Ha a szeretet volt a cél, miért nem teremtette Isten az embert olyannak, mint a többi állatot?

"Ha egy kutya (és mondjuk tegyük fel, nem beteg az állat) halálra marcangol egy embert, akkor ez az ő morálisan meghozott döntése volt."

Nem, nem az ő morálisan meghozott döntése volt. Hanem a gazdájáé, aki nem tanította meg vele, hogy embereket marcangolni csúnya dolog. Nekem is volt kutyám, de soha eszébe sem jutott, hogy bárkit marcangolni kezdjen. Pedig nem volt beteg, teljesen egészséges volt.

(Egyébként meg ez nem feltétlenül jó példa, mert a különböző kutyafajták különböző vérmérséklettel is rendelkeznek. Egy pitbull alapvetően sokkal harciasabb mint egy puli vagy egy labrador, szóval nagyon függ kutyafajtától is, de alapvetően a megfelelő neveléssel mindegyiknél elérhető az, hogy egyáltalán eszébe se jusson önmagától embereket marcangolni.)

"Nem lehet a gazdáját teljes mértékben felelőssé tenni, hiszen a kutya meg tudja különböztetni a jót és a rosszat. Magától tudta, hogy rossz, amit tesz, mégis megtette."

Ferdítesz. A kutyáért alapvetően a gazdája felel, hiszen a kutya nevelése - és a nevelés minősége - alapvetően a gazdájától függ. Egy olyan kutya, amelyik helyesen és jól lett nevelve, sosem fog önmagától elkezdeni embereket marcangolni.

Kedves Jelina,

én bármiféle istenhit nélkül élek, így köszönöm, hogy látatlanban, ismeretlenül is embertelennek minősítettél. Az, hogy te a magas vallási lovadról ilyen dölyfösen lenézel, megvetsz és elítélsz számodra teljesen ismeretlen embereket, az véleményem szerint sokkal embertelenebb dolog, mint az, hogy valaki nem abban hisz amiben te.

De ez csak az én embertelen véleményem, ne vedd nagyon a szívedre. Én ilyen önteltnek és dölyfösnek is szeretlek ;-)

Kár, hogy a kérdezőt nem lehet felpontozni. :D Azért ment a képzeletbeli zöld pacsi. ;)

Én teljes lelki nyugalommal és őszinteséggel jelenthetem ki, hogy vannak olyan emberek ("emberek"), akiknél bármelyik állat, pl az én kutyáim több morális érzékkel rendelkeznek.

De a nevelést pedig felesleges idekeverni. Egy kóbor kutya, akit életében nem nevelt ember, kedvesebb, értelmesebb tud lenni, embereknél, és akit én láttam kóbor kutya senkire nem támadt rá.

Azt ne mondja nekem senki, hogy az olyan "embereknek" bármiféle morálja van, aki élve eléget egy macskát, vagy szórakozásból lővi a saját kutyáját.

24!

Én is szeretek mindenkit, csak a bűnöket nem szeretem és az Isten nélkül élő ember helyes útmutatás híján elég gyakran követ el bűnöket. Még azokat is szeretem akik egy kutyát többre tartanak, mint egy embert.

"az Isten nélkül élő ember helyes útmutatás híján elég gyakran követ el bűnöket"

Nem szignifikánsan többet, mint a hívők, pedig nekik még helyes útmutatójuk is van.

Szerintem meg egy hívő és egy nem hívő arányosan ugyanannyi bűnt követ el az életében.

Nekem van morális mércém, úgy hívják józan ész és empátia, hiszen a szüleim talán számodra meglepő módon vallás nélkül is erkölcsös emberré neveltek.

Szia

Az egyik ok: az állat ösztön lény, mi emberek pedig gondolkodó "lények" vagyunk.

Mi dönthetünk az között, hogy szeretünk, vagy gyűlölünk, az állat nem képes erre. Őt csak az ösztöne vezeti.

A szeretet az egyik legnagyobb mitiváló erő arra, hogy jót tegyünk, helyesen cselekedjünk, Istennek ez a legfontosabb túlajdonsága, ezért teremtett minket a saját képére, hogy bennünk is domináljon a szeretet-tulajdonsága. Hogy mára már csak homályosan tökrözzük vissza Isten ezen tulajdonságát, az nem az Ő hibája. De Krisztus is azért jött a világunkba, hogy megtanítson minket az isteni szeretetre. Csodálatos ennek bírtokában élni, és bárki számára elérhető. Sokkal szebb, színeseb, boldogabb az élet, ha szeretetet mutatunk minden ember iránt. Krisztus megtanítja hogyan tegyük ezt.