Magyarország keresztény ország? Agusztus 20 felé közeledve aktuális a kérdés.

Ha igen, hogyan lett keresztény?

Hogyan zajlott 1000 körül a pogány nép megtérítése?

Egy cikket ajánlok elolvasásra:

[link]

idézet a cikkből:

a magyarországi kereszténység terjesztésének

módszerei is szorosan kapcsolódtak a több évszázados hivatalos katolikus tradícióhoz.

Ennek meghatározó jegye az erőszak alkalmazása volt. Ennek megfelelően a térítések

Magyarországon gyakran a legbrutálisabb államhatalmi eszközök segítségével

folytak, mivel ezek igénybevétele nélkül nemigen tudtak eredményeket elérni. Jellemzően

mutatja ezt a már említett kortárs, Querfurti Bruno beszámolója is. Ő hosszú éveken

át próbálta békés eszközökkel meggyőzni a Maros és Temes folyók vidékén élő

fekete-magyarokat a római vallás igazságairól. Erőfeszítései azonban teljesen eredménytelenek

maradtak. Végül 1008-ban el is hagyta az országot. A következő esztendőben viszont már

örömmel számolt be II. Henrik német-római császárnak arról a frissen kapott hírről,

hogy a fekete-magyarok, akik között ő sikertelenül igyekezett terjeszteni a katolikus

vallást, most mind megtértek. Igaz, sajnálkozva beszámolt a térítés fő eszközéről

is, miszerint: "a mieink némelyeket megvakítottak."

István az európai tradícióhoz igazodva a törvény teljes szigorával igyekezett

kereszténnyé tenni a nép egészét. Előírták, hogy "tíz falu építsen egy

templomot", s országszerte ennek megfelelően folyt az új vallás templomainak létesítése.

Figyelemre méltó tény, hogy e nagyszámú katolikus ingatlant munkára kivezényelt

emberek, mégpedig döntő részben nem katolikus, hanem pogány hit? magyarok építették.

Ehhez a törvényhez köthető annak a mindmáig működő, de korántsem bibliai elvnek a

magyarországi megjelenése, miszerint a katolikus egyház anyagi fenntartása nem csupán

a katolikus hívek feladata, hanem ahhoz az állam nem katolikus lakóinak is tetemes mértékben

hozzá kell járulniuk.

Hogy az elkészült templomok megteljenek emberekkel, István király mindenkit törvénnyel

kötelezett, hogy vasárnap misére menjen. Aki az otthonmaradást választotta – kivéve

ha a tűz őrzése végett tette ezt, nem lévén még gyufa –, azt meg kellett verni,

és megszégyenítésül le kellett kopaszítani. Aki pedig esetleg munkáját akarta végezni

vasárnap, bármit is dolgozott, el kellett kobozni szerszámait és ruháját. Ha például

a mezőn szántott, akkor ökreit vagy lovait el kellett venni tőle, ami többnyire

egyenlő volt számára az anyagi tönkremenetellel.