Mi a különbség a liturgikus szokások és a babonás viselkedés között?

Tényleges válasz, elvben az elsö áldozos, bérmálos, konfirmácios feklkészités, hittanorák azért vannak, hogy ezeket megtanulja az ember.

Szoval azzal a hasonlattal tudnék élni, hogy az emverek nagy részének ugy van meg a nyelvvizsgája, hogy egy mukot nem beszélnek más nyelveken. Megint mások pedig minden papir nélkül perfektek.

Én evangélikus kántorként annyiban vagyok tul képzett ilyen téren, hogy tájegységre bontva kb nagyjábol tudom hol mi az eltérő szokás. És nekem az a tapasztalatom, hogy a mi felekezetünkben teljes tudatosság van.

A mise egy rituálé. (Áldozat)

Még ha csak babonaság lenne de sajnos sokkal rosszab, az evangélium meghamisitása.

Persze lelkiismereti szabadság van, és mindenki abban hisz amiben akar, de épp emiatt nem bűn leirni róla az igazat. Sok Katolikus nem tudja, hogy ha nem megy vasárnap misére az az egyháza szerint halálos bűn, vagy hogy az Úrvacsora vétele és a róla szóló dogma elfogadása kell a bünbocsánathoz és az üdvösséghez és nem a hit a Megváltójában és az egyszeri tökéletes áldozatában.

A mise állitólag egy olyan engesztelő áldozat amely által Isten kiengesztelődik és megbocsájtja a bűnöket, még a megvallatlan bűnöket is.

Teljes mértékben a Biblia állitásaival ellentétben amiben az áll, hogy "ahol bünbocsánat van, ott nincs többé bűnért való áldozat."

Mégis a tanitásuk szerint ezt az áldozatot naponta ismételni kell.

A keresztény hit Jézus kereszthalálára tekint, míg egy Katolikus arra az áldozatra figyel amit az egyháza a misén mutat be. Csakhogy Jézus a kereszten már teljesen kifizette az árat és Istenkáromlás az a tanitás, hogy meg kell ismételni folyamatosan mivel nincs mégse teljes bünbocsánat.

A Katolikus lexikon szerint nem a keresztáldozat megisméltése zajlik, hanem megjelenitése, ennek ellenére ha kihagyja valaki az nem nyer bűnbocsánatot és kegyelmet, tehát a keresztáldozat nem sokat ér a Katolikus teológia szerint hanem annak megjelenitése liturgiákban aminek a Bibliában nyoma sincs. Sokkal fontosabb a miseáldozat és annak a szertartásnak a pontos véghezvitele, az oltári szentség imádása mint amit Jézus tett értünk a kereszten. A lelki élet gyakorlásában a katolikus-honlap mindenféle kötelességet taglal hosszú oldalakon keresztül (pl oltári szentség imádása, Mária tisztelete imában, angyalok tisztelete, stb), de az olvasásnál meg sem emliti a Bibliát.

Pedig Krisztussal való közösség az a Bibliával való közösség.

Mivel az Ige testté lett. Az Ige és Krisztus azonos. Nem egy templomban az oltárt kell imádni a benne lévő Krisztussal, hanem Isten beszédével kellene foglalkozni. Ahogy viszonyul egy keresztény a Bibliához az idejével, a cselekedeteivel, úgy viszonyul Krisztushoz. Ehhez semmi köze a térdhajtásoknak meg mindenféle keresztvetésnek stb. Az igazi anyaszentegyház a Jeruzsálemi gyülekezet volt az Apostolok cselekedeteiben, és semmi nyoma sincs semmiféle hókuszpókusznak.

Előző, egyetértek veled, hogy a mise az evangélium meghamisítása, más evangélium, a hozzáadott hamis tanításoktól, babonaságoktól, emberi hagyományoktól. Itt nem csak arról van szó, hogy ízléstelen (egyeseknek persze tetszik) a IV. századi római császári ruhákba öltözni keresztényeknek, vagy vannak babonás oldalhajtások, hanem ezeknél sokkal súlyosabb dologról van szó, az igazságot meghamisítják, a hamisítatlan igazság helyett hamisságot szolgálnak.

Már Szent Pál apostol korában voltak hamis tanítások, ezekre mondta az apostol:

6

Csodálkozom, hogy Attól, aki titeket Krisztus kegyelme által elhívott, ily hamar más evangyéliomra hajlotok.

7

Holott nincs más; de némelyek zavarnak titeket, és el akarják ferdíteni a Krisztus evangyéliomát.

8

De ha szinte mi, avagy mennyből való angyal hirdetne is néktek valamit azon kívül, amit néktek hirdettünk, legyen átok.

9

Amint előbb mondottuk, most is ismét mondom: Ha valaki néktek hirdet valamit azon kívül, amit elfogadtatok, átok legyen.

Előző te biztosan római katolikus vagy, és sért az igazság, ezért személyeskedsz.

Ezt sajnálom, de az igazság egy keresztény embernek Jézus Krisztus és Isten Beszéde, nem pedig az ezeknek sokszor ellentmondó, a IV. századtól kialakuló római katolikus mise-rituálé.

#25

Ha valaki leírja az igazságot, az csak római katolikus lehet? :P

Ebben van valami!

"[A szenteltvíz] szerepét talán Szent Teréz fogalmazza meg a számomra legjobban: 'a szenteltvíznek igen nagy az ereje.'" -írod.

Ezért nyomta a "szenteltvizet" élőkre, haldoklókra, és halottakra is. Kórházakat járt Indiában (Kalkutta és környéke), és a muszlim hívő haldoklókra nyomták a szenteltvizet."

Hajjajj, 24%-os... Az idézet, amire ilyen kedves stílusban reagáltál Avilai Szent Teréztől származik, aki egy 16. századi karmelita szent. Csak szólok, mindig tanul az ember. :))

Nem ismered a Katolikus Egyházat. Ez sem baj, bár ha a napi szintű gyalázkodásodat inkább olvasással töltenéd, akkor talán kevesebb embert vezetnél félre.

"A katolikus liturgiát olvastam, voltam is misén, ezért is jutott eszembe a kérdés. Ott mindenki tudja mit miért csinál?"

Igen, én pl. tudom. Ebbe nőttem bele gyerekkorom óta. Aki újonnan jön, annak nyilván meg kell tanítani, de erre van pl. a felnőtt katekézis.

"Onnan tudom hogy nem, hogy mikor nagyobb ünnepeken eltérnek a rendes misétől, a papnak kell segítenie, hogy mikor kell felállni és leülni. Nem az a kérdésem, hogy van-e értelme felállni, hanem hogy akik ezt teszik tudják-e, hogy mikor miért teszik. És amennyiben nem tudják, az mitől nem ugyanúgy egy szokás, mint valamit lekopogni az asztalon."

Pl. nálunk a húsvéti szent három napon volt a mise előtt "tájékoztató", hogy mit jelképeznek a liturgiában az egyes elemek, mert ez a három nap egyszer van egy évben és a szertartása nagyon komplex. Máshol meg írtak tájékoztatót a padokra és lehetett róla olvasni.

"Egy igéből kiszedett rész miatt kell pontosan ugyan akkor mindenkinek háromszor verni a mellét a bűnök megvallásánál? Én ezt kétlem."

Azért, hogy ezzel kifejezzük, hogy az "ÉN vétkem". A saját mellemet verem, mert kifejezem, hogy a bűnöket ÉN követtem el, nem másra fogom. Nem olyan nehéz ennek a jelentése, szerintem.

"Az úrvacsora része a misének, de nem csak erről szól, egyébként a menete is érthető, hogy megtisztult lélekkel fogadjuk be az igét majd Krisztus testét és vérét, de én a templomban bevallom úgy érzem sokan nem tudják mi miért történik, csak megteszik mert úgy kell. Ami szerintem helytelen."

Ha valaki méltatlanul veszi az Úr Jézus testét, akkor azzal szentségtörést követ el. Ha valaki képességeihez mérten nem hiszi, hogy az Úr titokzatosan, de valóságosan jelen van az Eucharisztiában, akkor ezzel szentségtörést követ el. Ez a mi felelősségünk elsősorban.

"Régen nem volt része imát mondani egy kongresszusért sem, most ez is van. Ezt is biztos mindenki érti ott aki mondja?"

2 éve imádkozunk a kongresszusért. Aki két év alatt nem tudott utánanézni, hogy mi ez, akkor az magára vessen.

Biztos vannak olyanok a több millió emberből, akik nem értik a liturgiát. Ez egyfelől pasztorációs kérdés, más felől mindenkinek a saját igényessége is, hogy mennyire néz utána ezeknek. Ha valamit szeretek és fontos nekem, akkor utánanézek és tanulom. Ha meg valaki babonaként "használja" a litugria egyes részeit, azzal nem válik az egész liturgia rosszá. Buta példa, de ha valaki az ásványi köveket babonára használja és gyógyító erőt tulajdonít neki, az az ő butasága. Nem a hegyikristály tehet róla...