Szerintetek az ilyen emberek nevezhetők kereszténynek? Vagy ők a keresztények? Tényleg a keresztény vallás része lenne, hogy abberáltoznak, gyűlölnek és elítélünk másokat?

#18

Kicsit se zavarjon, hogy amiről te okoskodsz, mint sötét középkor, azok már többnyire az újkorban történtek. Ha valaki ennyire nincs tisztában a történelmi korokkal sem, az tényleg ne akarjon már ebben a témában ilyen nagy szakértő lenni.

Kedves Kérdező,

Véleményem szerint nincs kivetnivaló abban, ha egy keresztény egy nyilvánvalóan bűnös cselekedettel és életvitellel nem ért egyet. A bűnös személyt szeretni kell, de a bűnt el kell utasítani. Úgy tűnik nekem, Te olyan keresztény közösséget keresel, amelyik elfogadja a homoszexualitást (vagy homoszexualitásodat). Sajnos az a közösség már nem lesz a szó jó értelmében radikális keresztény közösség, ahol szeretik az igazságot és gyűlölik a bűnt, hanem ízét és értékét vesztett, maszatolós, "akármit csinálsz, mi szeretünk és elfogadunk" közösség, amely már csak a nevében keresztény, életmódjában és szellemiségében nem az.

A kultúrális (nem igazi) keresztény irányzatok között van olyan közösség, ahol a papok nagyobb része érintett a homoszexualitás kérdésében, ők elfogadóbbak ebben a tekintetben, veled is vélhetően elfogadóbbak lesznek (nem mondják, hogy ebből meg kell térned, max pár üdvözlégy lesz a gyónás után), de szívből ajánlani mégsem tudom őket az erkölcstelenségük és hamisságuk miatt.

"miért érdekelné őket, hogy polgári esküvőn ki köt házasásságot, és ki nem?"

Próbálok erre válaszolni, bár nem egészen keresztény alapon, de szerintem a keresztények jó része egyet fog érteni vele.

A házasság intézménye az egyik legősibb, legnagyobb hagyománnyal rendelkező intézmény, ami a történelem előtti időkre megy vissza és minden kultúrában jelen volt valamilyen formában. Igaz, hogy voltak és vannak bizonyos eltérő változatai, de azért az alapkoncepció minden korban és kultúrában elsősorban az egy férfi, egy nő modellre épült. Az ami tudomásunk szerint sehol nem fordult elő, az az egyneműek közötti házasság. De még ha be is bizonyosodna, hogy valahol volt ilyen, akkor is legfeljebb csak elszigetelt, marginális jelenség lehetett.

A házasságnak mindig volt egyfajta szakrális tartalma és jelentősége is, mégpedig szoros egységben a polgári, társadalmi tartalmával. Csak a modern nyugati kultúrában merült fel ennek a két aspektusnak a szétválasztása, és már ez is elég nagy csapást jelentett erre a hagyományos intézményre. Megfosztották szakrális tartalmától és szimplán társadalmi intézménnyé tették, ami mellé, ha valaki akarja, hozzáteheti ugyan a szakralitást, de ez a része a dolognak teljesen az egyéni szférába lett száműzve. Ez megrendítette a házasság intézményét, de legalább a társadalmi aspektusa érintetlen maradt, az eredeti koncepció és tartalom továbbra is megőrződött.

Most viszont a melegházasság erőltetésével ezt a tartalmat akarják felülírni, véglegesen kiüresítve egy olyan intézményt ami sok évezreden át az emberi kultúra szerves részeként, nagyjából változatlanul hagyományozódott tovább.

Sajnos nem sok ilyen ősi kulturális, civilizációs örökségünk van, jobban vigyázhatnánk rá!

Értem én, hogy van most egy nagyon erőteljes társadalmi vízió, ami szakítani akar minden hagyománnyal, és egy egy szebb új világot képzel maga elé, de ez jó eséllyel nagyon keserves csalódáshoz fog vezetni. Mert az emberi természet nem változik, az utópisztikus elképzelések nem fognak működni, és az elpusztított hagyományok helyébe sokkal durvább kulturális-társadalmi minták fognak születni.

#23

Szerintem írtam több érdemi hozzászólást is a témában, ezért talán jogtalannak érzem, hogy így a szememre veted. Viszont az mindig böki a csőrömet, amikor egy tudatlan (legalább is történelemből) ember elkezd "sötét középkorozni".

Talán neked is inkább a témánál kellene maradnod, mások és más korok minősítése helyett. Például mi köze van a témádnak ahhoz a "sötét" középkorhoz, az inkvizícióhoz, vagy keresztes háborúkhoz. Semmi. De jónak érezted, hogy megemlíted ezeket is.

Kedves Kérdező!

Azt, hogy valaki kereszténynek tartja-e magát - azt nem te vagy én döntjük el. Ezért a kérdést nem tartom pontosnak.

Mára ugyanis már nem mások hívják Jézus követőit kereszténynek, azaz Krisztusinak, hanem az emberek saját magukat.

Hogy a keresztény vallás része-e a homoszexualitás iránti gyűlölet, az azért nehéz kérdés, mert sok keresztény felekezeten belül is megoszlik a konkrét emberek véleménye erről. Ahogy a nem keresztény felekezetekre is igaz ez, továbbá az ateistákra és más gondolkodókra is.

Nem ilyen jellegű csoportosuláshoz való tartozást igazol vagy nem igazol az, hogy valaki hogyan áll hozzá bizonyos hálószobai magánügyekhez.

Amennyiben viszont a felháborodásodat fejezed ki, hogy magukat Jézus követőinek tartó emberek hogyan gyűlölködhetnek magánéleti beállítottság alapján emberek felett - hát egyet kell veled értenem.

A Biblia különválasztja az embert és a tettét. Egy homoszexuális beállítottságú ember nem feltétlenül bűnös Isten szeme előtt. Ugyebár Luther is azt mondta, nem tehetsz róla, ha a galamb elrepül a fejed felett. De ha hagyod fészket rakni a fejeden, az már a te felelősséged. Bár ez nem a Bibliában van, azért elég jól bemutatja az elvet. Nem mindegy, hogy vágy vagy tett lesz-e a gondolatból.

Előttem és sok témában kifejtették már, mit ír a Biblia a nem férfi-nő közötti, kizárólag szeretet és tisztelet alapú, továbbá házasságban történő szexuális kapcsolaton kívüli szexről.

De a Biblia Istene és Jézus is az embert nézi - a házasságtöréssel nem ért egyet, hanem a hűségre bátorít és a helytelen dolgok elhagyására, de nem ítélkezik, ha újból elbuksz. Megmondja, hogyan lehet mégis Isten "szabályainak" megfelelően élni ezen a területen is: élő, személyes szeretetkapcsolat Istennel a Szent Szellem által. Ebben a kapcsolatban azonban nem pusztán erőt kap az "ellenállásra", hanem egy olyan gondolkodásmódot, ahol a szex a megfelelő helyre kerül.

Ha egy közösségben nincs ott Isten szeretete, akkor mi szorítaná ki a félelmet az emberekből? Félelem, hogy helytelenül fogok cselekedni, ezért távol tartom magam mindentől, amit helytelennek tartok - nem riadok vissza a támadástól sem, hiszen ez egy elfogadott védekezési stratégia. Hát ez az élet nagyon fárasztó. Sokkal inkább sajnálatra méltó, mint sok homoszexuális élete, akik nem törődnek mások véleményével. Ebben azért vagyok biztos, mert ismerek ilyen, a saját nemük tagjaihoz vonzódó embereket és "keresztény" vagyok, továbbá ítélkező emberek is vannak körülöttem - mindenféle gondolkodási verzióból.

Szerintem hagyjuk a cimkéket és emberek problémái felől közelítsük meg a témát - akkor legalább lesz esélyünk megoldást is találni, nem csak siránkozni meg veszekedni.

Undorodom az ilyen mértékű gyűlölettől és megvetéstől, ami süt ezekből a válaszokból. Szavakkal ki sem tudom fejezni, mennyire.

Más: írják itt egyesek, hogy Isten soha nem fogja elfogadni a homoszexualitást, és a keresztények sem fogadhatják el, gyűlölni kell a bűnt, a bűnöst viszont szeretni kell... hogy néz ki ez a gyakorlatban? Ha fertelmes undort érzel a homoszexualitás iránt, akkor hogy fogod szeretni azt az embert, aki az? Ez csak nekem magas?