Magyarország keresztény ország? Agusztus 20 felé közeledve aktuális a kérdés.
Ha igen, hogyan lett keresztény?
Hogyan zajlott 1000 körül a pogány nép megtérítése?
Egy cikket ajánlok elolvasásra:
idézet a cikkből:
a magyarországi kereszténység terjesztésének
módszerei is szorosan kapcsolódtak a több évszázados hivatalos katolikus tradícióhoz.
Ennek meghatározó jegye az erőszak alkalmazása volt. Ennek megfelelően a térítések
Magyarországon gyakran a legbrutálisabb államhatalmi eszközök segítségével
folytak, mivel ezek igénybevétele nélkül nemigen tudtak eredményeket elérni. Jellemzően
mutatja ezt a már említett kortárs, Querfurti Bruno beszámolója is. Ő hosszú éveken
át próbálta békés eszközökkel meggyőzni a Maros és Temes folyók vidékén élő
fekete-magyarokat a római vallás igazságairól. Erőfeszítései azonban teljesen eredménytelenek
maradtak. Végül 1008-ban el is hagyta az országot. A következő esztendőben viszont már
örömmel számolt be II. Henrik német-római császárnak arról a frissen kapott hírről,
hogy a fekete-magyarok, akik között ő sikertelenül igyekezett terjeszteni a katolikus
vallást, most mind megtértek. Igaz, sajnálkozva beszámolt a térítés fő eszközéről
is, miszerint: "a mieink némelyeket megvakítottak."
István az európai tradícióhoz igazodva a törvény teljes szigorával igyekezett
kereszténnyé tenni a nép egészét. Előírták, hogy "tíz falu építsen egy
templomot", s országszerte ennek megfelelően folyt az új vallás templomainak létesítése.
Figyelemre méltó tény, hogy e nagyszámú katolikus ingatlant munkára kivezényelt
emberek, mégpedig döntő részben nem katolikus, hanem pogány hit? magyarok építették.
Ehhez a törvényhez köthető annak a mindmáig működő, de korántsem bibliai elvnek a
magyarországi megjelenése, miszerint a katolikus egyház anyagi fenntartása nem csupán
a katolikus hívek feladata, hanem ahhoz az állam nem katolikus lakóinak is tetemes mértékben
hozzá kell járulniuk.
Hogy az elkészült templomok megteljenek emberekkel, István király mindenkit törvénnyel
kötelezett, hogy vasárnap misére menjen. Aki az otthonmaradást választotta – kivéve
ha a tűz őrzése végett tette ezt, nem lévén még gyufa –, azt meg kellett verni,
és megszégyenítésül le kellett kopaszítani. Aki pedig esetleg munkáját akarta végezni
vasárnap, bármit is dolgozott, el kellett kobozni szerszámait és ruháját. Ha például
a mezőn szántott, akkor ökreit vagy lovait el kellett venni tőle, ami többnyire
egyenlő volt számára az anyagi tönkremenetellel.
Az előző bejegyzés kapcsán egy másik cikket olvastam el, ebben is érdekel a véleményetek.
Kinek a jobbkeze az, amit a körmenetben körbe visznek? Valóban igazolhatóan István királyé?
részlet a cikkből:
"
Kinek a keze?
A magyar ereklyék között a középkor és az ellenreformáció óta kiemelkedő
szerepet tölt be az István király jobb-kezének tulajdonított mumifikálódott kéz,
illetve állítólagos koponyája. Századunkban a Horthy-rendszer "keresztény
kurzusa" idején értékelődött fel a "Szent Jobb" kultusza. Olyannyira, hogy
1933-ban a Budapesti Királyi Büntetőtörvényszéken per kezdődött Nagy Lajos
református lelkész ellen, aki a Kálvinista Szemlébe írt olvasói levelében a
"legvaskosabb bálványimádásnak" és "valóságos fetisizmusnak" minősítette
az augusztus 20-i, budavári Szent Jobb-körmenet során történteket. Különösen azt
találta botrányosnak, hogy a Magyar Rádió helyszíni tudósítója a közvetítés
során az egész ország lakóit, sőt a határon túl lakó magyarokat is
felszólította, hogy: "boruljunk le és imádkozzuk el azt a régi imádságot, melyet
Nürnbergben találtak az 1480-as években, egy elfelejtett nyomtatványon: "Oh
dicsőséges szent jobbkéz, melyet magyar óhajtva néz, drága kincse népünknek, nagy
öröme szívünknek. Kérünk, áldd meg országunkat, óh, szent Kéz, óh szent Kéz,
légy oltalmazónk és örökös pajzsunk!" (Megjegyzendő, hogy az ima szövege XVIII.
századi hamisítvány.) A Királyi Büntetőtörvényszék vallás elleni kihágás és
nemzetgyalázás címén nyolc napi elzárásra és 300 pengő pénzbüntetésre ítélte
a lelkészt.
A református egyház részéről tiltakozások hangzottak el az eljárás és az ítélet
ellen, ugyanakkor az Actio Catholica szervezet országos elnöksége kinyilvánította,
hogy "megnyugvással vette tudomásul azt a bírói ítéletet, amely Szent István
első királyunk dicsőséges jobbjának tiszteletben tartását megvédelmezte azokkal
szemben, akik ezt a tiszteletben tartást fetisizmus vádjával bélyegezték meg".
Újabb bírósági perhez vezetett ugyanebben az évben Szabó István református
lelkész terjedelmes tanulmánya, A "Szent Jobb" kalandos története. A lelkészt egy
hónap, 3 évre felfüggesztett börtönnel és 1500 pengő pénzbírsággal sújtották,
ő azonban 1936-ban új kiadásban jelentette meg munkáját. Ebben hangsúlyozta, hogy
mivel csupán feltételezés, hogy a Szent Jobb valóban István király keze lett volna,
így egyáltalán nem méltányos egy hipotetikus tárgy megsértéséért
börtönbüntetésre ítélni valakit. Javasolta, hogy "mielőtt a szent jobbnak
megsértéséért bárkit a bíróság elítélhetne, emeljék ki tartójából a
megsértett ereklyét, adják azt egy protestáns és katolikus tudósokból,
anatómusokból, archeológusokból álló bizottság kezébe, és tisztázzák a
megbántott ereklye mivoltát, korát és származását."
Közismert, hogy István királyt 1038-ban történt halálakor a székesfehérvári
királyi bazilika közepén elhelyezett díszes szarkofágban helyezték nyugalomra.
Néhány évtizeddel később azonban – feltehetően az 1061-es pogánylázadás
kapcsán – a királysír feldúlásától tartó kanonokok kiemelték a testet, s azt a
bazilika járószintje alatt készített sírba helyezték. Innen emelték ki
maradványait szentté avatásához 1083. augusztus 20-án. A holttest kiemelésének
körülményeit részletesen leíró Hartvik-féle István legendában (XII. század
eleje) találkozunk először a király jobb karjának említésével. A szerző beszámol
arról, hogy a sírt teljesen elborította a talajvíz, melyből csak igen
körülményesen tudták a különböző csontokat kiemelni. Mivel közismert volt, hogy
Istvánt jobb kezére húzott híres gyűrűjével temették el, e gyűrűt "a
folyadékban sokáig keresték", de nem találták. Hamarosan kiderült, hogy a király
ép állapotban megmaradt jobbkezét, rajta az azonosítást biztosító "csodás
mív?" gyűrűvel a királyi bazilika kincstárának őre tulajdonította el és
őrizte. Az ő birtokán épült fel tehát a Szent Jobb tiszteletére emelt monostor,
amelynek főoltárán a László király által készíttetett díszes ereklyetartóban
őrizték a középkor századai folyamán, majd átvitték Székesfehérvárra.
Mohács után kezdődött a Szent Jobb történetének – Györffy György, az egyik
legtekintélyesebb István-kutató szavaival élve – "igazolatlan" korszaka.
Székesfehérvárt a törökök 1543-ban elfoglalták, majd szabad rablás kezdődött. Az
ereklyének ettől kezdve nyoma veszett. Csaknem fél évszázaddal később 1590-ben
bukkan fel egy jobb kézfej a mai Dubrovnik egyik kolostorában. Tőlük szerezte meg ezt
Mária Terézia 1771-ben, s hozatta ünnepélyes külsőségek közepette Budára.
Az ereklye hitelességével szemben igen erőteljes kétségek merülnek fel: az ökölbe
szorított puszta kézfej minden azonosításra szolgáló, hitelesítő jel nélkül
került a szerzetesek birtokába, török kereskedőktől történt vásárlás útján.
(Egyes kutatók szerint az akkoriban török uralom alatt álló Egyiptomból származó
múmiadarab lehet.) Kérdés az is, hogy miként rövidült a Mohácsig következetesen
teljes jobb karként emlegetett ereklye kézfejjé. A legnyomósabb érv az ereklye
hitelességével szemben, hogy hiányzik róla az a nevezetes gyűrű, amely alapján a
Hartvik-féle leírás szerint már László korában is azonosították. Csaknem
bizonyosan állítható az is, hogy e kézfejen soha nem is volt ilyen gyűr?: az
ökölbe szorított ujjak kizárják ezt a lehetőséget. Semmi sérülés nincs rajtuk,
ami a gyűr? esetleges eltávolítására utalna. Egyedül a hüvelykujjon találhatók
külsérelmi nyomok, ezen az ujjon azonban a legritkább esetben viseltek gyűrűt.
"
Kedves Kérdező!
Hát ezt a két nagyon hosszú cikket elolvasni ahhoz, hogy válaszolhasson az ember a kérdésedre anélkül, hogy ki legyen okítva...
Nos, inkább csak a kérdő mondatra koncentráltam.
Egy ország azért nem lehet keresztény, mert a Biblia Istene személyes. Tehát a válaszom a nem.
Augusztus 20. egy mezőgazdasági ünnep is: az első kenyér ünnepe. Aztán az államalapításé is, ez meg egy "államháztartási" ünnep. Ehhez nem kell "keresztény" országnak lenni, ez minden országban megvan. És ahol demokrácia és béke van, ott meg is ünneplik. - De természetesen te nem ezt az oldalát akarod megközelíteni - legalábbis a cikkek nagyjáboli átfutása után ezt látom. Kizárólag a Katolikus Egyház ehhez a dátumhoz kötött ünnepével foglalkozol, ami ezért sok magyar embert kizár a beszélgetésből. Semmi gond, csak a kérdésből ez nem derül ki, csak ha a hosszadalmas cikket fáradtságos munkával elolvassa az ember. Ráadásul saját szavaiddal nem is nagyon írsz.
De nem gond, az oldal engedi, ahogy azt is, hogy én is megfogalmazhatok a véleményem ezzel kapcsolatban.
"Egy ország azért nem lehet keresztény, mert a Biblia Istene személyes. Tehát a válaszom a nem."
Egyet tudok érteni a válaszoddal.
Az államalapítás és a tüzijátékkal semmi bajom (ha nem giga sok pénzt emészt fel, és közben kréta sincs a suliban), inkább a vallási háttér érdekel, hogy hogyan "térítették meg" a magyarokat, és hogy mi is az a csontdarab, amit körbekísérnek az ünnepi körmenetben.
Valamikor azt a szerepet is az egyházak töltötték be, amit most a politikai pártok. A reformáció és ellenreformáció rengeteg gazdasági kérdéssel is foglalkozott, nem csak a hitéleti kérdésekkel. István korában hasonló lehetett a helyzet. A nomád állattenyésztés állt szembe, az akkorra már megerősödött letelepedett földműves gazdálkodással.
Az én olvasatomban manapság a legfontosabb parancsolat a "szeresd felebarátodat, mint tenmagadat" illetve a "Ne ölj".
Ehhez képest az ország keresztény hitre térítése rengeteg vérrel járt. Szerintem itt nem a vallási, hanem a gazdasági és hatalmi váltás volt a lényeges.
Hogy manapság miért nem térünk vissza az ősi magyar vallásra?
Mert hosszú idő alatt (ezer év azért hosszú idő) a régi vallás szinte teljesen eltűnt, valamint a régi vallás egy nomád nép vallása, ma letelepedett életet élünk.
"A cikk szerzője történész."
Igen? Mert semmilyen publikációja nincs (ennél a cikknél is hivatkozások sehol, ugyan minek is az..?) Viszont ahogy látom a hitgyülinél szívesen beszél. Ami nem baj, ha lenne komolyabb kutatás, publikáció a háta mögött.
Inkább javaslom Gerics József munkáit Magyarország középkori történelmével kapcsolatban.
Sajnos tőle linkelni nem nagyon tudok, mert könyv formájában vannak meg a művei, de szeretettel ajánlom volt tanárom írását a témában: [link]
(bocsánat az offért)
#6. Isten: "A 2006-os augusztus 20-a meg különösen b4sz0djon meg!" :) A többivel nem volt baja? XD
Csak aztán nehogy úgy járj, mint egy amerikai Pásztor, aki azt mondta, hogy Isten természeti katasztrófákkal bünteti a homoszexuálitást: elvitte az árvíz a házát. Ha-ha-ha.
A hetek.hu nem túl megbízható forrás ebben a témában, mivel zsidó oldal, ennélfogva nem túl kereszténybarát, hogy finoman fogalmazzak.
Amúgy attól függ, mit értünk keresztény ország alatt. Szekuláris ország vagyunk (az egyháznak nincs beleszólása a kormányzásba), ilyen értelemben nem keresztény ország. Az emberek többsége keresztény, ilyen értelemben keresztény ország.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!