Kedves hívők! Ma beszéltem valakivel és azt mondta, hogy hisz Istenben, de nem hívő. Akkor most mi van? Hogy kell ezt értelmezni? Minden hívőnek ennyi esze van?

Pont az ellentétét gondolom annak, amit #9 írt. Szerintem a hívő az, aki Istenben hisz (hagyjuk most a predátort meg ilyesmit, szerintem mindenki az Istenben való hitre asszociál, mikor meghallja a "hívő" szót). Egy hívő lehet keresztény, muszlim, zsidó, a lényeg, hogy abban hisz, hogy van egy felsőbb hatalom, akinek a kezében van a világ.

Szerintem a "vallásos" ember a hívők halmazán belül van, azt jelenti, hogy valaki egy adott vallást követ (mondjuk római katolikus). Azért van a hívő kategórián belül, mert annak, hogy valaki mondjuk római katolikus vagy x vallású legyen, alapfeltételte az Istenben való hit. Aki mondjuk csak "szokásból" vagy a családja miatt jár templomba, de igazából nem is hisz Istenben, az se nem vallásos, se nem hívő, legfeljebb csak annak tartja magát.

Szóval szerintem nem az a különbség, hogy az egyik "igaz" hívő, a másik pedig nem (persze ezek is létező kategóriák), hanem az, hogy az egyik egy konkrét valláshoz tartozik és annak a vallásnak a hagyományait követi (templomba jár, imádkozik, gyón, gyülekezetbe jár stb..), vagy csak simán Istenben hisz, de nem tartozik semmilyen gyülekezetbe sem.

Én például hívőnek tartom magam, mert hiszek Istenben, de nem vagyok vallásos, mert a szüleim nem neveltek annak, csak vergődöm a sok vallás között, de nem tudom eldönteni, hogy az egyik miért "jobb", mint a többi.

Javítsatok ki, ha rosszat mondtam, sokat beszélgettem már erről a kérdésről a vallásos ismerőseimmel és sosem értettünk egyet :D

Kérdező!

Az ismerősöd rosszul tudja.

HÍVŐ: az, aki valamilyen istenben hisz. Tehát ő is hívő.

VALLÁSOS: az, aki valamilyen vallást követ. Lehet, hogy ezt akarta mondani, hogy ő nem vallásos, csak nem ismeri rendesen a szavak jelentését.

#12 az embert sokféle hatás éri, míg kialakul a világképe. Eszerint téged ért egy szülői hatás, amely szerint nem vagy vallásos, és ért más külső hatás, amely szerint hiszel istenben.

Fogalmazásod alapján nem úgy tűnik, szokásból oda se figyelve teszed, hanem tudatosan, felelősen. Ez esetben a "vergődés" egyetlen feloldása, ha ismét végig gondolod alaposan és türelmesen. Sorra veszed az indokokat erről és arról, majd eljutsz valahová, lehetőleg ellentmondásmentesen. Más a lelki békét nem hozza meg. Márpedig az mindennél fontosabb.