Ha a szeretet volt a cél, miért nem teremtette Isten az embert olyannak, mint a többi állatot?

1# Butaság. Több természetfilmet láttam, olvastam elég vaskos könyveket a témában, és rengeteg állat - pl az elefántok - néha valóban több szeretetre képesek, mint pár ember. És ide nem a csordaszellemet értem. Hanem amikor egy kutya úgy játszik egy rókával, mintha barátok lennének (az ő szemszögükből talán azok is), és nemhagyják, hogy a másiknak baja legyen.

Néhány példa:

[link]

"Például egy átlagos kutya ha egyszer megszeret valakit, akkor a hűsége egy életen át tart. Míg az embernél ilyesmi elvétve fordul elő."

Ez leginkabb csak azert van, mert egy kutyat a gazdaja tobbnyire egy eletre magahoz lancol, a gazdajan (es annak csaladjan, kozvetlen kornyezeten) kivul nem sok masik embert (vagy fajtarsat) ismer meg. Ellenben az emberrel, aki tobbnyire szabadon mozoghat mas, ismeretlen emberek koreben, nincs hozzalancolva senkihez.

Mivel az ember az egyetlen élőlény a földön, ami értelemmel rendelkezik és nem csupán ösztönéből fakadóan mutat ki olyan dolgokat, amit mi emberek "szeretetnek" értelmezünk. Az ember (és minden ember!) képes a valódi, önfeláldozó szeretetre (csak nem mindenki eszerint él).

Az állati viselkedéseket igazából mi formáljuk emberarcúvá, ami egy természetes dolog, mert így próbáljuk őket jobban megérteni. Pedig az állat másképp érez dolgokat.

Az állat ösztönből cselekszik. Az ember pedig értelemmel.

Isten úgy alkotta meg az embert, hogy önként szeressen, és önzetlenül.

Hogy jelenleg sokaknál nem így zajlik, az már az egyén hibája, amiért nem alkalmazza a szeretet törvényét.

A szeretetnek több formája létezik.

Az agape szeretet, alapelveken működő szeretet.

Azért kell szeretni, mert Isten is szereti.

Az agape szeretetet parancsba lehet adni, mivel elsősorban nem érzés, hanem elhatározás eredménye, mely aztán tettekben nyilvánul meg.” Minthogy örökölt hajlamunk van az önzésre, emlékeztetni kell minket arra, hogy mutassunk szeretetet egymás iránt, méghozzá az isteni alapelvek szerint

stor·geʹ

erős családi kötelék, vagy természetes vonzalom, amely a vérrokonságon alapul

Sajnos ma már sokan érzéketlenül állnak hozzá a rokonaikhoz is, a fiatalok még otthonról is elszökdösnek.

eʹros: szexuális vonzalommal kapcsolatos romantikus szeretet

Ennek a fajta szeretetnek figyelemre méltó példáját találjuk Jákób esetében, aki minden jel szerint első látásra beleszeretett a szépséges Rákhelbe.Jákób hét esztendeig szolgált Rákhelért, de ez csupán néhány napnak tűnt az ő szemében, annyira szerette őt

phi·liʹa

szexuális hangsúly nélküli gyengéd vonzalmat jelent barátok között, mint például két érett férfi vagy nő között. Ennek szép példáját látjuk Dávid és Jonatán egymás iránt érzett szeretetében.

"Pontosan ugyanúgy van öntudatuk, személyiségük, képesek gondolkodásra, problémamegoldásra, tervezésre, fejlett kommunikációra, mint mi."

Sokat nézted a Majmok bolygója filmet...

Én is szeretem az állatokat, például különösen a kutyámat, de nincsenek ilyen illúzióim.

"Ugye ezt te sem gondoltad komolyan?"

Dehogynem. De ezek szerintem értelem alatt teljesen mást gondolunk...

"Szerinted mégis miben több egy ember szeretete mint egy csimpánzé vagy egy kutyáé?"

Nekem furcsa, hogy te nem látod. Én nagyon szeretem az állatokat, volt kutyám is, tudom, hogy mennyire "értelmes" jószágok (azért tettem idézőjelbe, mert én is szoktam az értelmes szót állatra használni, de ez nem ugyanaz az értelem, mint egy ember esetében).

Például abban több az ember szeretete, hogy képes az életét adni embertársaiért. És nem azért, mert a "falka" ezt diktálja, hogy a gyengébb inkább pusztuljon, mert ez a "falka" érdeke. Hanem egy magasabb rendű morális indíttatásból. Az ember képes életét adni a meggyőződéséért, ha úgy tetszik eszmékért is. Vagyis már abban más, hogy az embernek van morális érzéke, képes megkülönböztetni a jót és a rosszat. Az állat nem azért viselkedik úgy, mert "moralizál".

Egy ember lehet bűnös - egy állat nem, pont ezért, mert nincs morális érzéke. Ilyen szempontból "jobb" állatnak lenni. Szent Ferenc olyan szépen írja a Naphimnuszban, hogy az egész teremtett világ már a létezésével is áldja az Alkotóját. Az állatok is már a létezésükkel szolgálják a Teremtőt, hiszen minden állat betölti a teremtésben kapott feladatát. Viszont az ember ezt tudatosan képes véghezvinni.