Miért próbálják a hívők elhárítani Istenről a felelősséget?

azt hittem a sablonos, heti menetrendszerű kérdés, miszerint "isten nincs, de gonosz", de most milyen jól rátaláltál a lényegre: "szabad akarat"!

Szabad akaratomból, isteni képmásként, teremtőlegesen állok a világhoz, amit szabadon megtehetem, megteszem, alkotok, szeretek, segítek stb.

És tudomásul veszem, van, amiben nem tudok semmit sem tenni, csak: Szabad akarni elfogadni a világot, amint van és nem perbe fogni az Abszolútumot, vádaskodni össze-vissza barommód.

"Legnagyobb cél pedig, itt, e földi létben,

Ember lenni mindég, minden körülményben." (Arany János)

nem, nem az

van,amit nem tudsz akarni és létrehozni - ezt hívják sorsnak - nem tudod akarni, inkább szüless XIV. századi indiánnak, nem tudták akarni Pompeii lakói sem, hogy a vulkán ne ömöljön rájuk konzerválva őket. De szabad akarat van - és ez, ami pedig a "karma" a tetteim, szándékaim, szavaim, gondolataim - annak ok-okozati következményeivel. Azt sem tudom akarni, hogy mondjuk ártó tettet követek el, és annak ne legyen okozata - mert ez TÖRVÉNY: ok-okozati láncolat van.

[link]

Bizonyos dolgok hatalmunkban vannak, más dolgok nincsenek. Tőlünk függ a véleményünk, az ösztönös vágyunk, a törekvésünk és ellenszenvünk, egyszóval mindaz, amit egyedül alkotunk meg. Nem tőlünk függ a testünk, a vagyonunk, a hírnevünk és a tisztségeink, tehát mindaz, amit nem egyedül hoztunk létre.

Azok a dolgok, amelyek hatalmunkban vannak, természetüknél fogva szabadok, semmi sem akadályozza, semmi sem köti őket. Azoknak a dolgoknak azonban, amelyek nincsenek a hatalmunkban, nincs erejük önmagukban, másoktól függenek, egy kívülálló megakadályozhatja vagy elsajátíthatja őket.

"Ez amúgy pont a szabad akarat ellentéte..."

Nem, ez még mindig a szabad cselekvés ellentéte. Az akarat nem ugyanaz, mint a cselekvés. hihetetlen, hogy ezt nem tudjátok megérteni, pedig évek óta próbáljuk belétek verni. Néha Dawkins marhaságait is megkérdőjelezhetnétek:)

Szóval, ha valamit akarok, de nem tudom megtenni, az nem azt jelenti, hogy nem is akarom megtenni. Tényleg nem érthető még így sem?

Istennek tudod mi a felelosege?

Hogy szabad akarattal egyutt teremtett.

Elhiszem, hogy te 8nkabb lennel egy determinalt program erzelmek es szabad akarat nelkul, de en orulok a szabadsagomnak es annak, hogy szabadon donthetek jo es rossz kozott es a jot akarom.

Epiktétosz műve valóban figyelemreméltó, sok bölcsesség van benne.

Viszont:

"Tőlünk függ a véleményünk, az ösztönös vágyunk, a törekvésünk és ellenszenvünk, egyszóval mindaz, amit egyedül alkotunk meg."

Nem gondolom, hogy ezek teljes mértékben tőlünk függenének. Van rájuk bizonyos ráhatásunk, ez kétségtelen, de mennyiben nevezhetjük ezt szabad akaratnak, amikor sok determináló tényező játszik közre ezek alakításában, amiből csak egyik az akaratunk.

"Elhárítani Istenről a felelősséget?"

Nem a rossz létezik abban az értelemben, hanem az engedetlenség, és a függetlenség. Ez az ami választható.

A törvények azért vannak, hogy korlátozzanak abban, ami nem használna nekünk.

PL, a Gravitáció törvénye alapján, nem ugorhatsz le a magasból, hogy sértetlen maradj.

Ez nem a rossz választása, vagy a létezése. Nemes egyszerűséggel, a rendeltetésünk alapján, mi nem tudunk repülni.

Ugyan így, vannak erkölcsi törvények, amiknek a korlátozása, a javunkra szolgál. Ebben a döntésben tartotta meg a jogot Isten magának. Vagy is Ő határozza meg, hogy mi a jó és mi a rossz, az embernek.

Az ember döntött úgy, hogy ebben is magának akarja ezt a jogot. Nem akar Istentől függni.

A szabad akaratban az foglaltatik, hogy mit eszel ebédre, milyen színű ruhát vegyél fel, hova szeretnél nyaralni menni, milyen virágot szeretnél ültetni,stb stb

Abban, hogy mi az erkölcsös az élet területein, abban nem ad szabad döntési jogot, azt Ő határozza meg.

2, a halálos vírusok, és egyéb nem kívánatos dolgok, az ember függetlenedésével jött be. Mivel az emberről levette Isten a kezét, hogy éljen nélküle, hiszen ez volt az akarata az embernek.

"Megkaptuk", ebben is a szabad akaratot, azért, hogy lássuk a különbséget. S ez alapján hozzunk döntést.

Jézus megváltói halálával, helyre állítja azt, amit Ádám eltékozolt.Akik ez mellett döntöttek, azok csatlakoznak, Isten népéhez, és már most is úgy élnek, hogy a szabad akaratukkal nem élnek vissza. Ők lesznek az új társadalom első túlélői, akik majd várják a feltámadottakat, itt a Földön, amit helyre fognak állítani.

# 5:

Világos, hogy az akarat és a cselekvés szabadsága nem ugyanaz, és az is tény, hogy sokan keverik a kettőt.

A cselekvés szabadsága korlátozott, ezzel mindennap szembesülünk, és elég könnyű meghatározni azt is, hogy mi és hogyan korlátozza azt. Viszont szerintem az akarat szabadsága is korlátozott, de itt már nehezebb meghatározni, hogy hogyan, mi által. Öröklött testi és jellembeli adottságok, tanult viselkedésminták, ösztönös vágyak, tudattalan késztetések mindenképpen befolyásolják az akaratunkat is. Az igaz, hogy tudatosan hathatunk ezekre, de ha nem is vagyunk tisztában az ilyen tényezők mibenlétével, akkor nincs könnyű dolgunk...

A probléma ott van, hogy még mindig szó szerint értelmezik a teremtéstörténetet egyesek. Lehet filózni róla, csak én ebben az esetben mélyebben látom a problémát. Én máshol is leírtam már, hogy szabad akarat nem létezik, inkább szabad döntésnek mondanám, de most nem ez a lényeg. Hanem az, hogy a hívők a "szabad akarat" kifejezéssel - többségében szerintem úgy, hogy nem is tudják - elterelik a figyelmet a lényegről:

Nem a szabad akarat van ennek a témának a középpontjában, hanem a rosszra való hajlam. A teremtéstörténet szerint az első emberpár bűne az volt, hogy evett a tiltott gyümölcsből = bűnt követett el. A hívők magyarázata szerint itt egyszerűen az történt, hogy az ember élt a szabad akaratával, én súlyosabbnak látom a helyzetet: az ember élt a rosszra való hajlamával, hiszen ha az nem lett volna bennne, eleve bűnt sem tudott volna elkövetni. A bűnre való hajlamot - amit a szabad akarattal fednek le a hívők - Isten adta az emberbe.

A téma ennél azonban sokkal súlyosabb: a bibliakutatás és a természettudomány eredményei alapján ma az ember evolúcióval fejlődött ki. Darwint elborzasztotta a kegyetlen igazság, a létért folyó küzdelem, amit a természetben felfedezett. Ez még inkább elgondolkodtat Isten tervein, hogy bár Ő a szeretet Isteneként van bemutatva, azonban az élővilág története már az ember megjelenése előtt is tele volt borzalmakkal.