Hívők erre mit mondanak?

"Na, EZ a korlát.

Meg az idő, ami alatt végre is lehet hajtani a programját."

Nem érted. Az idő és az építőelemek a programozó dimenziójában léteznek, a program valóságában csak az értelmezhető, ami ezekből összeáll, tehát a teremtett valóságban ez nem korlát, hanem az teremtés egysége, ami nem is érzékelhető úgy, ahogyan a programozó világában.

A program világából, mint annak a része, nem is lehetsz képes felfogni azokat a teremtő építő elemeket, amik a világodat alkotják.

Pl a programozónak a programvilágban "létező" atomi részecske egy számtalan származtatással rendelkező program osztály. Elképzelhető, hogy az atomi részecske összetételében már nem is tudsz a program világból vizsgálódni, mert nincs eszközöd hozzá és nem is tudod érzékelni. A program világban a programozó ideje nem értelmezhető, az idő úgy telik, ahogy a programozó definiálta, már ha definiált egyáltalán időbeli függőséget a programjába.

A programból a programozó léte nem értelmezhető, de mégsem létezhetne a program programozó nélkül, tehát ha szabályszerűség alkotja a program világát, akkor feltételezhető, hogy létezik egyfajta forrás, ami a szabályszerűségeket megteremtette és fenntartja.

"a program valóságában csak az értelmezhető, ami ezekből összeáll"

Nincs fantáziád.

A programon belül is lehet elemezni, hogy az egyes utasítások optimálisak-e, ill. mennyi elemi ciklus alatt futnak le. Ezt lehet jól, tökéletesen avagy rosszul is csinálni.

Persze, de ezt a program belső rutinjai csak annak keretein teszik, ahogy azt a programozó meghatározta. A program önmagát nem tudja programozójától függetlenül kiértékelni.

A ktdésre a válasz: a fogalmi ellentmondás nem Isten korlátja, hanem a fogalmaké. Egyáltalán nem biztos, hogy a mi fogalmaink a valóságról képesek teljes modellt alkotni. A világ hajlamos itt ott evidensnek vélt összefüggésekre rácáfolni. Az emberi ész az, ami korlátos, és olykor a valóság ledobja a legtisztábbnak tűnő racionális fogalmi rendszereket (pl. matematikát) magáról.