállás, legalábbis ha az orvosok által kiadott igazolásokat bizonyítékoknak tekintjük. Én persze egyetlen ilyen orvossal vagy meggyógyult beteggel sem találkoztam, de a helyzet az, hogy például a tankönyveim legtöbb állításának se néztem utána személyesen, hanem legtöbbjét csak elhittem.

Szentelt víz, feszület, ikon s a többi vallásos tárgy is lehet babonás viselkedés eszköze, de alapvetően csak a vallásos hit kifejeződései lennének. Aki magától a tárgytól várja a szabadulást, s nem az Istentől, akire a tárgy így vagy úgy utal az persze tényleg babonás és istentelen mágiát űz.