A keresztény vallásnak melyek azok az elemei, amelyek eredetiek és nem máshonnan beemeltek/lopottak?

Szerintem ez a kérdés nem megválaszolható. Van egy könyv, amelynek a címe Biblia. Ebben rengeteg állítás, elem van. Vannak egyházak, akik ezeket az állításokat értelmezik.

Vegyük az alapköröket:

Az ószövetség a zsidó írások átvétele.

Héraklész apja is isten (Zeusz)

Lehet folytatni a sort végtelenségig. A kereszténység egy 2000 éves vallás. Sok mindent vett át és adott át más vallásoknak.Ennyi idő után csak a közös motívumokat lehet látni, mivel a nagyon korai könyvek elvesztek, másolatban, fordításban maradtak fent, igazából csak tippelni lehet. Azt, hogy mit vett át, még talán valamennyire meg lehet állapítani, a mi az eredeti kérdésre, talán egy pap tudna válaszolni. Ehhez több vallást (köztük rengeteg kihalt ókorit) kéne ismerni

Kedves 1-es,

Nem a kereszténység vett át sok mindent, hanem a római katolicizmust olvasztotta be magába a rengeteg pogány elemet, pl. a december 25-ei napforduló ünneplést, pogány szűz istennő kultuszt (Diana), pogány templomokat és szobrokat kezdtek használni, stb.

A zsidóság és Jézus, és az apostolok elkülönültek vallási értelemben a környező népektől.

Össze kell vetni az Izraeliták idejében kapott alapelveket, törvényeket, a megváltó megérkezésének idején elvárt alapelvekkel, törvényekkel.

Az ünnepekkel kapcsolatban, fontos tudni, hogy az Izraeliták idejében milyen "ünnepeket" kellett megtartaniuk, és miért?

Jézus idejében mit kért ezen a téren a követőitől, tanítványaitól, és miért?

Valamint jó megfigyelni, hogy Isten engedte-e, vagy Jézus említette-e, hogy "keveredhetnek" más nemzetek szokásaival, ha a tiszta imádat fontosabb, mint az embereknek való megfelelés?

Figyelemre méltó a következő Biblia vers ezzel kapcsolatban:

(Galácia 4:10, 11) 10 Kínos gonddal megtartotok napokat, hónapokat, időszakokat és éveket. 11 Féltelek benneteket, hogy valamiképpen hiába fáradtam értetek.

Némelyek, nem akartak felhagyni keresztényként, a régi megszokott ünnepek megtartásával.

Elgondolkodtató, hogy ettől függ az írás szerint valakinek a megmentése, vagy az engedelmes szív és a tiszta imádat az, amit Isten elvár, mint akik nem embereknek akarván tetszeni.

sokan "féltek" az emberek megvetésétől, a kirekesztettségtől, ezért voltak akik megalkudván, kettős elvek szerint embereknek és Istennek is akarván tetszeni, belekeveredtek olyan szokásokba, ami szükségtelen.

Ilyenkor jó önvizsgálati kérdésként magunkat megkérdezni:

Kinek akarok megfelelni? Megmenti a szomszédom, munkatársam, vagy akár az egyik rokonom az életemet?

Vagy Isten az aki megment?

Nézzünk néhány ilyen elemet.

A tanítványoknak Jézus, új szövetséggel, és imádati formával vezette az életüket.

Egyetlen megemlékezésre, vagy mondjuk ünnepre adott parancsot. Azt mondta, hogy addig, amíg el nem jön, ezt meg kell tartani, vagy is meg kell emlékezni.

Ez abban a bizonyos felső szobában hangzott el, a halála előtti órákban. Tehát, a haláláról való megemlékezés, mivel ez az, ami miatt örökké élhet, vagy feltámadhat valaki.

Egyéb "ünnepekről" nincs említés, még ha bizonyos utalások miatt sokan annak is vélik.

A pünkösd jelentése: ötven, vagy ötvenedik.

Jézus feltámadása, és visszatérésétől számított 50. napon kapták meg a keresztények először a szent szellemet, ami képessé tette őket bizonyos dolgokra, mint a nyelveken szólás, hogy a Jézus által kért világméretű prédikáló és tanítványképző munka, a Biblia teljes elkészültéig, végezve legyen. De nem gondolták, hogy ezt meg kell ünnepelni, hiszen erre nincs kijelentés. Mindössze tájékoztat, hogy Isten elfogadta Jézus áldozatát, amit ezzel a kitöltéssel jelzett.

Több elismert író is nyilatkozik az első keresztényekről, hogy sem a karácsony, sem a húsvét, a névnapok, születésnapok, nem voltak ismertek, és nem is gyakoroltak ilyet. Sőt kimondottan visszataszítónak tartották, mivel ezeket más nemzetek kultúrájában volt szokás. ebbe pedig nem keveredtek bele.

Ide tartoznak még, a különböző nemzeti ünnepek, amit egy adott országban tartottak. Azonban a keresztények nem vettek ebben részt, mivel nem részei a világnak, bár itt kell élniük.

Csak néhány ami fontos lehet.

- Szeresd ellenséged, és tegyél jót a haragosaiddal.

- Ne keverd össze a hatalmasságot magával a hatalommal, az uralkodót a törvénnyel (a császárnak add ami a császáré, és Istennek, ami Istené). Tehát az uralkodó nem törvény végső forrása, hanem őneki is egy felsőbb, romlatlan eszmét kell szolgálnia vezetőként.

- Az igazságtalan szenvedés a földi lét elkerülhetetlen velejárója, és lét teljessége azon múlik, hogy az egyén felül tud-e emelkedni az őt ért sérelmeken és a neki okozott fájdalmon. Ennek az eszménye Krisztus, akit igazságtalanul megkínoztak, keresztre feszítettek, ő mégis szeretetet és megbocsátást hirdetett és tanúsított még halálában is.

- A Szentháromság en bloch a keresztény tanítás egyik legfőbb motívuma.

A háromság a hitehagyott "kereszténység" legfőbb motívuma!

Tisztelt kérdező! Nagyon érdekes, hogy ha lehámozzuk ennek a hitehagyott kereszténységnek a fontosabb jellemzőit, making pl. a háromságot, a pokol tüzét, vagy a lélek halhatatlanság mítoszát, akkor kiderül, hogy a Biblia egészen különválik ettől a katyvasztól. Nem tanítja ezeket. És persze sok minden mást sem, ami ma a főáramra oly jellemző.

"Szentháromság = Trimúrti (az isteni hármasság a hinduizmusban)"

Semmi köze hozzá a hármas számon kívül. Egyrészt nem nagyon volt kapcsolatban a Földközi-tenger medencéje Indiával. Másrészt, a Szentháromság nem három Istenről szól, hanem egyről. Semmiféle eleme nem lelhető fel a hindu hármas felosztásnak. Az Atya-Fiú-Szentlélek nem állítható párhuzamba Teremtő-Megtartó-Pusztító aspektusokkal. Egyértelműen nem hindu ihletésű a Szentháromság tana.

Tehát a kérdés szempontjából az a jó válasz, hogy nem a színtiszta Biblia, hanem a külső nemzetektől (pogányoktól) átvett, írásellenes babonák és mítoszok azok, melyek a "keresztény" vallást megfertőzték. A Biblia natúrban, amit az eredetileg tanít pl. a lélekről (lélek halhatatlanság), a halálról (pokol tűz), Istenről (háromság), a bálványok gyártásáról, használatáról (szobrok, festmények, ikonok használata az imádatban), szóval így natúrban a Szentírás teljesen más képet fest, mint amit ma a "kereszténységnek" nevezett torz képződmény mutat!

A háromság bizony több pogány kultúrában is fellelhető. És természetesem nem a részletek a fontos, hanem a hármas tagozódás, ami EGYÉRTELMŰEN bizonyítja annak pogány gyökerét! Hiszem más vallásos jellegű történetekben, mint pl. az özönvíz sztorija, sincs nagyobb egyezés, sőt! Sokszor még nagyobb eltérések vannak az egész világon, mint a háromság esetében, mégis egyértelműen tudjuk, hogy egy töröl fakadnak.