Miért próbálják a hívők elhárítani Istenről a felelősséget?
A világ teli van rossz dolgokkal, amik ellentmondanak egy jóságos teremtőnek. Erre a hívők mindig jönnek a szabad akarattal, és az emberre kenik a felelősséget, holott
1. Hogy az ember a szabad akaratából a rosszat választja, az az ember hibája, igen. De hogy létezik a rossz, mint választható opció, az kizárólag Isten hibája, hiszen ő tetemtette olyanra a világot, amiben eleve ott a lehetőség minden rosszra.
2. Rengeteg rossz dologhoz az embernek semmi köze, hanem azok alapból olyanok, hogy veszélyt jelentenek ránk nézve. Ha teremtve lettek, akkor nyilván az is Isten felelőssége, hogy miért léteznek halálos vírusok, mérgespókok, -kígyók, földrengések, vulkánok, stb.
"a halálos vírusok, és egyéb nem kívánatos dolgok, az ember függetlenedésével jött be"
Szóval az ember teremti a halálos vírusokat és idézi elő a természeti katasztrófákat. Ez elég érdekes elképzelés...
7 - biztos, hogy nem könnyű meghatározni, min tudok változtatni, meddig ér az akarat hatása, hogyn alakíthatom a véleményemet (mert, ahogy írják, nem a tények hanem a róluk alkotott véleményem ami szenvedést okoz nekem), mennyiben determinált. Sokat foglalkozik ezzel Epiktétosz és aki mesterének tartotta, Marcus Aurélius. Egy helyen írja a császár-hadvezér filozófus: kéred az isteneket, hogy adnák meg neked, aki után vágyakozol, azt az asszonyt - ugyanígy kérhetnéd, hogy ne vágyakozz utána :))) (zseniális:)
Ami megfigyelhető: Epiktétosz nyomorék rabszolga volt (!), Marcus Aurélius császár-hadvezér
- tehát meglehetősen különböző adottságok, körülmények, determinációk között jutottak egymással szolidáris filozófiai nézetekre. És majd kétezer évvel előbb megvalósították, amit József Attila ír:
"Az én vezérem bensőmből vezérel!
Emberek, nem vadak -
elmék vagyunk! Szivünk, mig vágyat érlel,
nem kartoték-adat.
Jöjj el, szabadság! Te szülj nekem rendet,
jó szóval oktasd, játszani is engedd
szép, komoly fiadat!"
---------------------------------
Ma már nekünk is megy. Mert ha elgyengülünk kifogásokat, mentségeket keresünk, de ha őszintén felismerjük magunkban a benső vezérlést, akkor egész más lesz a helyzetünk.
"szabad akarat nem létezik, inkább szabad döntésnek mondanám"
Ez egy egész jó megközelítés, a "szabad döntés" kifejezés valóban sokkal pontosabb. Persze itt is bejönnek ugyanazok az aggályok, amit a szabad akaratnál írtam. Mármint hogy a különböző determináló tényezők megléte mellett mennyire lehet itt szabadságról beszélni.
A rosszra való hajlam úgy tűnik, az ember sajátja. Hogy volt-e valaha olyan paradicsomi állapot, amikor ez a hajlam még nem volt benne az emberben, és valami miatt később kifejlődött, azt nem lehet tudni. Nem tartom kizártnak, hiszen végül is szinte minden vallás beszél valamiféle paradicsomi állapotról, tehát lennie kellett valaminek, amire a "kollektív emlékezet" utal.
@17:21
Abban a felekezetben, ahol én voltam, nem egyszer szó esett "a bűnre való hajlamról". Éppen ezért érdekes, hogy ahogyan átgondolom a teremtéstörténetet, nagyon úgy tűnik, hogy már kezdettől fogva ott volt az emberben.
Ha adunk valamennyi valóságalapot a teremtéstörténetnek, akkor talán nem lehet kizárni, hogy létezett valamiféle paradicsomi állapot. A teremtéstörténet nem történelmi leírás, hanem visszatekintő prófécia, amely magyarázatot ad az akkor élt emberek fő kérdéseire. Igazából túlságosan nagy az ellentét most már a tudomány és a vallás között a kezdetek témakörében, hiszen az evolúciós fejlődés alapján szinte elejétől fogva megvolt a rossz (lényegében a Biblia is ezt mondja, hiszen a kígyó egyértelműen a gonosz szimbóluma, később már Sátánnal azonosították a zsidók és a keresztények).
Amúgy félreértés ne essen, én nem Istent vádolom. Csak a tényekből vonok le következtetéseket.
"tehát meglehetősen különböző adottságok, körülmények, determinációk között jutottak egymással szolidáris filozófiai nézetekre"
Azért a mester-tanítványi viszony elég sokban hozzájárult ahhoz, hogy hasonló nézeteik voltak :) Marcus Aurelius amúgy kivételes ember volt, talán az utolsó nagy római.
Vegyük viszont József Attilát. Igen mély gondolatai voltak, és időnként tényleg alapvető igazságokra tapintott rá a költészet eszközeivel. De az életére volt ennek bármilyen kihatása? Nyomorultul élt és halt meg.
"Szóval, ha valamit akarok, de nem tudom megtenni, az nem azt jelenti, hogy nem is akarom megtenni. Tényleg nem érthető még így sem?"
Dehogynem, az érthető, mit akarsz magyarázni, csak épp teljesen értelmetlen és irreleváns a kérdés szempontjából.
"Nem a rossz létezik abban az értelemben, hanem az engedetlenség, és a függetlenség. Ez az ami választható."
És ez min változtat? Ha egyszer Isten teremtette meg az embereket és az angyalokat is szándékosan engedetlenségre való hajlammal, akkor ebből egyértelmű hogy minden rossznak ő a forrása.
"a halálos vírusok, és egyéb nem kívánatos dolgok, az ember függetlenedésével jött be. "
És az min változtat, hogy valami kicsinyes bünti okán Isten tönkretette az egész teremtését? Ettől még ugyanúgy ő hozta létre mindazt a katasztrófát, mindazt a halálos veszedelmet, amit a természet rejt.
Vagy szerinted az ember is teremtő? Ráadasul Istennél is hatalmasabb teremtő, hiszen felülírja az ő munkáját?
"A probléma ott van, hogy még mindig szó szerint értelmezik a teremtéstörténetet egyesek. Lehet filózni róla, csak én ebben az esetben mélyebben látom a problémát. Én máshol is leírtam már, hogy szabad akarat nem létezik, inkább szabad döntésnek mondanám, de most nem ez a lényeg. Hanem az, hogy a hívők a "szabad akarat" kifejezéssel - többségében szerintem úgy, hogy nem is tudják - elterelik a figyelmet a lényegről"
Köszönöm, ritka ilyen érdekes gondolatmenetet olvasni az oldalon :)
"szándékosan engedetlenségre való hajlammal,"
Tévedés, nem teremtett engedetlenségre való hajlamot.
Minden amit létrehozott, tökéletes volt, és Jó, és ezt maga meg is állapította, és kijelentette.
Azt szerette volna, ha önként szabadon döntsenek amellett, hogy Ő tud erkölcsi téren jó vezetést nyújtani. S amíg nem nyúltak a fához, nem is volt semmi baj.
"És az min változtat, hogy valami kicsinyes bünti okán Isten tönkretette az egész teremtését?"
Kicsinyes bünti? Ez nem kicsinyes bünti. És nem Isten tette tönkre a teremtését, hanem az ember teszi tönkre, a kizsákmányolásával.
Ádám ugyan azt állította amit TE. Isten "rossz" feleséget adott neki.
(1Mózes 3:12) . . .„Az asszony, akit mellém adtál, ő adott nekem a fa gyümölcséből, ezért ettem.”
(1Mózes 3:13) . . .Az asszony erre így felelt: „A kígyó vezetett félre engem, ezért ettem.”
Ők is Istent, a "kígyót", és egymást vádolták.
Nem Ismerték el, hogy személyesen döntöttek úgy ahogy.
Ez a legkönnyebb, rákenni másra...
Na ezt is örököltük...
Amikor Ádám megkapta a feleségét, boldog volt és elégedett, olyan boldog volt, hogy ezt jelentette ki:
(1Mózes 2:23) . . .„Ez már végre csontomból való csont, És testemből való test.. . .
Gyorsan megváltozott a véleménye.... Jobban szerette a feleségét, mint a Teremtőjét, és nem fogadott szót neki.
El kellett volna utasítania, a felesége kínálatát, a feleségnek pedig ki kellett volna kérnie a Férje véleményét, a fával kapcsolatban....
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!