A katolikusok az alábbi idézetek alapján ezek szerint bálványimádók?

1. Istennek alapvetően semmi baja nincs se a képekkel, se a szobrokkal, ezek közönséges tárgyak. Salamon király például szobrokkal díszítette a trónszékét külön isteni engedély nélkül is (1Kir 10,19-20).

2. Istennek egyedül a képek istenítésével van a baja, vagyis a bálványokkal. Nem lehet imádni egyetlen képet sem, mert egyetlen kép sem Isten. Erről szól a tízparancsolat (Kiv 20,4-5).

3. A tízparancsolat megtiltja az Isten ábrazolását is. Ennek az oka pontosan le van írva: Azért nem ábrázolható, mert nem látható, mert semmihez sem hasonlítható, mert Isten ábrázolhatatlan: "Amikor az Úr a Hóreben a lángok közül szólt hozzátok, semmiféle alakot nem láttatok. Ne vetemedjetek hát arra, hogy istenszobrot csináljatok magatoknak, férfi vagy nő alakjában, valamelyik ... stb." (5Móz 4,15-17)

4. Ennek ellenére Isten látomásszerűen, jelképes módon többször látható emberi alakban is megjelent, amelyet az ihletett szerzők leírtak vagyis irodalmi eszközökkel ábrázoltak (Iz 6,1; Dán 7,9). Ami látható, ami leírható az természetesen elvileg képzőművészetileg is ábrázolható, mert lényegi különbség nincs. A bálványimádás veszélye miatt azonban az Ószövetségben Isten képzőművészeti ábrázolása még jelképesen is tilos maradt.

5. Jézus Krisztus a láthatatlan Isten látható képmása és visszatükröződése (Kol 1,15; Zsid 1,3). Mivel Krisztus látható, ezért ábrázolható, vagyis a megtestesülés megszünteti az ábrázolási tilalmat. Minden Krisztus kép az Isten megtestesülését hirdeti. Az első Krisztus képet valószínűleg maga Krisztus készítette a feltámadásakor, amely Torinói lepelként ismert, s amit a keresztények mindmáig gondosan megőriztek.

6. A keresztény szabadság és a bálványimádás veszélyének a megszűnése megengedi, hogy a másik két isteni személy jelképes ábrázolását most már ne csak irodalmilag, hanem képzőművészetileg is megtehessük. Szabad tehát az Istent bácsiként ábrázolni, ahogy Dániel is teszi a látomása leírásában, de nem szabad egy bácsinak gondolni. Szabad a Szentlelket galambnak ábrázolni, de nem szabad egy galambnak gondolni.

7. Sehol nincs a Bibliában, hogy nem szabad konkrét személyeket ábrázolni. Szabad konkrét embereket lefényképezni, lefesteni, megszobrosítani. Ugyanúgy szabad bibliai személyeket, történeteket, neves szentéletű keresztény embereket is. Különbség nincs. A képes Biblia semmivel sem rosszabb, mint bármilyen más képes könyv.

8. Szabad a templomokat képekkel, domborművekkel, szobrokkal díszíteni, ahogy az a jeruzsálemi templomban is volt. Számtalan ökör, oroszlán, kerub, pálmafa, gránátalma és egyéb díszről olvasunk. (1Kir 7.fejezet)

9. Szabad a képeket és szobrokat tisztelni, mert minden jó dolog tisztelhető és tisztelendő. Természetesen a zsidók is tisztelték a templomukat s minden berendezését, köztük a szobrokat is. A tízparancsolat sem tiltja a szobrok tiszteletét, hanem csakis és kizárólag az istenként való imádását és tiszteletét tiltja. Ha valaki nem húgyozza le a szobrokat már az is egyfajta tisztelet. Ha virágot visz például a holokauszt emlékműhöz vagy egy feszülethez az már egy nagyobb tisztelet.

10. Szabad a szobrok és képek jelenlétében imádkozni. Kerub szobrok voltak a templomban, a szentélyben és a frigyládán, ahol zsidók a legszentebb szertartásaikat végezték (Kiv 25,18; 1Kir 6,23-29).

11. Szabad imádkozás közben képeket használni, valamilyen imádságot velük kifejezni. Ez történt a rézkígyós és az aranypatkányos elbeszélésben (Szám 21,9; 1Sám 6,1-12). Szabad például a gyerekeknek lerajzolniuk kéréseiket, bűneiket, ígéretüket stb. Nagymama imádkozhat az unokáiért fényképeiket nézegetve.

12. Szabad a képek és szobrok felé leborulni, ahogy minden más dolog felé is, ha leborulás egyébként nem a szobroknak hanem az Istennek szól. A zsidók leborultak például a templom, az oltár, a frigyláda, a kerub szobrok felé (Zsolt 138,2; Józs 7,6). Így a feszület felé is le lehet borulni, de nem a feszületnek. A leborulás irányának sok oka lehet. Például egy anya ha beteg gyerekéért imádkozik, akkor a beteg gyereke felé térdelve imádkozik.

13. Szabad a képekkel játszani, így a vallásos képekkel is tulajdonképp megengedhető. Ahogy a gyerekek simogatják, puszilgatják öltöztetik játék babájukat (vagyis a szobrukat), úgy megsimogatható és megcsókolható öltöztethető a vallási tárgyú szobor is a szeretet játékos-jelképes kifejezésére. Aki például megcsókolja a Jézus szobrot igazából Jézus megcsókolását játssza el, aki pedig leköpi nem a képet gyűlöli hanem akit ábrázol. Egy szobor körbehordozása pedig az ábrázolt személy velünk van játék. Egy szent szobra előtt térden állva imádkozni, nem a szent imádását jelenti, a térdeplés ugyanis nem neki szól, hanem annak elképzelése, jelképes eljátszása, hogy a szenttel együtt imádkozom, a szent is imádkozik értem.

14. Mint mindent, a kép tiszteletet is el lehet túlozni, nem minden képtisztelet egészséges. Főleg a képekkel való jelképes játékok lehetnek meglehetősen gyerekesek vagy sokak szemében visszataszítóak. Én személy szerint nem nagyon használok képeket, s megértem akik bizonyos katolikus szokásokat kritizálnak.

Neked "kedves" kérdező hány képed van szüleidről, nagyszüleidről? Hát nem tudod, hogy ne csinálj magadnak képet arról, ami fent van az égben vagy a földön van?

Régen még hagyján... de most a sok bálványimádó magának nyomtatja a sok képet családtagjairól otthon. Régen volt képrombolás, most nyomtatókat kéne ízzé-porrá zúzni.

Micsoda bálványimádás...

Az ortodox zsidók, akik szigorúan tartják magukat ezekhez a parancsokhoz, még fényképet sem engednek magukról csinálni. Videóinterjút sem szabad velük készíteni emiatt.

Ehhez képest a protestánsok bakfitty. Csak sokan imádják a Bibliát fegyverként használni. Kóser módon étkeznek? Megkövezik rokonaikat, akik egyszerre viselnek állati és növényi eredetű szövetet? Betartják az égőáldozati parancsokat? Nem esznek sertést, nyulat és szakállukat meghatározott módon vágják?

Mert ha nem, akkor ez duma.... egyébként is némely neoprotestáns prédikátornak van hívei közt olyan kultusza, hogy az elképesztő.

Igen és akkor Salamon király is bálványimádó volt, illetve a zsidók is mind. A jeruzsálemi templomban is voltak szobrok ugyanis. Jézus maga is járt itt, viszont azt nem találom sehol, hogy összetörte volna a szobrokat, mondván, hogy ne imádják azokat - ellenben csak a kereskedőket zavarta ki.

"Vannak, akik kiteszik a keresztet a szobájukba, akkor az bálványimádásnak számít gondolom."

Hát igen, az Úr keresztje a zsidóknak botrány, a pogányoknak balgaság, mindenki eldöntheti, hogy melyik tábort erősíti. Mi a megfeszített Krisztust hirdetjük, ezért "tesszük ki" a keresztet, hogy emlékeztessen Krisztus megváltó áldozatára.

"Volt olyan, hogy a pap csöngetett csengővel szertartás alatt, ami szintén nincs a Bibliában."

És ez miben sértette a Mindenható Isten fölségét és az Úr Jézus tanítását? :)) (egyébként 99%-ban a ministráns vagy más oltárszolgálatot végző laikus személy csönget, a pap soha..)

A második parancsolatot azonban nem szabad művészetellenes kinyilatkoztatásnak tekinteni, mert ezzel nem a művészeti alkotás lehetőségét tiltotta meg Isten. A művészettel kapcsolatos képességet a Szentlélek ajándékának tekinti a Biblia (II. Móz: 31,1-6). Ezt a lelki ajándékot az istenimádat központjának építésénél maga Isten is igénybe vette, Ő adott ilyen képességet az építőknek a munkájuk végzéséhez. A salamoni templom építésénél ugyanis a képzőművészet minden területén készítettek alkotásokat a templom díszítésére (I. Kir: 7,20. 22. 24-26. 29. 36). „...az oldalakon, amelyek a pártázatok között voltak, oroszlánok, ökrök és Kérubok voltak... bevésett munkával” (29). Isten pedig elfogadta a templom díszítésnek ezt a módját, hiszen másként nem jelent volna meg Salamon imájára az Istentől leszálló tűz és dicsőség, amely az Isten jelenlétét takarta el (II. Krón: 7,1-2). Ezek a művészi alkotások viszont nem azért készültek, hogy az Isten-imádat tárgyi eszközei legyenek, hanem csak díszítették a templomot. Ellentétben a katolikus templomokkal, ahol a díszítő elemeken kívül az Isten-imádat szent eszközeiként vannak jelen a szobrok, hiszen a szobrok előtt borulnak le, miközben azt gondolják, hogy Isten előtt borultak el. Ugyanakkor a szoborra néznek az imádatuk tekintetével, miközben azt gondolják, hogy az Istenre emelik fel a tekintetüket.

A második parancsolat által tehát csupán az istenképek és az istenszobrok készítését tiltja meg Isten. Vagyis azt kívánja, hogy az általunk készített alkotások ne váljanak az imádat tárgyaivá és eszközeivé. Csak „az Urat, a te Istenedet imádd” (Mát: 4,10), mondta Jézus is a kísértőnek. Az igazi imádók viszont lélekben és igazságban imádják Istent, mert nincs szükségük tárgyi eszközökre. Az örökkévaló Istenről alkotott fogalmainkat csak lealacsonyítjuk azzal, ha az anyagi világból való dolgok általi ábrázolással akarjuk Őt megjeleníteni. Az istenimádat céljára készített képek és szobrok tökéletes visszajelzői annak, hogy milyen istenképet hordoznak magukban az emberek. De amilyen mértékben lesüllyed az Istenről alkotott elképzelés színvonala, olyan mértékben süllyednek le magunk az emberek is a lelki életükben.

Ne csinálj magadnak istenképet

Istenképet nemcsak képzőművészek által lehet csináltatni, hanem mi magunk is képesek vagyunk erre. Ebben a parancsolatban éppen ezért nem azt mondja Isten, hogy ne csináltass magadnak, hanem azt, hogy „ne csinálj magadnak faragott képet”. Ez a tilalom az ember különleges képességének a szabályozására is vonatkozik.

Az Isten által teremtett ember ugyanis képekben gondolkodik. Környezetének minden információját képekké alakítja át, és így őrzi meg az emlékezetében és a tudatalattijában. Amikor olvasunk egy könyvet vagy levelet, akkor a történet valahol megelevenedik bennünk, és olyanná válik, mintha látnánk az olvasott történetet az összes szereplőivel együtt. Amikor pedig visszaemlékezünk valamire, akkor is egy kép jelenik meg előttünk, szinte látjuk azt az eseményt, pedig talán csak egy könyvből olvastuk az egészet. Ezért a bennünk elraktározott képek milyenségét mi határozhatjuk meg az által, hogy mit olvasunk el és mit nézünk meg. Ezért képes a világ a média eszközei által rettenetes romboló befolyást gyakorolni az emberek lelkére, mert eleve képekben közli az információit.

Amikor viszont az Isten dolgaival foglalkozunk, akkor ennek hatására mindenkiben egy sajátos és egyéni istenkép alakul ki. Ez a kép a Léleknek bennünk munkálkodásának következményeként alakul ki. Ez a kép annak a függvényében bontakozik ki, és rajzolódik egyre határozottabb és élesebb körvonalakkal, hogy mennyi időt szánunk az Isten dolgaival való foglalkozásra, mennyi időt szánunk az Istennel való kapcsolatunk ápolására.

Sokak számára jelentett komoly csalódást, amikor évtizedekkel ezelőtt először lehetett végig nézni a „Máté evangéliuma” című filmet, és benne a színész által megszemélyesített Jézust. Sokakban ugyanis egy teljesen más Jézus alak és jellem rajzolódott meg a Szentlélek által, mint amit ez a színész alakított. Akiknek viszont még nem volt kialakult Jézus-képük, vagy csak nagyon halvány vonalakkal volt meghúzva bennük, azok számára meghatározó volt ez a filmben látott istenkép. Mert mindig az erősebb hatású vonalak érvényesülnek és maradnak meg bennünk. Ezt a törvényszerűséget azonban nemcsak Isten tudja, hanem Sátán is, és ezért akarja minél drasztikusabban átrajzolni bennünk az istenképünket.

Istenképet csinálunk magunkban akkor is, amikor olyan dolgokkal foglalkozunk, amik nem olyannak mutatják be Istent, mint amilyen a valóságban. Amikor Istentől független könyvek és filmek által engedjük kirajzolódni bennünk az Isten-képet. Sokszor még hívő emberekben is összekeverednek a bibliai kinyilatkoztatások az emberi elképzelésekkel. Ebből fakadóan tapasztalhatjuk meg azt is, hogy szinte minden vallási irányzat más és más istenképet állít az emberek elé a tanításai által. Amikor nem elég mélyek a Szentlélek által rajzolt istenkép vonalak a lelkünkben, akkor a különféle tanítások befolyása teljesen át tudja rajzolni bennünk a már korábban megrajzolt istenképet is. Ahogy a halványan felrajzolt vonalakat is át tudjuk rajzolni a papírlapon, ha később erőteljesebben nyomjuk rá a ceruzánkat, így rajzolható át a lelkünkben korábban kialakult istenkép.

Isten tehát azt mondja ezzel a parancsolattal: „ne csinálj magadnak képet” Istenről, ne azt tiszteld és imádd, amit te alakítottál ki magadban. Hagyd, hogy a Szentlélek rajzolja meg benned a lelked mélyén, hiszen Ő jobban tudja mint te, hogy milyen az Isten. Engedd meg a Szentléleknek, hogy átrajzolja benned, ha korábban te már próbálkoztál egy istenkép kialakításával. Adjál időt a Szentléleknek erre a munkájára, és engedd át magad, add át neki a szíved, hogy el tudja végezni ezt benned. Engedd, hogy befejezhesse benned azt, amit elkezdett.

Ez a parancsolat tehát minden olyan cselekedetet és szándékot tilt, amelyek által Istentől függetlenül akarnánk kialakítani a bennünk lévő istenképet. „Ne csinálj magadnak”, mondja az Úr nagyon határozottan. Ne te akard megcsinálni az istenkép kirajzolását, engedd át ezt a Szentléleknek.

@ hiszen a szobrok előtt borulnak le, miközben azt gondolják, hogy Isten előtt borultak el.

Ha egy katolikus leborul egy feszület előtt, nem gondolja, hogy a feszület Isten. A zsidók is leborultak a templom vagy a szobrokat is tartalmazó frigyláda előtt, de nem gondolták, hogy a templom vagy a láda Isten. A leborulás nem a templomnak, nem a ládának és nem a feszületnek szól, hanem annak az Istennek, akit a templom, a láda vagy a feszület jelképez. Kicsit más dolog a feszület előtt térdepelni, mint a feszületnek. Egy okos ember azért érti a különbséget.

@ Ugyanakkor a szoborra néznek az imádatuk tekintetével, miközben azt gondolják, hogy az Istenre emelik fel a tekintetüket.

Vagy nagyon buta vagy, vagy nagyon hazug. Senki nem gondolja, hogy egy Krisztus szobor maga Krisztus vagy pláne Isten volna. Hazudni bűn. Krisztus szobrot nézni nem bűn, Krisztust imádni sem bűn, így együtt csinálni a kettőt sem bűn.

@ ember ugyanis képekben gondolkodik

Látod ez igaz. Tehát ha akar ha nem, képeket csinál magának, ha máshogy nem akkor gondolatban.

@ Isten tehát azt mondja ezzel a parancsolattal: „ne csinálj magadnak képet” Istenről, ne azt tiszteld és imádd, amit te alakítottál ki magadban.

Ne csinálj képet Istenről parancs azt akarta elérni, hogy ne gondolja senki, hogy Isten ember alakú vagy állat alakú vagy akármilyen alakú, hanem Isten egy semmihez sem hasonlítható természetfeletti láthatatlan szellemi lény. Ez volt a célja és semmi több. Nem lett volna tilos az Isten ábrázolás, ha mindenki számára világos lett volna, hogy bármilyen ábrát is rajzolunk az csak egy elvont jelkép. Szabad Istent őszhajú öreg bácsinak ábrázolni, mint Dániel teszi irodalmilag, de nem szabad azt gondolni, hogy Isten tényleg egy őszhajú bácsi. Semmi, de semmi lényegi különbség nincs a között, hogy leírok egy őszhajú bácsit vagy lerajzolom. Mind a kettő pusztán egy képalkotási eszköz.

@ Hagyd, hogy a Szentlélek rajzolja meg benned a lelked mélyén, hiszen Ő jobban tudja mint te, hogy milyen az Isten

Mindenki el tud képzelni egy bácsit, s teljesen mindegy hogy részleteiben, hogy néz ki az a bácsi, mert ha azt hiszi, hogy Isten bácsi alakú, bácsi kinézetű már eleve rossz istenképe van. Ha viszont tudja, hogy bármilyen bácsi kép pusztán csak jelképezi Isten személy voltát, de valójában nem bácsi, akkor teljesen mindegy, hogy milyen az a bácsi kép: leírt, lerajzolt, lefestett, szobor vagy pusztán képzeleti, akkor rossz Isten képe nem lehet.

Kedves hatos válaszoló! Érdemes lenne precízebbnek lenned! Katolikusokkal vitatkozásnál mindig előjönnek a képes Bibliák és a filmek, hogy ott is ott van Jézus ábrázolva, de óriási különbség, hogy azokban a könyvekben levő képeket és a filmek képkockáit nem használják imádkozás közben és nem borulnak le előttük! Szóval azt ne keverje ide a katolikus szekta.

A rézkígyó meg egyszer volt, hol nem volt, igaz volt, de többet nem volt, Jézus sem rézkígyózott. Ez a szomorú a katolikus szektában, hogy kiragad helyeket a Bibliából és azokat hangoztatja, nem összefüggéseiben szemléli a Bibliát. Jézus azért eléggé elsöprő fontosságú személyisége volt a Bibliának, és ő nem rézkígyózott, sem semmi hasonló. Őt kéne talán követni, nem az eukarisztia süteményét tömni magatokba és attól odalenni, hogy ti vagytok a minden elsöprő vallásocska.

Kedves szp72! Szeretném elmondani, hogy a leborulás valami tárgy előtt annak a tárgynak az imádatát jelenti, ha tetszik neked, ha nem! Mint már az első kommentben is írva lett, Istenről nem ad hiteles képet egy fizikai ábrázolás, ezáltal ilyen ábrázolás jelenlétében imádkozni - az tévútra viszi az embert. Pláne, hogy rendszeresen, minden vasárnap jelképeket használnak imádkozás közben. Van egy olyan igehely is, hogy ne a láthatókra nézz, hanem a láthatatlanra. Ez teljes egészében meghiúsul, akármit mondasz!

A Krisztus kép sohasem adja vissza azt, ami. Egy élő embernek az arca sugárzik, pláne Krisztusé. Egy szobor semmit nem ad vissza Krisztus lényegéből, ezáltal alaposan félrevezeti azt, aki ilyen műalkotás jelenlétében imádkozik.

Nem az a gond, hogy létezik szobor, hanem hogy oda teszik, ahol imádkoznak. Ezt kéne megérteni, hogy ez félrevezet! Nem az a baj, ha van képes Biblia vagy filmek, melyekben Jézus szerepel, hanem ha a képes Biblia képe előtt imádkozik valaki, ráadásul rendszeresen. Az illusztráció csak a szituációt ábrázolja hitelesen, a személyeket nem, még ha élethű is, nem adja vissza azt, amit személyesen éreznél pl. Jézus jelenlétében.

Csak annyit írok még azoknak, akik láthatóan nem mélyedtek még el eléggé a képek tiszteletének teológiai gondolkodásában, hogy szeretettel ajánlom az Ikon teológiája című művet. Illetve ajánlom még ezt a cikket: [link]

Pl. a Keleti Egyházban sokkal mélyebb az ikonok jelentése, mint pusztán egy művészeti alkotás, ami segít egy bibliai jelenetet elképzelni. Érdemes ezen elgondolkodni, akinek ez még ismeretlen.