Szoktatok imádkozni a sátánért? (nem hozzá! )

Nem mert a keresztények hite szerint Isten kitagadta a Sátánt a paradicsomból. De ez az egész csak egy legenda, úgy mint ahogy az egész vallás is egy nagy hülyeség.

A legnagyobb gáz az egészben, hogy sok ilyen történetben inkább a sátán tűnik pozitív személynek ... :( Nem véletlen hogy több "sátánista" csoport erről vette a nevét épp emiatt, tehát nem azért mert ők a sátánhoz imádkoznak(nem is hisznek a létezésében), hanem hogy kifejezzék a fő vallásokkal(kereszténység, iszlám) való szembefordulásukat, mivel mindkét nagy vallásban az elsődleges negatív személy a sátán. Tehát a válasz az hogy nem. Egyébként is csak emberekért szokás imádkozni, ha személyről van szó.

Én nem szoktam, leírom miért:

1. Azért mondja Jézus, hogy szeressük ellenségeinket, hogy felismerjük, nem ők az igazi ellenségeink, hanem a sátán. Amit itt fent írtál, azt az emberekről írta, hogy őket szeressük, de a kereszténység nem hippik gyülekezete, hogy mindenkit szeretni kell és ennyi a lényeg, hanem harcosoké, akik a sátán ellen harcolnak. Például Jézusnak sem volt szokása ostorral csapkodni, de amikor a templomból piacot csináltak, azért rendesen odacsapott, mert Jézus a bűnösöket szereti, de a bűnt gyűlöli. És ez így kell, hogy legyen a keresztényeknél is.

2. Isten számtalanszor elmondta a próféciákban, hogy mi fog történni vele, nem valószínű, hogy meg fogja változtatni. A sátánnak és angyalainak megvolt az esélye, de elpuskázták. Egy halott emberért is hiába imádkozol, hogy térjen meg.

3. A sátán volt Isten legszebb angyala, végignézte a teremtést, ha ezek után Isten ismeretének birtokában fellázadt, nem hiszem, hogy bármi jó útra térítené.

A sátán nem akar megtérni, mert fontosabb az bosszúja, mint a szabad akarata.

A sátán nem is létezne, ha idő nem lenne, ami pusztulását kitolná. Az ilyen lélek-teremtmények hatalmasabb ugyan nálunk, de ha EGYSZER ők megtagadják azt, hogy léteznek, vagyis Istent, a Létezést, akkor az úgyis lesz. A Sátánt ha nem dobta volna a Földre, akkor nem létezne, se a bukott angyalai.

Vagyis, ha vége világnak, akkor a pusztulásuk vagy az örök kárhozatuk (melyik jobb nem tudom) bekövekezik.

Az ember térhet csak meg, az angyaloknak létfontosságú, (nekünk is) Isten, hogy fenntartsák magukat.

"kérnék egy kis magyarázatot,mi álltal veszed észre a másik emberben,hogy nem ő az igazi ellenséged hanem a Sátán?"

Például van egy ellenséged, gonosz nagyon, amikor csak teheti keresztbe tesz neked mert irigykedik arra, hogy te boldog vagy és ezért próbálja azt tönkretenni. Tudnék példákat mondani az életemből ilyen emberekre. De az ilyen embert is szeretni kell, mert akármennyire is árt nekünk, gondoljunk csak bele, az ő életét mennyire tönkrevághatta a gonoszság és az önzőség, hogy ilyen mélyre kellett süllyednie, hogy más kára okoz neki boldogságot. Nem ő az igazi ellenségünk, ő csak egy áldozat, akit szeretni kell, akkor is ha utána még jópárszor pofára ejt, mert egyrészt csak a feltétlen szeretettel lehet megváltoztatni, másrészt pedig az igazi ellenségünk a sátán, aki ezt művelte vele. De mondhattam volna példának még a másokat kisemmiző kapzsi, gazdag embereket, akiknek minden öröme egy szám a számlájukon, a zsebtoljvajokat a buszon, vagy a pedofil papokat is. Én úgy hiszem, hogy csakis Isten kegyelme miatt nem vagyunk mi is olyan helyzetbe, mint sokak akiket elítélünk meggondolatlanul. Ezért kell szeretni őket, és a gonoszságot gyűlölni, de nem az embert.