Magyarország keresztény ország? Agusztus 20 felé közeledve aktuális a kérdés.

Az előző bejegyzés kapcsán egy másik cikket olvastam el, ebben is érdekel a véleményetek.

Kinek a jobbkeze az, amit a körmenetben körbe visznek? Valóban igazolhatóan István királyé?

[link]

részlet a cikkből:

"

Kinek a keze?

A magyar ereklyék között a középkor és az ellenreformáció óta kiemelkedő

szerepet tölt be az István király jobb-kezének tulajdonított mumifikálódott kéz,

illetve állítólagos koponyája. Századunkban a Horthy-rendszer "keresztény

kurzusa" idején értékelődött fel a "Szent Jobb" kultusza. Olyannyira, hogy

1933-ban a Budapesti Királyi Büntetőtörvényszéken per kezdődött Nagy Lajos

református lelkész ellen, aki a Kálvinista Szemlébe írt olvasói levelében a

"legvaskosabb bálványimádásnak" és "valóságos fetisizmusnak" minősítette

az augusztus 20-i, budavári Szent Jobb-körmenet során történteket. Különösen azt

találta botrányosnak, hogy a Magyar Rádió helyszíni tudósítója a közvetítés

során az egész ország lakóit, sőt a határon túl lakó magyarokat is

felszólította, hogy: "boruljunk le és imádkozzuk el azt a régi imádságot, melyet

Nürnbergben találtak az 1480-as években, egy elfelejtett nyomtatványon: "Oh

dicsőséges szent jobbkéz, melyet magyar óhajtva néz, drága kincse népünknek, nagy

öröme szívünknek. Kérünk, áldd meg országunkat, óh, szent Kéz, óh szent Kéz,

légy oltalmazónk és örökös pajzsunk!" (Megjegyzendő, hogy az ima szövege XVIII.

századi hamisítvány.) A Királyi Büntetőtörvényszék vallás elleni kihágás és

nemzetgyalázás címén nyolc napi elzárásra és 300 pengő pénzbüntetésre ítélte

a lelkészt.

A református egyház részéről tiltakozások hangzottak el az eljárás és az ítélet

ellen, ugyanakkor az Actio Catholica szervezet országos elnöksége kinyilvánította,

hogy "megnyugvással vette tudomásul azt a bírói ítéletet, amely Szent István

első királyunk dicsőséges jobbjának tiszteletben tartását megvédelmezte azokkal

szemben, akik ezt a tiszteletben tartást fetisizmus vádjával bélyegezték meg".

Újabb bírósági perhez vezetett ugyanebben az évben Szabó István református

lelkész terjedelmes tanulmánya, A "Szent Jobb" kalandos története. A lelkészt egy

hónap, 3 évre felfüggesztett börtönnel és 1500 pengő pénzbírsággal sújtották,

ő azonban 1936-ban új kiadásban jelentette meg munkáját. Ebben hangsúlyozta, hogy

mivel csupán feltételezés, hogy a Szent Jobb valóban István király keze lett volna,

így egyáltalán nem méltányos egy hipotetikus tárgy megsértéséért

börtönbüntetésre ítélni valakit. Javasolta, hogy "mielőtt a szent jobbnak

megsértéséért bárkit a bíróság elítélhetne, emeljék ki tartójából a

megsértett ereklyét, adják azt egy protestáns és katolikus tudósokból,

anatómusokból, archeológusokból álló bizottság kezébe, és tisztázzák a

megbántott ereklye mivoltát, korát és származását."

Közismert, hogy István királyt 1038-ban történt halálakor a székesfehérvári

királyi bazilika közepén elhelyezett díszes szarkofágban helyezték nyugalomra.

Néhány évtizeddel később azonban – feltehetően az 1061-es pogánylázadás

kapcsán – a királysír feldúlásától tartó kanonokok kiemelték a testet, s azt a

bazilika járószintje alatt készített sírba helyezték. Innen emelték ki

maradványait szentté avatásához 1083. augusztus 20-án. A holttest kiemelésének

körülményeit részletesen leíró Hartvik-féle István legendában (XII. század

eleje) találkozunk először a király jobb karjának említésével. A szerző beszámol

arról, hogy a sírt teljesen elborította a talajvíz, melyből csak igen

körülményesen tudták a különböző csontokat kiemelni. Mivel közismert volt, hogy

Istvánt jobb kezére húzott híres gyűrűjével temették el, e gyűrűt "a

folyadékban sokáig keresték", de nem találták. Hamarosan kiderült, hogy a király

ép állapotban megmaradt jobbkezét, rajta az azonosítást biztosító "csodás

mív?" gyűrűvel a királyi bazilika kincstárának őre tulajdonította el és

őrizte. Az ő birtokán épült fel tehát a Szent Jobb tiszteletére emelt monostor,

amelynek főoltárán a László király által készíttetett díszes ereklyetartóban

őrizték a középkor századai folyamán, majd átvitték Székesfehérvárra.

Mohács után kezdődött a Szent Jobb történetének – Györffy György, az egyik

legtekintélyesebb István-kutató szavaival élve – "igazolatlan" korszaka.

Székesfehérvárt a törökök 1543-ban elfoglalták, majd szabad rablás kezdődött. Az

ereklyének ettől kezdve nyoma veszett. Csaknem fél évszázaddal később 1590-ben

bukkan fel egy jobb kézfej a mai Dubrovnik egyik kolostorában. Tőlük szerezte meg ezt

Mária Terézia 1771-ben, s hozatta ünnepélyes külsőségek közepette Budára.

Az ereklye hitelességével szemben igen erőteljes kétségek merülnek fel: az ökölbe

szorított puszta kézfej minden azonosításra szolgáló, hitelesítő jel nélkül

került a szerzetesek birtokába, török kereskedőktől történt vásárlás útján.

(Egyes kutatók szerint az akkoriban török uralom alatt álló Egyiptomból származó

múmiadarab lehet.) Kérdés az is, hogy miként rövidült a Mohácsig következetesen

teljes jobb karként emlegetett ereklye kézfejjé. A legnyomósabb érv az ereklye

hitelességével szemben, hogy hiányzik róla az a nevezetes gyűrű, amely alapján a

Hartvik-féle leírás szerint már László korában is azonosították. Csaknem

bizonyosan állítható az is, hogy e kézfejen soha nem is volt ilyen gyűr?: az

ökölbe szorított ujjak kizárják ezt a lehetőséget. Semmi sérülés nincs rajtuk,

ami a gyűr? esetleges eltávolítására utalna. Egyedül a hüvelykujjon találhatók

külsérelmi nyomok, ezen az ujjon azonban a legritkább esetben viseltek gyűrűt.

"

"Egy ország azért nem lehet keresztény, mert a Biblia Istene személyes. Tehát a válaszom a nem."

Egyet tudok érteni a válaszoddal.

Az államalapítás és a tüzijátékkal semmi bajom (ha nem giga sok pénzt emészt fel, és közben kréta sincs a suliban), inkább a vallási háttér érdekel, hogy hogyan "térítették meg" a magyarokat, és hogy mi is az a csontdarab, amit körbekísérnek az ünnepi körmenetben.