Honnan tudhatjuk, hogy Isten jó? Miből lehet ezt tudni?

Ő ismer Téged.

Keresd meg a Hit Gyülekezetét Münchenbe. Ott megmondják mit kell tenned.

Szia!

Nyilván amikor "látta, hogy ez jó" akkor már létezett a rossz. A Biblia nem az egész világegyetem, hanem egyedül a mi bolygónk teremtését követi nyomon. A sokat vitatott és misztifikált „kezdetben” kifejezés csak a Földre vonatkozik. Más helyein a Biblia sejteti, hogy „egek régtől fogva voltak” (2Péter 3,5), és a földi világ előtt már léteztek más világok is (Jób 38,4–7; Zsidókhoz 1,2; Jelenések 12,7–9 stb.).

Hogy mi minden a rossz, azt a bőrünkön tapasztaljuk. Minden, ami az életet és a boldogságot veszélyezteti, rombolja. A Biblia megállapítása mindenekelőtt ez: a bűn a gyökere minden rossznak. A Biblia határozottan állítja, hogy a rossz nem Istentől ered. Tőle csak „jó adomány és... tökéletes ajándék származik” (Jakab 1,17). Isten számára teljességgel idegen és elfogadhatatlan a bűn: „nem lakhat tenálad gonosz” – olvassuk Zsoltárok könyvében (5,5). Istennek nem állt szándékában az építés mellett a rombolás, a teremtés mellett a megsemmisítés!

A búzáról és a konkolyról mondott példázatában Jézus Krisztus arról szólt, hogy Istentől csak a „jó mag” származik (Máté 13,24). Isten életet teremtett a vetés növekedésére és az örömért, amit a bőséges termés láttán érez a gazda. A rosszat – amit a példázatban a konkoly jelképez – „valamely ellenség” szórta a jó mag, a tiszta búza közé (Máté 13,28). Jézus ebben a példázatában arra utalt, hogy a rossz egy személy cselekvése által jött létre.

A Biblia szerint Sátán ellenségeskedése Istennel szemben már a mennyben, a mi földünk teremtése előtt létrejött.

Üdv. Péter

"De honnan tudja Isten, hogy milyen saját maga?"

Isten változatlan lévén minden anyag és képességiség nélküli tiszta aktus, tiszta szellemi lét. Lényege az értelem, mely a legtökéletesebb és legboldogítóbb működés, az értelmi szemlélődés (theória) folytonos tevékenységében van. Ennek méltó tárgya csak Isten önmaga lehet. Isten az önmagát gondoló gondolkodás (noészisz noészeósz), benne a gondolkodás alanya és tárgya tökéletesen azonos.

(Magyar Katolikus Lexikon)

A tetteiből: Életet hozott létre, amit tudatosan széppé alkotta. Az élethez nem csak élelemmel, napfénnyel járúlt hozzá, hanem abban is, hogy az élelemnek érezhetjük több ezer ízét, különféle pompás színekben láthatunk, hangok sokféleségében halhatunk, és még sorolhatnám.

Azonkívül, mindenkinek ad esőt, termő időket, napfényt, akár gonosz az illető, akár nem. Ezeket mindenki élvezheti. Az élet forrása, ha nem a szeretet lenne a Fő tulajdonsága, amivel a többi tulajdonságát is vezérli, sok mindent figyelmen kívül hagyhatna, amikor megtesz valamit.

De Magát is kötelezi arra, hogy az Ő részét betartsa, megtegye, nem csak elvár.

"A tetteiből: Életet hozott létre, amit tudatosan széppé alkotta."

"Azonkívül, mindenkinek ad esőt, termő időket, napfényt, akár gonosz az illető, akár nem. Ezeket mindenki élvezheti."

:-(

Nyisd ki a szemed és láss!!! Ne csak a rózsaszín álomvilágot, hanem a valóságot! Amit írsz az csak a szebbik fele, de sajnos nem csak ez létezik.

"tudatosan széppé" ????

Aszály, éhezés árvíz, földrengés, tornádó, cunami, vulkán kitörés, ragályos betegségek, paraziták...

Voltál már elfekvő kórházban???

"Ezeket mindenki élvezheti..." " ... akár gonosz az illető, akár nem."

Mesélj, TÉNYLEG olyan szép ez a világ???

Mi lenne ha egyszer felnéznél a Bibliából, és meglátnád a valóságot?

"Honnan tudhatjuk, hogy Isten jó? Miből lehet ezt tudni?"

Hogyhogy honnan?

Ezt mondják a papok, nem hallottál még prédikációt?

#11

..bocs de a gondolatmeneted teljesen téves. A véleményed egyáltalán nem független a többiektől. A fogalmak és főleg a szavak, amiket használunk és valahogy értelmezünk teljes mértékben a szocializációnk során alakulnak tudatunkban. Ami azt jelenti, hogy magukban hordozzák a "társadalmunk világlátását", azaz a többi ember véleményét. Magunkat is a társadalom többi tagjához képest határozzuk meg folyamatosan. Önészlelésünket a többiek erősen befolyásolják (pontosabban az, ahogy mi észleljük őket és a véleményüket).

Mindez kapcsolódhat az eredeti kérdéshez.... ami nem is egy kérdés, és ezért elég zavaros is. Nem tudni mire kell válaszolni.

1. Honnan tudhatjuk, hogy Isten jó?

A "jó" csak szó, amit így vagy úgy értelmezünk... leginkább helyzettől függően, azaz szubjektíven és relatívan. Mivel Isten fogalma nem definiált (lényegéből fakadóan nem definiálható, Isten fogalma is szubjektív. Tehát ha azt mondjuk, hogy Isten jó, azzal tulajdonképpen az Istenképünk bizonyos részletét határozzuk meg. Azaz nem kérdés, hogy miből lehet tudni. Mi (vagy aki éppen) határozzuk meg Isten ezek szerint.

2a. Honnan ismerhette önmagát? (... viszonyítási alap kell..)

Ez a kérdés csak úgy kapcsolódhat az előzőhöz, ha Isten állítja magáról, hogy ő jó. Nem kétlem, hogy akad ilyen igehely, de hétköznapi értelemben általában mi állítjuk róla, ami visszavezet az egyes ponthoz.

2b. Ha Isten állította, azt emberi nyelveken azaz kultúrákon, azaz társadalmi normák figyelembevételével tette. A társadalmi konszenzusként létező jó fogalmát, az egyéni szubjektivitásból fakadó bonyodalmak elkerülése végett, ilyen kinyilatkoztatások esetén az emberi faj, az emberi közösségek szemszögéből tudjuk értelmezni. Azaz: ha a szerint élnénk, ahogy Isten tanítja, az jó volna az emberiségnek. Az egyéneknek is (azaz szubjektíven) mivel az ember társas lény, tehát boldogsága csak a jól működő közösségben, társas viszonyok között értelmezendő. Szóval Isten jót akar nekünk. Erre utal azzal, hogy magát jónak nevezi, mikor számunkra kinyilatkozik.

nem olvastam el meg semmit sem, de epp azert Isten mert nincs szuksege visszonyitasra, arra nekunk teremtmenyeinek van

te valami emberies-isten fogalomra gondolhatsz de az nem tudom hogy szerinted miert is Isten...