Isten miért nem akarja bizonyítani a létezését szerintetek?

Isten egyértelmű bizonyítéka a halál utáni élet. Ha eljön az idő, mindenki bizonyságot kap róla.

Persze vannak olyanok is, akik már életükben rátaláltak az úrra.

Mióta élet van a földön - írta valamelyik hozzászóló -, azóta létezik a kereszténység (?, gondolom így értette) istenképe is.

Nos, ez nagyon hibás érvelés, mivel az élet nem csak a H.sapiens faj létezését foglalja magában.

Nagyon régóta létezik élet a Földön (nem kezdek el dobálózni számokkal, senkit sem szeretnék megzavarni), és ennek az időnek körülbelül... 0,000001% (kerekítek ;)) léteznek vallások, kereszténység, iszlám, buddhizmus, taoizmus, konfucianizmus, stb.

Ha csak a Római Birodalmat nézzük, a görög civilizációt, őskort, ókort... Nem követte végig a kereszténység. Ezt szerintem, ha valaki kinyit egy általános iskolai történelem könyvet, felfogja ésszel. Jézus Krisztus, mint Mária és József gyereke létezett, szólnak róla korabeli, római források is. Így ennek a férfinak a létezését nem tagadom. Azonban azt, hogy mit tett, az egy másik kérdés. Elhiszem, hogy rendkívüli meggyőző erővel rendelkezett, és tudta, hogy mit kell tennie, mondania, hogy megfogjon egy csoportot, és ebből maga számára előnyt kovácsoljon.

A Biblia. Sok félrefordítás van benne. Ez is tény, ennek is bárki, aki szeretne, utána tudna járni. De tényleg. Csak nyiss ki egy ezzel foglalkozó könyvet. Például Mária szűziessége is egy egyszerű félrefordítás eredménye. Az eredeti nyelvezetben egy betű különbség volt a "fiatal" és a "szűz" szó között. Egy írnok, másoló később elbóbiskolt, kihagyott egy sort, vagy a fordított nyelven jobban hangzott máshogy - kész a félrefordítás. De ez nem hihetetlen dolog, a források, ha fordítódnak nyelvről nyelvre, vagy valaki másolja őket egy lapról a másikra, roncsolódnak. Emberi mulasztás.

A vallás és az egyház maga egy rendkívüli eszköz volt arra, hogy emberek millióit egy iga alá hajtsák, megkössék a kezüket, engedelmes szolgád csináljanak belőlük. Ehhez nagyon sok érdek fűződik, hiszen muszáj volt a régi korok birodalmainak, hogy az alattvalók engedelmeskedjenek, hisz így tudott működni a rendszer. Ez érthető, felfogható dolog.

És ezt ragadja meg az egyház: egy elemi félelmet, az ismeretlentől, a sötéttől, a haláltól való félelmet fogja meg. És régen a halandóság is nagyobb volt - el kellett fogadniuk gyermekeik halálát, a háborúkat, a pestist... Egyszerűbb azt gondolni, hogy szeretteink a mennybe jutottak, minthogy tényleg megszűntek létezni.

Egyébként amint elterjedt a könyvnyomtatás, emelkedett az oktatás színvonala, "máris" megkezdődött a reformáció, a megkérdőjelezés. :-)

Engem nagyon zavar a hívő emberekben (nem mindegyik ilyen, teszem hozzá), hogy tényleg nem hajlandóak vizsgálódni, és nem egyszer hallok olyat is, hogy "de ő ebben akar hinni, és nem fog máson gondolkozni." :-( Ez nagyon rossz. Naivitás, saját gondolatok és világkép hiánya. Ezekből az emberekből lehet a legrosszabb csordát kovácsolni! Hisz nem használják a saját gondolataikat. Meg ezek a túlzó szavak... Legtisztább, legcsodásabb, legilyenebb és legolyanabb... Mintha egy gyerekkönyvet olvasnék vagy egy gyereket hallanék mesélni. :-( Szörnyű.

Azt egyébként én sem tartom fairnek, hogy aki szkeptikusabb, az megy a levesbe. Én jó ember vagyok. Önkénteskedem, nem hazudok, nem csalok, nem vagyok bántó. Empatikus vagyok, és igyekszem segíteni az embereken, dolgozom, állatot fogadok örökbe, az édesanyám szeretem és tisztelem. Mégis, egy szemcsényi hit sincs bennem. Lehetetlen. Volt már halálközeli élményem, és nem tértem meg akkor sem.

Egyébként értem, hogy a hívőknek honnan eredhet ez a ragaszkodás. Amikor nem tudok aludni esténként, akkor engem is kínoznak olyan gondolatok, hogy igazából teljesen értelmetlen ez a színjáték, amikor úgyis x év múlva vége lesz, x - y év múlva pedig megöregszem, és csak irigykedve nézhetem az életerős fiatalokat, míg nekem egy lépcsőn felmenni is megterhelő lesz, és soha nem forgathatom vissza az időt. Minek is dolgozom, miért is töltöm a napjaimat úgy, ahogy megmondja a társadalom, ha abban igazából nekem nincs nagy örömöm? Minek van lakásom, miért gyűjtök rá, ha amúgy x év múlva nem is leszek? A lakásomat eladja majd a gyerekem, így még az emlékem is odavész... Értelmetlen. :-) Mégsem tudok ebben hitet találni. Elfogadom, hogy ez ilyen dolog. Nem tudok átbillenni oda, hogy de majd Isten megmutatja nekem az utat, és a mennyben jó lesz... Valahogy nem megy. Nagyon gyerekes mesének tűnik nekem, amit iszonyatosan rossz célokra használnak fel.

Zárásként egy egyetemi vizsgám élményeit mesélném el: a reformációról beszélgettünk a professzorommal, ezen belül a kálvinizmusról. Tanárom zárósorai: "Milyen bolondok ezek a kálvinisták! Abban hisznek, hogy előre el van döntve az életük, így hiába szenvednek, nem jutnak úgyse előrébb. Ki akarja magát ilyen sorsra kárhoztatni?"

a 43-as elmés-nemes hsz-hez - melyből megtudhattuk, hogy a 43-as milyen nagyszerű ember és minden hívő milyen becsapott barom- hozzászólnék:

"Mióta élet van a földön - írta valamelyik hozzászóló -, azóta létezik a kereszténység (?, gondolom így értette)"- (és következeik egy gyenge eszmefuttatás a Homo sapiensről, vagy miről)

-nem, nem így írtam és nem így értettem, ezt az érti így, aki rá akar térni, hogy milyen szörnyű dolog az európai kultúra fundamentuma, a kereszténység.

ezt írtam:

"Amióta ember van - I. is van, tanítás is van, őskori leletek is tanúsítják - ezerszer megénekelték a költők, hogy átélik az isteni létet."

És fenntartom, az ember nem ásványi, nem növényi és nem állati tudatállapotban van, hanem emberi tudatállapotban, melynek lényege a transzcendens szellemi valóságról való tudomása. Ez abban nyilvánul meg: fel tudja tenni a kérdést: ki vagyok én? Eredetem? És abban többek közt, hogy nem csak a faj- és létfenntartás mozgatja, hanem keresi a forrást, az eredetet, az Abszolútumot. Aminek nagy és bensőséges kapcsolata van az "én"-nel és a beszéddel, a nyelvekkel, a Logosszal. És meg tudja írni a H -moll misét, a Brandeburgi versenyeket. meg tudja írni a Duinói elégiákat, fel tudja építeni Chartres katedrálisát,

- ez akkor is így van, ha arra a meggyőződésre jut: nincs isten, és a koaguláló koacervátumcseppecskékből MAGÁTÓL fejlődtem ilyen überzseni emberré.

Ám sok a szöveg, belátom. Bach=Istenbizonyíték - ahogy egy költőnk röviden mondta a fentieket.

Szerintem Isten egyszerre tagadja és igazolja a létezését emberi felfogás mértékével mérve ami a dualitás sajátja így mindig lesz ellentét. Ja. Akkor hol van ? A kérdésben és a válaszban ami bármi lehet. A dualitás nem szüntethető meg csak megérthető.

Kapcsold be a Magyar feliratot!

[link]